A BMW felfedezte a boldogság titkos összetevőit, és megteremtette a tökéletes receptet, amely minden autóvezető szívét megdobogtatja.

Utóbbi már évtizedes múltra tekint vissza a BMW-nél: amikor a szélvédő esőérzékelője nedvességet érez, a féknyergeket - jelen esetben elöl négydugattyús, hátul úszónyerges - közelebb húzzák a rendszerek a féktárcsákhoz, így szárítva azt, és javítva esőben a fékhatást.

Zord időjárásban, szakadó esőben kaptam kézhez a BMW Z4 kulcsait, így az első kilométerek valódi felfedezőútnak bizonyultak, tele óvatos lépésekkel és fokozatos ismerkedéssel. Nem is probléma, ha az ember egy ilyen lenyűgöző autóval óvatosan kezd; a vezetési élmény teljesen eltér a megszokottól. Az autó hátsó meghajtása miatt különös érzés kerít hatalmába, hiszen az előttünk mozgó világ jóval szélesebb és dinamikusabb, mint ami a hátsó tükrökből visszatükröződik. A szokatlan ingerek folyamatosan új kihívások elé állítanak, miközben a kormány mögött ülve felfedezem, milyen más dimenziókat kínál ez a sportos gép.

Egy ilyen ismerkedés persze nem visz el sok időt, és néhány perc után az ember már csak azt várja, mikor jön a jó idő és élvezhetjük ezt az egészet nyitott tetővel, kevésbé csúszós utakon. Szerencsére a nap hamar kisütött, és végre bátrabban oda lehet lépni neki.

Hát akkor nyomjuk... és már vehetjük is el a gázról a lábunkat, ha nem akarunk városon belül gyorshajtani. Elképesztő lendülettel lódulunk meg, halljuk is a turbó munkába állását, de aztán hamar vége szakad ennek, mert máris 50-nel megyünk/dugóba futunk/piros lámpához érünk. Pedig mennyire jó már az egész: a sorhatos felől érkező hangok, melyek átjárják az egész autót és a testünket, és kanyarokban a Z4 fenekének huncut, de kontrollálható megindulása, még bekapcsolt menetstabilizáló rendszerek mellett is.

A város hamar unalmas hellyé válik a kézi váltós Z4-gyel. Semmi szórakoztató nincs abban, hogy a fedélzeti rendszer ajánlásait követve 1600-as fordulat körül elváltunk, és az sem tud sokáig mosolyt csalni az arcunkra, hogy váltásoknál automatikusan gázfröccsöt ad az autó (ez amúgy sokat dob az élményautózásokon). A keresztbordák, fekvőrendőrök egy idő után a gerincünket és a derekunkat kezdik ki a kemény hátsó tengely miatt, hiába választjuk a legkomfortosabb lengéscsillapítást.

Amikor végre elhagyjuk a város zaját, izgalmas kilométerek várnak ránk. A sorhatos motorja végre kitárja szárnyait, és szinte énekli a négy oktávját, miközben a sebesség fokozódik. Ilyenkor a levegő érintése erősebben hat ránk, mintha tető nélkül szelnénk a szélben. A szélzaj, még a három számjegyű tempónál is, nem olyan zavaró, hogy ne hallhassuk egymás szavát, így a beszélgetések folyamatosan kísérik utunkat.

A váltó gyors és precíz működése lehetővé teszi, hogy az autó könnyedén váltson a fokozatok között, különösen a hosszabb áttételű 4. és 5. sebességekben. Ezek a fokozatok kiválóak a dinamikus közlekedéshez, lehetővé téve, hogy az autó élénken reagáljon a gázpedál érintésére. A sorhatos motor pedig minden helyzetben biztosítja a szükséges erőt és nyomatékot, így bármilyen kihívással könnyedén megbirkózik.

De vajon miért is van szükségünk a hatos kézi váltóra? Az igazság az, hogy ennél sokkal többre vágyunk napjaink roadsterjeiben. A BMW Z4 M40i Pure Impulse üzenete világos: a 2020-as évek közepén is átélhetjük azt a sportos élményt, amit egy autó nyújthat, amit manapság már nehezen találunk meg, és amelyhez mélyebb zsebekre is szükség van. Bár az ilyen típusú autók egyre ritkábbak, az irántuk táplált vágy megmaradt; bennünket továbbra is vonz az érzés, hogy irányítsuk az utat, és átéljük a vezetés örömét.

A váltások során az automatikus gázfröccs-adagolás valóban fantasztikus élményt nyújt, hiszen még a lassabb váltások sem zavarják meg a folyamatos lendületet. Talán elcsépeltnek tűnik ez a megállapítás, de tény, hogy ezt a különleges érzést semmilyen mesterséges rendszer nem tudja reprodukálni. Még a pillangófülekkel felszerelt automaták is messze elmaradnak ettől a magával ragadó dinamikától.

A Z4 kormánya már normál üzemmódban is szokatlanul közvetlen, de sportmódban a vezetési élmény egy új dimenzióba lép. A BMW szlogenje, a Sheer Driving Pleasure (tiszta vezetési élmény) valósággal életre kel ebben az autóban, hiszen a precizitás és a dinamikusság tökéletes harmóniában találkozik. Az irányíthatóság hajszálpontos, és még nagyobb sebességnél sem érezni a bizonytalanságot – a futómű pedig kellemesen feszes, ami igazán élménnyé varázsolja a vezetést. Sokan úgy gondolhatnák, hogy ennél többre nincs szükség, de a jobb kezünknél lévő manuális váltó karja csak tovább fokozza az élményt, így a teljes kép valóban tökéletes.

A sorhatos motor és a kézi váltó kombinációjának csupán egyetlen hátránya a hozzájuk társuló magasabb üzemanyag-fogyasztás. A tesztünk során a Z4 M40i kereken 10 liter benzinbe került 100 kilométerenként. Az útvonalunkon viszonylag kevés városi szakasz szerepelt, viszont annál több hegyi kanyargásra volt lehetőségünk, ahol néha- néha meg-megúszó fenékkel navigáltunk. Ez a szám elsőre talán meglepőnek tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy cserébe milyen élményekkel gazdagodtunk, akkor könnyebben el tudjuk fogadni. Az viszont már kicsit zavaró, hogy a fedélzeti számítógép ugyanazon a szakaszon csupán 9,3 literes fogyasztást mutatott.