Természetesen, íme egy egyedi változat: **24/7: Grönlandot csak be kellene vonni + kiáltvány a hídpénzért** | 24.hu A nap 24 órájában és a hét minden napján aktuális kérdéseket boncolgatunk: miért ne vonnánk be Grönlandot a globális diskurzusba? Emellet
Vannak csikorogva beinduló évek - ha valaki esetleg még ezt a hetet is átszabizta, 2025 azt szeretné közölni magáról: ő nem olyan. Az amerikai pénzügyminisztérium Rogán Antal korruptlistázásával minden eddiginél világosabb jelzést küldött Rogán-Szendrei Cecíliának, hogy érdemes volna valamit csinálni a vezetéknevével. A Rogántól való válás és az újraházasodás után is megtartott rész a jogi kötelék felbomlásával is megmaradó szeretetet jelképezi - mármint a volt férje és a neve kiejtése nyomában sarjadó üzleti lehetőségek felé irányulót. Az utóbbiakból most, hogy a hatalomgyár kapitánya a legprominensebb EU-béli szereplő lett az emberi jogok ellen vétők és az USA érdekeit veszélyeztető mértékben korrupt aktorok Magnyickij-listáján, és innentől szankciókkal jár boltolni vele, elképzelhető, hogy kicsit kevesebb lesz.
Hogy a magyar kormány várakozásai szerint Donald Trump hasonlóképpen gyorsan orvosolja ezt a problémát, mint ahogyan az ukrajnai orosz invázió ügyét intézi (ironikus megjegyzés, a kormány valószínűleg nem látja így), azt latolgatja Kerner Zsolt az alábbi írásában. Részben arra a következtetésre jut, mint Lázár János: hogyan lehet, hogy a tengerentúli diplomaták – akik egyáltalán nem csak Budapestre akkreditáltak – annyira felháborodtak, hogy a kormány milyen elszántan állt ki Trump mellett a választások előtt, míg Manfred Weber hónapokig vombatként szerepelt a kormánysajtóban. Ráadásul esztétikai szempontból is érdemes megjegyezni, hogy Weber zakójának jobb zsebében nem található meg a bajor gazdaság egészét felölelő súly. Zsolt arra a megállapításra jut, hogy technikailag nem is olyan nehéz visszafordítani ezt a múló kellemetlenséget, feltéve, hogy Trumpnak ez prioritás. Az új apparátusának azonban nem tűnik úgy, hogy ez a kérdés szerepelne a teendők listáján. De lehet, hogy még szükség lesz valami fényesebb előadásra, hogy a helyzet rendeződjön.
Képzelj el egy szürreális forgatókönyvet: a 4iG, a magyar technológiai vállalat, váratlanul bejelenti, hogy felvásárolja Grönlandot. Az újévi ünnepségek alkalmával pedig ifjabb Donald Trump nevére írják a területet, mint egyfajta figyelmességet. A hírekben a következőképpen csengene a dolog: "A 4iG nem csupán a digitális jövő építésén dolgozik, hanem mostantól Grönland is a portfóliójuk része, ezzel pedig megnyitják az utat a jövőbeli innovációk előtt. Az ünnepi köszöntő során ifjabb Trump, mint a sziget új 'tulajdonosa', különleges üzenetet küld a világnak: 'Grönland a jövő technológiai központja lehet!'" Az esemény körüli felhajtás és a különös szövetségek csak fokozzák a helyzet abszurditását, miközben a világ figyelme egy új, szokatlan irányba terelődik.
Az egykori amerikai nagykövet, Simonyi András, aki talán a legjobban gitározó diplomaták közé tartozik, a lehetséges kimeneteket úgy foglalta össze, hogy a szégyen mindenképpen megmarad. (Egy kis játék: mondjuk ki együtt háromra a jelenlegi washingtoni nagykövet nevét.) Lázár János, ha más szempontból is, de egyetértene ezzel, hiszen ő is tartós hatásról beszél. A közlekedési témájú, de diplomáciai szálakkal átszőtt kormányinfón, amely a héten zajlott, szembehelyezkedett David Pressman nagykövettel, és egyértelműen kiállt Rogán Antal mellett, a kormány nevében. Köntörfalazás nélkül megjegyezte, hogy az egységes Fidesz a 2026-os győzelem kulcsa – ami különösen figyelemre méltó, tekintve, hogy az elmúlt tizenöt évben hányszor láttuk őket egymás mellett sétálni. Az eseményről készült összefoglalónkat itt találod, de légy óvatos, hiszen elhangzik benne az is, hogy a kormány és a lakosság közül a lakosság felelős a vasútfejlesztések elmaradásáért.
A Halászbástya alsó karzatának fizetőssé tételét – amely, valljuk be, tényleg csak röpke órákig tartott – egészen közelről figyeltem, hiszen naponta kétszer, munkába menet és jövet, rendszeresen áthaladok rajta. A fekete ponyva valóban lehangoló látványt nyújtott, de a balkáni kivitelezés sajnos már az előző és a jelenlegi kerületvezetőt is azonnal elriasztotta a túlturizmusra vonatkozó, egyben jövedelmező és keresletszabályozó megoldások keresésétől – pedig, ahogy körképünk is mutatja, ez bizony nem lehetetlen feladat. Szerintem nyugodtan bevezethetne a Budai Vár minden sorompójánál egy pénzbedobós rendszert, és azt sem tudom, miért nem szed a lógó belű főváros hídpénzt a felújított Lánchíd járdáján, amikor ennek ráadásul még történelmi hagyománya is van.
És akkor az is elképzelhető lett volna, hogy ne kelljen nekifutásból beszántani azt a Budapest Brandet, ami a non-stop 4-6-os villamos óta a legértelmesebb dolog volt, ami a fővárosban történt. Karácsony Gergely annyival kommentálta, hogy valóban kár, de hát meg kellett fogni a pénzt, Vitézy Dávid meg azzal toldotta meg, hogy úgysem fővároshoz folytak be a munkájuk nyomán érkező turistabevételek. Távlatos gondolkodás, több lezárt rakparton fröccsözés, panorámás homokozás, és úgy általában, jókedvűbb városunk mondjuk, nem lesz belőle. De rezonáljon bennünk inkább az Imre Erika extrém takarítóról szóló riportunk, amiből az derül ki, hogy nincs az a szarkupac, amit idővel ne lehetne elhordani.
