A magyar képzőművész, akinek életét egy váratlan találkozás formálta, amikor szembesült O. J. Simpson legendás alakjával. Az esemény nem csupán egy egyszerű találkozás volt, hanem egy olyan élmény, amely mély nyomot hagyott művészi látásmódján és alkotása

Weiler Péter életrajzi könyvének bemutatóján járni felér egy remek színházi előadással. Főleg, ha drMáriással felváltva szórják a sziporkákat napjaink honi képzőművészeti szcénájának fenegyerekei. A szóban forgó könyv Kocsis Katica kulturális újságíró, kurátor műve, ő beszélgetett végtelen délutánokon, estéken a pop-art egyik legkiemelkedőbb hazai művelőjével. A könyv az Inda Press Kiadó gondozásában jelent meg.

Négyen ülnek a Magvető Café teraszán, ahol a napfény és a szellemi táplálék találkozik. A beszélgetés moderátora Terján Nóra, a Kultúra.hu munkatársa, aki ügyesen irányítja a diskurzust. A résztvevők között ott van drMáriás, Weiler Péter, akinek életrajzi könyvét, a Weilert éppen most mutatják be, és természetesen Kocsis Katica, a mű szerzője, aki kulturális újságíróként és kurátorként ismeretes. A beszélgetésnek különleges címe van, amely szokatlan egy könyvbemutatón: „Lesznek-e művészek a Marson?” (Anélkül, hogy a spoilerezés csapdájába esnénk, eláruljuk: a válasz igen!) A téma izgalmas, a gondolatok szárnyalnak, és a közönség figyelme egyre inkább a jövő művészeti lehetőségeire összpontosít.

A moderátor helyzete nem éppen hálás, hiszen drMáriás sziporkái szinte megállíthatatlanul robbannak ki belőle, és a kacagásra való hajlamot nehéz visszafogni. Eközben Weiler egy különleges időutazásra hívja meg a közönséget, amely kontinenseken, stílusokon és kifejezési formákon átível. Percek szelik át a teret, észrevétlenül telik az idő, már egy órája zajlik a pódiumbeszélgetés, amikor végül az önfeledt taps zaja tör fel, jelezve, hogy a varázslatos élmény véget ért.

No de hogyan került a csizma az asztalra, hogy drMáriás a Weiler-könyv bemutatóján tűnik fel? Nos, az oka nem más, mint a két művész közös múltja, amely tele van izgalmas kiállításokkal. Legutóbb a Képíró utcában megrendezett Make Art Great Again című tárlat zajlott, amelynek finisszázsát éppen szombaton tartották. A kiállítás keretében - ahogy drMáriás is megfogalmazta - "a magyar művészek első ízben adtak tiszteletet a világ főutcájára visszatérő, békét hozó és igazságot osztó nagyszerű amerikai elnök, Donald Trump személye és munkássága előtt."

De most éppen a Weiler-könyv ünnepélyes bemutatójának a szívében állunk.

Művészet nélkül elsüllyedek. (...) Mindennap muszáj művészetet csinálnom, hogy úgy érezzem, kihasználom a világon töltött időmet.

Ennél szebb önvallomást, ars poeticát keveset olvastam, és ebben tényleg benne van a képzőművész-businessman egész eddig leélt ötven éve.

Businessman, írjuk, vagy magyarul üzletember, de hát miért ne mondanánk angolul? Hiszen Weiler Philadelphiában szerzett diplomát, virtigli világpolgár, és rá aztán tényleg igaz a mondás, hogy az idióták az utca túlsó oldalán laknak. Weiler már húszévesen társult Friderikusszal, ahogy azt a könyvből megtudjuk, és élete egyik nagy kalandját (mert több is volt) is Fridinek köszönheti.

O. J. Simpson egy videóinterjú kedvéért néhány ezer dollárért „beszervezett” vendége lett hősünknek, aki így eljutott Los Angelesbe. Ott találkozott a felesége meggyilkolásával vádolt, ám mégis felmentett amerikaifutball-legendsével, aki otthonában fogadta a magyar fiatalembert. A könyvben egy különleges fénykép is megörökíti ezt a találkozót.

Szívélyes egyéniség volt, és a legélénkebb emlék, ami megmaradt bennem, az az, hogy amikor kezet fogtunk, úgy éreztem, mintha egy hatalmas grizzly medvével találkoznék – akkora volt a tenyere!

Weiler felidézi a 1996-os találkozást, amely mély nyomot hagyott benne.

Az O. J. Simpson-történet csupán egy apró epizód Weiler művészi pályafutásában, hiszen a valódi lényeg a festmények világában rejlik. Különösen a Balaton és a Trabant motívumai bukkannak fel újra és újra, gazdagítva Weiler alkotásainak mondanivalóját.

Az előző szövegben említett helyszín a gyerekkorom nyári emlékhelye, amely a hetvenes és nyolcvanas évek varázslatos pillanatait idézi fel. Ezzel szemben a másik helyszín a Kádár-kor szellemiségét tükrözi, ahol a "kaparj, kurta, neked is jut" mentalitás uralkodott, és bár a mindennapok nem éppen a prosperitásról szóltak, mégis egyfajta megmaradást, vegetálást jelentettek a szocializmus keretein belül.

Valójában nem is tudom, mikor ismertem meg Weilert, igazán szorosra akkor fonódott a barátságunk, amikor három éve a Reáltanoda utcai Kincsem-palotában, a Kár lett volna disszidálni fantázianevet viselő szenzációs kiállításon beszélgettünk hosszasan. Azóta időről időre megcsodálom a tárlatait, legyen az a Balaton déli vagy az északi partján, esetleg Budapesten.

Gyakran újraértelmezem a kommunista diktatúra rémisztő árnyait a jelenlegi kortárs társadalomban, ahol a történelmi személyek és események találkoznak a fantáziám szövevényes világával.

„Tedd egyedivé a szövegedet” – mondja Kocsis Katicának a könyv lapjain. Ha ránézünk a „Kádár János segít apámnak beprogramozni az új színes tévénket” című festményre, azonnal érzékelhetjük, hogy Weiler komoly üzenetet közvetít, nem tűrve a tréfát.

Egyedülálló módon, minden egyes viccével folyamatosan görbe tükröt tart elénk a magyar társadalomnak, miközben arca olyan komoly, mintha a világ legnagyobb titkát őrizné. Olyan szinten mesteri a humorérzéke, hogy képes a legnagyobb nevetségességet is halálos komolysággal előadni, mintha csak a legfontosabb ügyet tárgyalná.

Ettől (is) olyan jelentős művész. Még akkor is, ha benne is van, meg nincs is benne napjaink kánonjában, elmondása szerint kevés az esélye annak, hogy kiállítanák valamelyik alkotását a Műcsarnokban vagy a Ludwig Múzeumban.

De végül is, ez sem tántorítja el Weilert és a vele szoros együttműködésben alkotó drMáriást. Annyira eltökéltek, hogy 2025. május 22-én újabb kiállítást rendeznek, amelynek címe: "Mit adtak nekünk a magyarok?", és a rendezvény helyszíne az Apollo Galéria lesz.

Kocsis Katica: Weiler – egy varázslatos utazás a művészet és az érzelmek világába. Katica egyedi stílusával és egyéni megközelítésével képes megragadni a pillanatokat, és mélyebb jelentést adni a hétköznapi élményeknek. Weiler műveiben a színek és formák összhangja egy különleges atmoszférát teremt, amely a nézőt egy új perspektívába helyezi. Az alkotások nem csupán vizuális élményt nyújtanak, hanem gondolatokat is ébresztenek, tükrözve a művész belső világát és érzéseit. Katica munkái így nemcsak szépek, hanem beszélgetésre is ösztönöznek, lehetőséget adva arra, hogy mélyebben megértsük a művészet és az élet kapcsolatát.

Inda Press Kiadó, 2025: Az olvasás új dimenziója.

Természetesen! Ha szeretnéd, hogy a szöveget egyedivé tegyem, kérlek, oszd meg velem az alapinformációkat vagy a témát, amiről szó van. Esetleg szeretnéd, ha egy adott stílusban vagy hangvételben írnám át? Kérlek, adj meg több részletet, hogy a legjobban tudjak segíteni!