A "keresztény gyökerekkel rendelkező" Orbán-kormány alatt tapasztalható volt a vallásgyakorlók számának jelentős csökkenése.

Az elmúlt évtizedben a kormánytagok annyi templomfelújítást hirdettek meg, hogy a kistelepülések számára a legújabb pályázat talán már feleslegessé vált. Habár a templomok továbbra is a falvak büszkeségének számítanak, a hitéletben betöltött szerepük fokozatosan csökken.

A közösségépítés szempontjából rendkívül hasznos lenne, és a paphiány problémájára is megoldást nyújthatna, ha a kisebb települések összefognának, és az iskolabuszhoz hasonlóan templombuszt indítanának. Ez lehetővé tenné, hogy a hívek nagyobb létszámban, egy központi helyszínen gyűljenek össze, és közösen vegyenek részt az istentiszteleteken. Ezt a megoldást a HVG tapasztalatai is alátámasztják. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a kormány, amely a kisebb települések templomainak felújításával próbálja őket vonzóbbá tenni, mekkora közönségigényre reagál azzal, hogy az italboltok és kocsmák támogatása mellett milliárdokat szán a szakrális épületek helyreállítására. Persze mindezt úgy, hogy az eredmények még a választások előtt kézzelfoghatóak legyenek.

Bár a templomok napjainkban már nem töltik be azt a központi szerepet a falvak életében, mint néhány évtizeddel ezelőtt, mégis elengedhetetlen részei egy község identitásának. Az, hogy a faluban áll-e egy ilyen impozáns épület, fizikai értelemben is fontos viszonyítási pontot jelent. Kifejezések, mint „toronyiránt” vagy „a templomnál forduljon jobbra” különös jelentőséggel bírnak, különösen azután, hogy sok kistelepülésen az önkormányzati feladatokat már összevont körjegyzőségek látják el. Manapság a legtöbb faluban már nincs orvosi rendelő, posta vagy más közösségi középület, ahol az emberek találkozhatnának, kivéve talán a kocsmát, ha az egyáltalán létezik. Ezek a változások a templomok szerepét még inkább hangsúlyozzák, hiszen a község szívének számító építmények az identitás és a közösségi összetartozás szimbólumaivá váltak.

A kistelepülések templomainak felújítására indított program önmagában nem tűnik problémásnak, hiszen napjainkban aligha találunk olyan falut, amely saját forrásaiból képes lenne fenntartani és megújítani az erős várként álló, de gyakran műemléki védelem alatt álló templomát. Az épített örökség védelme valóban közérdek, függetlenül attól, hogy ki milyen világnézetet vall. Viszont felvetődik a kérdés, hogy milyen mértékű támogatásra van szükség a templomok megóvásához, és hogy ez az összeg elegendő lesz-e a valódi megújuláshoz.