Az Imagine Dragons lenyűgöző koncertet adott Budapest szívében, ahol körülbelül 50 ezer rajongó lelkesedését nyerte el. Az esemény nem csupán egy zenei előadás volt, hanem egy felejthetetlen élmény, amely összekapcsolta a közönséget a zenekar varázslatos

Feljelentik Szentkirályi Alexandrát egy videó miatt, ami kikerült a netre - videó

Tavaly ősszel az Imagine Dragons bejelentette, hogy a LOOM című albumuk promóciós turnéjának európai állomásai között Budapest is szerepel. A Grammy-díjas Las Vegas-i zenekar korábban már többször fellépett hazánkban, de a június 14-re tervezett koncertjük iránti óriási érdeklődés miatt nem sokkal később egy második dátumot is bejelentettek. A Live Nation, a dupla esemény szervezője, már előzetesen jelezte, hogy hatalmas buli várható - a produkció 160 fős stábbal, emeletes busszal és 24 kamionnal érkezik. Érdekesség, hogy ezek közül csupán egyetlen kamion szállít merchandise-t, de a zenészek számára egy 40 méter hosszú kifutóval és 58 méter széles színpaddal készülnek, amelyet a show alatt kell majd kihasználniuk.

Őszintén szólva, fantasztikus élmény volt, hogy hosszú idő után újra beléphettem a Puskás Arénába. Utoljára talán a Coldplay koncertjén jártam itt tavaly, és azt hiszem, három alkalommal is láttam őket. A brit zenekar már régóta ugyanazzal a műsorral turnézik, és valóban magasra helyezték a mércét – nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is láttam volna a Music of the Spheres-hez hasonlóan látványos előadást. Az Imagine Dragons koncertjén is részt vettem 2023-ban a Sziget Fesztiválon, de sajnos csak részletekben tudtam élvezni a produkciójukat. Ennek ellenére izgatottan vártam a mostani eseményt, még ha nem is tudom kívülről az összes dalukat.

Nagyjából fél 8 körül értem a helyszínre, így még a felvezetőként funkcionáló angol énekes-dalszerző Declan McKenna produkciójába is bele tudtam hallgatni, miközben magamhoz vettem némi folyadékot a büfében, ahol ezúttal is kígyózó sorok álltak. Amire általában sokan kíváncsiak: a sört az idei szezonban 1490 forinttól mérik, míg az üdítők 1390 forinttól indulnak, plusz a műanyag pohár ára persze, amit - feltéve, ha megőrizzük a blokkot - a végén visszakap a számlájára az ember. Aki szereti a zenekaros ruházatot, annak hasznos infó lehet, hogy a koncertpólókért 20, illetve 30 ezer forintot kértek - feltehetőleg ilyen árakra lehet majd idén számítani az összes nemzetközi előadó merchpultjainál.

Az Imagine Dragons koncertje valóban nem csupán a hazai közönséget vonzotta. Az aréna szívében több külföldi társasággal is találkoztam, és persze nem maradtam le a hazai hírességekről sem: két sorral mögöttem ült a sugarloafos Tóth Szabi és Muri Enikő. Las Vegas-i kedvenceink egy rövid és izgalmas intro után, fél 8 környékén léptek színpadra, amelyet szinte a földből emeltek ki a nézők elé. A csapatban három tag maradt, mivel a dobos, Daniel Platzman, tavaly augusztusban távozott, helyét pedig Andrew Tolman vette át a turnén. Ő, szinte észrevétlenül, a trió színpadra emelkedése után csatlakozott a dobfelszereléshez. A koncert során, bár a zenészek bemutatásakor őt is megemlítették, a fények úgy voltak beállítva, hogy Dan Reynolds énekes, Wayne Sermon gitáros és Ben McKee basszusgitáros legyenek a középpontban, ami azt jelzi, hogy Tolman jelenleg még nem tekinthető a zenekar hivatalos tagjának.

Ugyan a LOOM című lemezét turnéztatva érkezett az Imagine Dragons hazánkba, inkább egy kötelező slágerekkel teletűzdelt és látványelemmekkel jócskán felturbózott show-t állítottak színpadra. Ami nem baj persze, főleg nekem, hiszen így legalább többször is volt "ahaélményem", amikor rácsodálkoztam azokra a dalokra, amelyeket egyébként ismerek. A huszonpár számos setlist amúgy már régóta elérhető a neten, apró változások persze előfordulhatnak, de a váz mindenhol ugyanaz - a LOOM című lemez Fire in These Hills című tételével indítanak mindig, és a Believer című slágerük zárja a sort, közben pedig temérdek örökzöld követi egymást, néhány friss dallal megspékelve. Ami hangzásban kissé megtöri a sodort, az a műsor közepébe ékelt akusztikus blokk, amikor a tagok a kifutó végére telepedve eljátsszák a Next to Me és az I Bet My Life című szerzeményeket.

A koncert minden szempontból tökéletesen szólt - én a 135-ös szektorban foglaltam helyet. Ez a választás ugyan nem volt a legoptimálisabb, mivel a keverőpult fölé húzott sátor egy részt eltakart a kifutóból, de összességében az egész teret remekül beláttam. Így gyakorlatilag a CD minőségű hangzásban élvezhettem a dalokat. A küzdőtéren négy delay tornyot állítottak fel, amelyek nemcsak a hangosítást szolgálták, hanem látványos elemeként is hozzájárultak a produkcióhoz, segítve a megvilágítást és a pirotechnikai effekteket is.

Érdemes néhány szót ejteni részletesebben is arról, milyen show-elemekkel készült a zenekar, amelyek közül rögtön az első pár számnál sikerült szinte az összeset leleplezniük. A színpadkép különlegességét az adta, hogy a háttér teljes egészében öt óriási LED-falból állt - nemcsak kétoldalt, hanem a pódium belső mélyedését követve gyakorlatilag körbevették a zenekart. A LED-eken ötletes vetítések utaztatták át a közönséget az űrből egy virágos réten és az óceánon át egészen a föld gyomrába, míg az It's Time című számnál templommá alakult a színpad. A kreatívokat élő vetítésekkel komponálták - hol a zenekari tagokat, hol a közönséget jelenítették meg egy-egy pillanatra, mindezt valóságos színkavalkádba ágyazva. A kivetítők körüli és a pódium fölötti részt intelligens lámpák sokaságával borították, de a kifutó szélét is fényforrásokkal rakták tele, illetve a delay tornyokon és a színpadi elemek szélén is fénycsíkok futottak, a dalok ritmusához igazodva.

Ahogy azt korábban a Live Nationtől megtudtuk, 32 konfetti- és ugyanennyi füstágyú segítette a produkciót, illetve 14 pirotechnikai elemet is alkalmaztak. Az fix, hogy ennyi papírcetliesővel egyetlen koncerten sem szórják meg a közönséget, a takarítóbrigád alig győzte tisztogatni a kifutót, emellett az egyik számnál lángok csaptak a magasba, illetve volt tűzijáték is, és nem csak a színpadon, hanem a delay tornyok csúcsán, a koncert vége felé pedig görögtűz omlott alá a két oldalsó LED-óriás tetejéről. És akkor a strandlabdákat még nem is említettem, amiket a Take Me To The Beach című dal közben engedtek rá a publikumra, extra látványelemként pedig ugyanennél a számnál Dan Reynolds az ingétől is megszabadult, megvillantva felsőtestének kidolgozott izmait. Ezt a pillanatot hangos ováció kísérte, a fölösleges ruházat pedig soha többé nem került elő.

A frontember nem csupán a megjelenésével ragadta magával a közönséget. Az este csúcspontja az volt, amikor olyan erővel és tisztasággal énekelt, hogy az valóban zenei élvezetté vált. Emellett hangszeres tudását is megcsillogtatta – a „Radioactive” végén Andrew Tolmannel közösen egy lélegzetelállító dobszólót adtak elő, míg a „Demons” elején a színpad szélén álló zongorához ült le, hogy még inkább felerősítse a hangulatot. A koncert folyamán a közönség szinte minden mozdulatát követte, elég volt egy karlengetés, hogy az ötvenezer fős tömeg kezei a magasba emelkedjenek. Csak néhány alkalommal állt meg, hogy szavakkal is kapcsolatba lépjen a jelenlévőkkel – a műsor elején hangsúlyozta, hogy azért vannak itt, hogy ezen az estén teljes szívből adják át magukat a közönségnek. Később arra bátorította őket, hogy bármi is legyen a téma – öröm, harag, dühi vagy szomorúság – bátran érezzék, amit érezniük kell, hiszen az élet lényege éppen az érzések megélése.

A koncert zárásához közeledve Reynolds egy kicsit hosszabban osztotta meg a közönséggel saját tapasztalatait, elárulva, hogy korábban súlyos depresszióval küzdött. Rávilágított, hogy sokáig elfojtotta magában az érzéseit – az energiát, amit ki kellett volna adnia, a dalokat, amelyeket meg kellett volna osztania, és a beszélgetéseket, amelyeknek meg kellett volna történniük. Szerinte az önkifejezés nem csupán fontos, hanem gyógyító hatással bír. Ezért arra biztatta a hallgatóságot, hogy ne tartsanak vissza semmit. Ha úgy érzik, hogy szenvednek, bátran kérjenek támogatást barátaiktól, vagy keressenek fel egy terapeutát – ezt ő maga is megtette, és tapasztalatai alapján hangsúlyozta, hogy a segítségkérés nem gyengeség, hanem bátorság.

"Ez nem tesz gyengévé, hanem bölccsé és erőssé formál minket, hiszen együtt sokkal nagyobb erőt képviselünk. Kérlek, ne hagyj magunkra, mert az életed minden pillanata megéri, hogy éld. Szeretettel gondolunk rátok!" - zárta támogató, inspiráló beszédét az énekes, amely valószínűleg több koncertjén is visszhangzott már, hiszen egy transzparens is megjelent a közönség soraiban, amely ezt az üzenetet hirdette.

Hogy a hangulatról is ejtsek néhány szót - ugyan az Imagine Dragons dalai picit lassabb tempójú szerzemények, a jelenlévők szemmel láthatóan borzasztóan élvezték a szombati bulit. Az ülőszektorok is igen hamar tánctérré alakultak, és ha őrült tombolásba nem is fulladt az este, a stadion minden szeglete folyamatos mozgásban volt. A küzdőtéren a kezek rendre megjelentek a magasban, a legismertebb slágereknél pedig gond nélkül lehetett énekeltetni a publikumot. Reynoldsért láthatóan sokan rajonganak - érdekes volt látni, hogy amikor a koncert alatt két alkalommal is leugrott a fotósárokba, az első sorokban állók szinte alig merték megtapogatni. Talán csak egy fiatal volt, aki azonnal átölelte.

A zenekar búcsúzása igazán megható pillanatokat hozott magával: a tagok a kifutó végére vonultak, hogy elköszönjenek a közönségtől. Ben McKee újra és újra felemelte a szivárványos szívvel díszített hangszerét, míg Reynolds egy rajongói transzparenst is aláírt, mielőtt eltűntek a színfalak mögött. A dupla koncertjük második felvonása június 15-én várja a közönséget a Puskás Arénában.