A férfi, aki tizenhat alkalommal hódította meg a lottó jackpotját, mindezt tiszta játékkal érte el - a módszere annyira egyszerűnek bizonyult, hogy végül a hatóságok kénytelenek voltak betiltani.

Egy olyan univerzumban, ahol a valószínűségek finoman szövődnek, és láthatatlan szálakkal irányítanak, Stefan Mandel mesterien érzékelte a pillanatokat, amikor a beavatkozásának erejével felboríthatja az egyensúlyt.

A lottó inkább hitkérdés, mintsem puszta szerencsejáték. Ez nem csupán a mi véleményünk - a matematika is ezt támasztja alá. Valójában sokkal valószínűbb, hogy villám csap belénk, mint hogy egyik pillanatról a másikra milliomossá váljunk. Ennek ellenére talán nem is számít mindez, hiszen még ha tudatában vagyunk is a valóságnak, hogy a nyerés esélye minimális, akkor is játszunk. Mert a játék nem csupán a nyereményről szól, hanem arról az érzésről is, hogy részesei vagyunk valaminek, hogy együtt álmodozhatunk másokkal.

Aztán felbukkannak a mítoszok, melyek különböző fortélyokról és győztes stratégiákról mesélnek. Különösen emlékezetes közöttük Stefan Mandel lenyűgöző története.

Az 1990-es évek közepén, amikor emberek tömegei a lottómilliomos álmát kergették, egy román származású ausztrál közgazdász, Stefan Mandel, nem a mágia vagy babonák világában keresett megoldást, hanem az elemi valószínűségszámítás és egy kiterjedt logisztikai rendszer révén navigálta ki magát a lottó rejtélyeiből.

A megközelítése nem csupán egyszerű, hanem merész is volt: olyan sorsolásokat kutatott fel, ahol a főnyeremény mértéke jelentősen túlszárnyalta az összes lehetséges szelvény megvásárlásának összköltségét. Ezzel a véletlenjátékot egyfajta pozitív statisztikai formulává transzformálta, és a szerencsejáték hirtelen logikai alapokra helyeződött, így új értelmet nyert.

Miután Romániában, majd Ausztráliában sikeresen kipróbálta a rendszerét, Mandel egy szűk, lelkes csapattal együtt nekilátott, hogy tovább csiszolja a stratégiát. Fejlesztettek olyan algoritmusokat, amelyek képesek voltak milliók számra generálni és kiemelni érvényes kombinációkat, kifejezetten a célzott lottójátékok számára.

A történet csúcspontja az Egyesült Államokhoz kapcsolódik: Mandel rávilágított, hogy Virginia állam újonnan életre keltett lottójátéka mindössze 44 számot használt, ami csupán 7 059 052 lehetséges kombinációt jelentett. Amikor a jackpot elképesztő 15,5 millió dollárra nőtt, Mandel, aki már egy átfogó befektetői hálózatot, nyomdákat és árusítóhelyeket épített ki, beindította a gépezetet, hogy kihasználja a kedvező lehetőséget.

Két lázas nap alatt a csapata 6,4 millió szelvényt vásárolt meg. Nem érték el az összes kombinációt, de a megvásárolt szelvények közt ott lapult a nyertes is.

A bravúros húzás FBI- és CIA-vizsgálatot eredményezett, ám jogi vétséget nem sikerült kimutatniuk: bár Mandel akciója nyilvánvalóan ellentétes volt a játék szellemiségével, az írásba foglalt szabályokat nem lépte át.

Mandel módszerének kulcsa nem valamilyen misztikus számelméletben rejlett, hanem abban, hogy észrevette, mikor kínál egy játék rendszerszintű előnyt.

A képlete csak akkor működött, ha a nyeremény legalább háromszorosa volt a kombinációk teljes költségének, és ha a lottórendszer lehetővé tette a választott számkombinációk egyedi nyomtatását - ezt a lehetőséget később sok országban betiltották, épp az ilyen esetek miatt.

Mandel tulajdonképpen biztossá tette a nyerést - feltéve, hogy volt elég pénzed, időd és fegyelmed végigvinni egy ilyen gigászi műveletet.

A haszon viszont nem volt azonnali: a nyereményeket szét kellett osztania a befektetők között, és jelentős működési és jogi költségeket is viselnie kellett. Mindezek ellenére a rendszerrel 16 különböző lottót nyert meg az évek során, és jelentős vagyont halmozott fel - csalás nélkül, pusztán a matematika kíméletlen logikájával.

Az utolsó grandiózus győzelmét követően Mandel egy mesés szigetre, Vanuatuba vonult vissza, ahol azóta is él, távol a világ zajától. Az ő története nem csupán a szerencsejáték mítoszának rejtelmeit fedi fel, hanem egy matematikai legendává is növekedett, amely rávilágít arra, mennyire törékenyek voltak a korai lottószabályok, még a digitális korszak beköszönte előtt.

Napjainkban, a szigorúbb szabályozások, a szelvényvásárlásra vonatkozó korlátozások és az automatizált rendszerek korában Mandel modellje szinte lehetetlennek tűnik a másolása. Ennek ellenére története rendkívül meggyőző példája annak, hogyan képes az emberi találékonyság az intelligenciával és elszántsággal felülkerekedni egy látszólag megvalósíthatatlan helyzeten.