24/7: Mindent megteszünk, hogy a lehető legtöbb forrást mozgósítsuk, amíg még van mit kockáztatni – legalábbis azt, ami még elérhető.
Fedezzük fel egy fideszes államtitkár gondolatmenetének labirintusát, de ehhez egy kis cikcakkos futásra lesz szükségünk. Üdvözöljük Önöket heti hírlevelünk, a 24/7 friss kiadásában!
Áll az újonnan jött közléskényszerével birkózó Takács Péter egészségügyi államtitkár a Kútvölgyi kórház előtt, ami málló homlokzatával minden utómunka nélkül kaphatna szerepet apokaliptikus Netflix-sorozatokban. Azt bizonygatja, hogy amíg az EU-pénzek - mondjuk így - gondolkodnak az érkezésen, a kormány addig is, előtte is mennyi pénzt tett az egészségügybe. A helyszínen jelen lévő újságírók önmérsékletéről beszél, hogy egyikük sem kérdezte meg, tényleg azért gyűltek-e össze, hogy örüljenek, hogy a kormány azt csinálja a pénzünkkel, ami papíron a dolga.
A videónk végén Takács lelkesen örül annak, hogy a lift működik a tömbben, de ez a pillanat csupán egy apró részlet a tartalomból. Érdemes megnézni a filmet nemcsak a Kádár- és Horn-korszakra vonatkozó személyes anekdoták miatt, hanem az EU-s támogatásokkal kapcsolatos bonyolult érvelés miatt is. A történetek és a gondolatmenetek egyaránt izgalmas betekintést nyújtanak a témába. Eszerint:
Aki ezt úgy tudja követni, hogy közben nem forog, nyugodtan jelentkezzen párttagkönyvért - az ilyen gesztusoknak szerintem mostanában még inkább örülnek, és az MSZMP-ben is volt, aki 1988-ban látta meg potenciált. A közmondásosan szigorú fideszes erkölcsi szabályok úgyis most lettek még lazábbak: az elmúlt hetek szereppróbálgatásai után Orbán Viktor arra jutott,
végső soron nincs mondanivalója a luxizásról, mindenki éljen úgy, ahogy szeretne és tud.
Ebben a kérdésben meglepően egyetértünk; kezdhetnénk például a nőket kedvelő nőkkel. A vitás pont a társadalom egy jelentős részével éppen az, hogy bizonyos esetekben miért él valaki a mi adóforintjainkból úgy, ahogyan azt ő kívánja. Ha tehát a névben rejlő Integritás Hatóság szerepét szó szerint értelmezzük, ezen a héten lehetőség lett volna néhány fontos gondolatmenet integritásának vizsgálatára. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon is, hogy a kormány, amely a következő napokban békés jövőről álmodozik, miért döntött úgy, hogy a parlamenti kétharmad támogatásával fél évvel meghosszabbítja a háborús veszélyhelyzetet – mintha nem bízna sem Trumpban, sem Putyinban, sem pedig a saját ígéreteiben.
Az ukrán EU-tagság és a béke kapcsolatrendszerét Rácz András szemszögéből vizsgáltuk. A következtetése? Nos, nem éppen egyszerű a helyzet – a történet valóban bonyolult, de ő ügyesen kibogozza a szálakat.
