Tizenkét évnyi nyugtató használat után végre úgy döntött, hogy búcsút int ennek a segédeszköznek. Azonban a következő időszakban olyan megpróbáltatásokkal kellett szembenéznie, amelyekről sokan még csak nem is sejtettek. Az elvonási tünetek és az új valós

Mérgező emberrel találkozol, ha az alábbi négy mondat valamelyikét hallod tőle. Először is, ha állandóan másokat okol a saját problémáiért, érdemes elgondolkodnod a kapcsolatotokon. Továbbá, ha gyakran manipulálja az érzéseidet, hogy elérje a céljait, az komoly figyelmeztető jel. Végül, ha a beszélgetések során sosem veszi figyelembe a te igényeidet, az is arra utalhat, hogy mérgező hatással van rád.

A 444.hu-n megjelent anonim beszámoló egy olyan súlyos és ritkán tárgyalt problémát vetett fel, amely sokakat érinthet. A cikkben megszólaló személy éveken keresztül Xanaxot használt szorongása enyhítésére. Kezdetben a gyógyszer valóban segített, lehetővé téve számára, hogy könnyebben birkózzon meg a mindennapi stresszel és a társas helyzetekben magabiztosabban lépjen fel. Ám ahogy teltek az évek, a gyógyszer szinte észrevétlenül vált életének elengedhetetlen részévé. Amikor végül, tizenkét év után úgy döntött, hogy leteszi, olyan nehézségekkel kellett szembenéznie, amelyekre soha nem számított.

A történet nem különleges, de annál figyelemfelkeltőbb. A benzodiazepinek, mint például a Frontin, Xanax vagy Rivotril, rendkívül hatékony szorongáscsökkentő szerek, amelyek rövid távon valóban biztonságosnak tűnnek. Az igazi probléma azonban akkor kezdődik, amikor valaki hónapokig, sőt akár évekig is használja őket. Ilyenkor a szervezet hozzászokik a hatóanyaghoz, és az elhagyás folyamata komoly nehézségeket okozhat.

A fokozatos leszokás sem biztosítja a zökkenőmentesebb utat.

A 2023-as nyár beköszöntével az illető úgy érezte, eljött az idő, hogy búcsút intsen a gyógyszernek. Ezt egy gondosan megtervezett, három és fél hónapos fokozatos csökkentéssel indította, ám hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem elegendő. Az utolsó adag levétele után nem sokkal olyan tünetek léptek fel nála, amelyekről korábban még csak álmodni sem mert volna.

Az első hetek során a fény- és hanghatások fokozott érzékenysége, valamint az állandó fülzúgás kíméletlenül gyötörte, mintha a bőre lángra kapott volna. Ezt követően elviselhetetlen hányinger és kínzó fejfájás nehezedett rá, miközben a koordinációja is zavarokkal küzdött. Az ízek és szagok elvesztése mellett a szívverése folyamatosan felgyorsult. Az izomfájdalmak, amelyek az egész testét áthatották, súlyos pszichés problémákkal párosultak: állandó szorongás, paranoia, rémálmok gyötörték, és a gondolkodása is lelassult. Az elvonás következményeként teljesen képtelenné vált a munkavégzésre.

Miután a hagyományos orvosi segítség nem adott kielégítő válaszokat, az illető elkezdett saját maga utánajárni a jelenségnek. Egy angol nyelvű közösségi fórumon, a benzobuddies.org-on döbbenten tapasztalta, hogy több ezer ember szenved hasonló tünetektől, sokan ráadásul éveken át. Innen tudta meg, hogy a problémája neve "elhúzódó benzodiazepinelvonási szindróma" (protracted benzodiazepine withdrawal syndrome), amit PAWS vagy BIND néven is emlegetnek.

A szindróma a népesség 10-25%-ánál léphet fel a hirtelen elhagyás következtében, és súlyos, akár évekig tartó tüneteket idézhet elő. Az alkalmazott gyógyszerek hosszú távon komoly élettani változásokat okozhatnak az idegrendszer működésében. E jelenség már az 1980-as években is ismert volt, amikor Heather Ashton professzor kutatásai felfedték a benzodiazepinek tartós hatásait. Ő dolgozta ki azt a fokozatos csökkentési protokollt, amely azóta több szakértő által is elfogadott és alkalmazott módszerré vált.

A tájékoztatás még mindig nem elegendő.

A benzodiazepinek hosszú távú alkalmazásának kockázatai az utóbbi években egyre inkább a középpontba kerültek. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) 2020-ban figyelmeztetést adott ki, amelyben hangsúlyozta, hogy a gyógyszerek elhagyása során akár éveken át tartható elvonási szindrómák léphetnek fel. 2024 márciusában pedig megjelent a "The Maudsley Deprescribing Guidelines" című szakmai kézikönyv, amely alaposan foglalkozik a benzodiazepinek és más pszichiátriai készítmények elvonási problémáival, rámutatva a biztonságos és hatékony leváltás fontosságára.

A könyv ajánlása alapján az ilyen típusú gyógyszerek elhagyása nem hetek vagy hónapok, hanem akár évek kérdése is lehet. A hiperbolikus csökkentési módszer természetesen lassabb folyamat, viszont sokkal kíméletesebb a szervezet számára. Az adott történet főszereplője esetében azonban már késő volt a fokozatos csökkentés alkalmazása - most, 20 hónappal az utolsó tabletta szedése után is tapasztal még különféle tüneteket, bár állapota lassan javul.

Sokan tanulhatnak a tapasztalataiból, hiszen őszintén megosztotta élményeit. Véleménye szerint a legfőbb gond az, hogy Magyarországon még mindig alig esik szó erről a problémáról. Ennek következtében a betegek sokszor hiányos információkkal indulnak neki a gyógyszerek hosszú távú szedésének vagy éppen azok elhagyásának, ami fokozott kockázatot jelenthet számukra.

Shane Kenny, brit újságíró, aki maga is hosszú éveken át szenvedett a benzodiazepin elvonásának következményeitől, így vélekedik: "A gyógyszeripar számos pozitív hozzájárulást tett, de nincs mentsége arra, hogy elforduljon egy olyan súlyos problémától, ami emberek életét sodorja válságba."

Mindig tartsd észben, hogy a nyugtatók hosszú távú alkalmazása komoly következményekkel járhat. Bár az orvosi közösség egyre inkább felismeri az elhúzódó elvonási tüneteket, sok beteg magára marad a problémájával. Éppen ezért elengedhetetlen lenne a nagyobb nyilvánosság és a részletesebb tájékoztatás.