70 éve látta meg a napvilágot Puhl Sándor | Rangadó Idén ünnepeljük Puhl Sándor születésének 70. évfordulóját, amely alkalomból emlékezünk meg a kiváló labdarúgó játékvezetőről. Puhl nemcsak a pályán nyújtott teljesítményével, hanem a sportra gyakorolt h

Hetven éve, 1955. július 14-én született Puhl Sándor, akit négyszer választottak a világ legjobb futballbírójának és aki első magyarként vezetett világbajnoki döntőt.

Miskolcon látta meg a napvilágot, majd Emődön nőtt fel. Tizenöt éves korában, 1970-ben, a mezőkövesdi játékvezetői vizsgát követően már egy évvel később az Ónod-Varbó megyei rangadót irányította. Az NB III-as bírói minősítést 1978-ban szerezte meg, majd 1982-ben az országos keret tagjaként kezdett dolgozni az NB II-ben. Az élvonalt 1984-ben debütálta, amikor egy Vasas-Csepel mérkőzést vezetett, amelyet a hazai csapat 3-0-ra megnyert. Mentorként Jaczina Róbert, egykori nemzetközi játékvezető segítette pályafutását. Összesen 225 élvonalbeli mérkőzésen fújta a sípot, ezzel a magyar ranglistán Bede Ferenc mögött a második helyet foglalja el. Polgári foglalkozását bútorüzletben kezdte, majd 1993-tól az egri Domus Áruház igazgatójaként tevékenykedett – olvasható az MTI megemlékezésében.

Különleges nemzetközi pályafutása 1988-ban vette kezdetét,

amikor 140 NB I-es mérkőzéssel a háta mögött a Magyar Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottsága nemzetközi játékvezetőnek terjesztette fel. Több válogatott és európai kupamérkőzést vezetett, segített partbíróként, illetve negyedik bíróként. UEFA-besorolás szerint a mester kategóriában tevékenykedett, 1989-ben az indiai Nehru Kupán kapott feladatot, majd az izraeli Maccabi Világjátékokon fújhatta a sípot.

1991-ben a portugáliai ifjúsági labdarúgó-világbajnokságra delegálták, ami jelentős mérföldkő volt a pályafutásában. Két évvel később, 1992-ben, Vágner László oldalán ő volt az első magyar bíró, aki mérkőzéseket vezetett a katari nemzeti bajnokságban. 1997-ben pedig a Borussia Dortmund és a Juventus Bajnokok Ligája-fináléjában teljesített sípmesteri feladatokat, ami a csúcsnak számított karrierjében. Azonban ugyanebben az évben a Manchester United és a Feyenoord közötti Bajnokok Ligája-mérkőzés során nem eléggé szankcionálta a durva szabálytalanságot, ami miatt féléves "szabadságra" küldték. Ez a döntés végül azt eredményezte, hogy nem kapott meghívást az 1998-as világbajnokságra.

Játékvezetői tevékenységének elősegítése érdekében állandó partjelzőket, segítőket jelöltek ki mellé: eleinte a Márton Sándor-Varga László, majd a Hamar László-dr. Bozóky Imre (a későbbi MLSZ-elnök) páros támogatásával jutott egyre magasabbra a világ játékvezetői ranglétráján.

Két Európa-bajnokságon is közreműködött: az 1992-ben, Svédországban és az 1996-os, angliai tornán. A magyar futballbíráskodás legnagyobb sikereként négy mérkőzést vezetett az 1994-es világbajnokságon az Egyesült Államokban,

Köztük említhetjük a Brazília és Olaszország közötti döntőt, amely izgalmas tizenegyes párbajjal zárult, és végül a dél-amerikai csapat diadalát hozta.

Pályafutása alatt összesen 70 nemzetközi mérkőzést irányított, ebből 30 alkalommal a válogatottak szintjén tevékenykedett. Játékvezetői karrierje 2000-ben ért véget.

Ezt követően 2001 és 2006 között a Magyar Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottságának és az önálló, érdekvédelmi szervezetként működő Játékvezetői Testületnek az elnöke, 2000 és 2006 között az MLSZ alelnöke is volt. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagjaként ő képviselte a labdarúgást a hazai olimpiai mozgalomban 2006-ig, illetve 2002 és 2007 között tagja volt a FIFA játékvezetői bizottságának, az UEFA pedig rendszeresen foglalkoztatta nemzetközi mérkőzések játékvezető-ellenőreként. 2010-től az MLSZ játékvezetői bizottságának egyik alelnöke volt, 2014-ig a Sport TV Harmadik Félidő című műsorának szakkommentátoraként tevékenykedett. Pálfalvi Gábor tollából 1994-ben könyv jelent meg róla Az aranysípos Puhl. Ónodtól Los Angelesig címmel.

2021 tavaszán súlyos betegség után kórházi kezelésre szorult, végül 2021. május 20-án távozott az élők sorából. A búcsúztatásra szűk családi és baráti körben került sor, ahol a Szent István Bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra, méltó társaként az Aranycsapat legendás játékosainak.

A labdarúgás statisztikáival és történetével foglalkozó IFFHS (Nemzetközi Labdarúgás Történeti és Statisztikai Szövetség) kiemelkedő elismeréseket oszt ki a játékvezetők között. Ezen rangos szervezet 1994, 1995, 1996 és 1997 éveiben sorozatban négyszer választotta meg a világ legjobb játékvezetőjének. 2011-ben az elmúlt 25 év legjobb játékvezetői között a hatodik helyezést érte el, míg 2023-ra a tizenegyedik legjobb játékvezetőként emlékeztek rá. Hazájában, Magyarországon kétszer is elnyerte a legjobb játékvezető címet (1992, 1995). Az 1994-es világbajnoki döntő lebonyolítása emlékére a trófea kicsinyített mását is megkapta. Különösen nagy megtiszteltetés volt számára, amikor 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztkeresztjével jutalmazták, és az Aranysípot is elnyerte. Ezen kívül Eger és Emőd városa díszpolgárává fogadta őt, ami tovább gazdagította pályafutása elismeréseit.