Sokan a magyarok közül csupán ábrándozhatnak a vakáció örömeiről, míg vidéken még az is igazi élménynek számít, ha valaki rövid időre el tudja hagyni otthonát.

A magyarok alig több mint egyharmada engedheti meg magának, hogy nyáron pihenni menjen. Riport.

- Várjon, kiszámolom! Utoljára 1992-ben voltunk nyaralni az asszonnyal, akkor még a gyerekekkel - sóhajtott fel a hetvenes László az egyik somogyszentpáli porta kerítésének támaszkodva. - Jézusmária, már 33 éve múlt! Azóta olyan klasszikus, elutazós nyaralásra nem futotta, miután megszűnt a téesz, a háztáji is ment vele, s nem volt rá pénzünk. Pedig előtte voltunk Csehszlovákiában a Tátrában, az NDK-ban, kétszer a jugoszláv tengerparton, sőt, egyszer Ausztriába is eljutottunk, de nem ám csak a bécsi Mariahilferig, mint a nagy többség akkoriban, hanem egyhetes buszos útra! Voltunk Salzburgban a Mozart-házban, fent a hegyekben, az Atterseenél, s felültünk a semmeringi vasútra is. Látja, ebből a vonat maradt meg mára, a fenyvesi kisvasúttal szoktunk ledöcögni a Balatonhoz, ott ingyenes a strand, sétálunk egyet a mamával, iszom egy fröccsöt, ő pedig egy sört, vagy fordítva. De már ez is nagy kaland, kimozdulni a faluból, meg az a plusz költés, ami a hétköznapokon nincs betervezve a családi kasszába: kettőnknek 248 ezer a nyugdíja, képzelheti, mennyire gondolunk nyaralásra...

Ahogyan lapunkban néhány nappal ezelőtt megírtuk, Lászlóékhoz hasonlóan a magyarok kétharmada csak álmodozhat a nyaralásról: a Publicus Intézet Népszavának készített reprezentatív felméréséből kiderült, az idei nyáron csupán az emberek 34 százaléka engedhet meg magának valamekkora vakációzást. Ráadásul minél idősebb valaki, annál kisebb eséllyel utazik el pihenni: míg a 18-29 évesek közül tízből átlagosan négyen terveznek nyaralást, addig a 60 felettieknek csak ötöde. Az adatok alapján az is egyértelmű,

minél magasabb az iskolai végzettsége valakinek, annál nagyobb eséllyel engedhet meg magának egy utazást: míg a diplomásoknak az 56 százaléka nyaral ezen a nyáron, addig a szakmunkásoknak csak harmada, a maximum 8 általánossal rendelkezőknek pedig mindössze ötöde.

A kutatás eredményei rávilágítanak, hogy a válaszadók többsége csupán egy hétre képes eltávolodni otthoni környezetéből. Érdekes módon, minden tizedik nyaralni vágyó személy, aki a vakációt tervezi, csak 1-3 napos pihenést engedhet meg magának. A megkérdezettek többsége 100-250 ezer forint közötti összeget szán nyári utazására, míg a vakációzók körülbelül negyede hajlandó ennél nagyobb költséget vállalni. Ezzel párhuzamosan, szintén egynegyednyi válaszadó kénytelen maximum 100 ezer forintból megoldani a nyaralását.

A kétharmad, vagyis a NER nem pihen, míg a magyar emberek többsége biztosan nem élvezi a nyaralás örömeit.

- Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen mindössze tíz kilométerre van a Balaton, így bármikor leugorhatunk a tópartra egy kis strandolásra - mesélte Gábor Lengyeltótiban, az észak-somogyi kisvárosban. - Szállásra nem kell költenünk, csupán annyira van szükség, amennyit a gyerekek elköltöznek fagyira, lángosra és üdítőre. Mivel kocsival utazunk, nekem a sör lemarad, a feleségem pedig legfeljebb egy üdítőt vagy fröccsöt enged meg magának. Ha reggel indulunk és este térünk haza, akkor a meleg ételt vacsorára otthon készítjük el, aminek köszönhetően sokat spórolunk. Az igazi nyaralásunk az idén az Őrségben lesz, ahol egy hétig maradunk. A bicikliket is hozzuk, a szállást pedig egy ismerősünk biztosítja, cserébe ő is ellátogat hozzánk a családjával augusztus 20. környékén. Így úgy vélem, a benzinköltséggel együtt 100-120 ezer forintból ki tudunk jönni, ennél drágább vakációra idén nem futja. Tavasszal sajnos kazánt kellett cserélnünk, ami majdnem egymillióba került, így az nyárra szánt megtakarításunk elúszott. Eredetileg Horvátországba, Abbáziába terveztük az utazást, ahol Iciciben van egy apartmanunk, ahová rendszeresen visszajárunk. Sajnos, idén ezt a lehetőséget ki kell hagynunk, de szerencsére a gyerekek már elég nagyok, 9 és 11 évesek, így megértették a helyzetet.

József a barátnőjével Olaszországba utazik augusztus végén. A harmincas nemesvidi férfi Németországban dolgozik, a szabadsága nagy részét a nyár utolsó hónapjában kapja meg a cégétől, most csak azért jött haza egy hétre, mert az édesanyja megbetegedett.

- Évek óta kint melózok, tulajdonképpen azóta fér bele, hogy elmenjünk nyaralni valami normális helyre

- A bajoroknál ilyenkor még javában tart az iskola, augusztusban kezdik meg a szünetet, és akkor indulnak útnak a világ felfedezésére. Nálunk ehhez még egy kis anyagi támogatást is adnak, ami szinte olyan, mint egy 14. havi fizetés, hogy az emberek valóban tudjanak pihenni. Általában Olaszországba utazunk, tavaly a Garda-tónál töltöttük a nyaralást, előtte pedig a tengernél, Riminiben. Most viszont ismét a tenger felé vettük az irányt, de egy másik helyszínen: Marina di Pisában foglaltam szállást tíz napra. Pestről repülővel megyünk, kint pedig a tömegközlekedést vesszük igénybe. Szeretnénk megnézni Pisát és Firenzét, ráadásul a barátnőm nagyon vágyik arra, hogy eljussunk Cinque Terrébe is. Bár magyar viszonylatban nem éppen olcsó kaland, úgy kalkuláltam, hogy összesen 3000-3500 euróba fog kerülni a költőpénzzel együtt. Ebből körülbelül 1500-at a cég biztosít, tehát a saját megtakarításaimra nagyjából a felét kellett összegyűjtenem. Tudom, hogy kevesebből is lehet nyaralni, de most éppen van lehetőségünk utazni: gyerekek még nincsenek, és a pénz is össze tud jönni. Úgy érzem, évente egyszer bele kell férnie egy ilyen kiadásnak, különben mi értelme van ennyit dolgozni? Muszáj élvezni az életet! Nem azért élünk, hogy folyton dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy élhessünk. Persze tisztában vagyok vele, hogy sokan nem ilyen szerencsések, hiszen nemcsak annyit keresünk, hogy aznapra és másnapra elég legyen, mint ahogy sokan itthon. De ahhoz nekem is el kellett hagynom az országot, és ez azzal jár, hogy a barátnőmmel csak kéthetente találkozunk. Amikor majd családunk lesz, ez a helyzet nyilván meg fog változni, de jelenleg a terveim szerint nem tervezem, hogy hazajövök...

Magyarországon az EU tagállamai közül az egyik legmagasabb azon emberek aránya, akik számára lehetetlen egyhetes nyaralásra félretenni.