Az univerzum kincse
Ella a vártnál három hónappal érkezett hamarabb. A nőgyógyász március végére ígérte a jövetelét, de ő - mintha ragaszkodott volna hozzá, hogy fogantatása esztendejéből is lásson valamit - december 30-án üzent és indult. Nem voltak előjelei a koraszülésnek, érthető hát, hogy a családot és a baráti társaságot egyaránt sokkolta a hírt. Utóbbiak közül engem is. Az égi gondviselés azonban megoldotta, elsimította a helyzetet, és a kislány - aki földi léte első időszakát törékeny kis fehér csomagként egy inkubátorban töltötte - másfél-két éves korára kezdte utolérni a vele egyidős gyerekeket. Főként testi gyarapodásban volt mit bepótolnia, értelmi szinten ugyanis már az első hónapokban sok kortársát túlszárnyalta. Ez az ösztönös intelligencia sugárzott róla és a szavaiból akkor is, amikor néhány hete alkalmam adódott személyesen is megismerkedni és beszélgetni vele.
- Német eredetű a nevem, a jelentése: mindenség. Apu választotta nekem a születésemkor, bár azelőtt az Enikőben egyeztek meg anyuval. Utólag mesélték, hogy amikor a várandósság hatodik hónapjában hirtelen beindult a szülés, mindketten azt hitték, hogy elveszítenek, és azt, hogy mégis megmaradtam, igazi csodaként élték meg. A mindenség ajándékának tekintettek, ez motiválta aput a névválasztásban, és ezért anyu sem haragudott - nevette el magát a hosszú hajú, bájos tinilány, akit társalgásunk elején arról kérdeztem, hogyan is lett ő Ella.
- És tényleg szereted a nevedet? - kérdeztem, miközben továbbra is ezen a témán pörögtem, emlékezve a saját, Ildikó-ellenes kamaszkori énemre.
- Miért ne szeretném? Én igazán mindent kedvelek, ami nem veszélyezteti sem a saját jólétemet, sem a világot. A háborúkat és a drogokat például legszívesebben eltüntetném a létezésből, és az emberi önzőséget is szívesen kiirtanám. Viszont a könyvek és a növények iránti szenvedélyem határtalan, és igazi állatbarát vagyok - érkezett az elgondolkodtató válasz.
- Milyen könyvek ragadják meg legjobban a figyelmed? - kapcsolódtam be Ella eszmefuttatásába.
Furcsa, de nekem valahogy "bejön" Mikszáth Kálmán és Jókai Mór. Az osztálytársaim ezt a szokásos ízlésükkel nem tudják megérteni, pedig ez az igazság. Mikszáthtól A Noszty fiú esete Tóth Marival az egyik legkedvesebb olvasmányom, míg Jókai Mór Az arany ember című műve is sokat jelent számomra. Bár a tájleíró részek néha unalmasnak tűnnek, a cselekmény viszont igazán magával ragadott. De nem állok meg a klasszikusoknál; a mai kortárs írók munkáit is szívesen olvasom. Leiner Laura regénysorozatai például szinte elrepítenek a valóságból. Kolozsváron, az otthonom kis botanikus kertjében, pálmákkal és fikuszokkal körülvéve érzem magam a legjobban, amikor egy könyvvel a kezemben vagy zenét hallgatva elmerülhetek a gondolataimban, távol a külvilágtól, főleg a húgomtól. De nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy egyfajta remeteként élek. Bár nem rendelkezem ötszáz barátnővel, van egy igazán különleges barátom, aki már az első osztály óta a padtársam, és kisebb-nagyobb szünetekkel azóta is az. Ő is könyvmoly, és ugyanazokért a történetekért rajong, mint én. Így amikor új, izgalmas regény jelenik meg, csak egyikünk vásárolja meg, majd a másiknak kölcsönadja, miután elolvasta. Könyvtáraink tehát remekül kiegészítik egymást, és ez ránk is igaz.
- És a húgoddal mi a helyzet? Milyen a viszonyotok? - kapaszkodtam bele Ella egy korábbi megjegyzésébe.
- Vegyes - mondta újra a beszélgetőtársam, most már inkább ironikus mosollyal az arcán. - Valaha nagyon jól megvoltunk. Ha jobban belegondolok, talán két éve, anyuék válása óta kezdett zötyögőssé válni a kapcsolatunk. Ő mindig is apás volt, és nehezen viseli, hogy apu csak a hétvégéken van velünk, és akkor sem mindig. Persze, amikor váratlan helyzet adódik, és szükség van rá, "soron kívül" is megjelenik, például elvisz A pontból B-be, mivel anyu nem vezet. De ez mégsem olyan, mint amikor együtt éltünk egy fedél alatt.
- Téged mennyire viselt meg a válás? - kérdeztem.
- Nem mondanám, hogy annyira, mint a húgom, az biztos. Az évek során mindkét szülőmtől annyi szeretetet és figyelmet kaptam, hogy azt merek mondani, talán még többet is, mint az életrevaló húgom. Ennek köszönhetően úgy érzem, lelkileg nagyon erős vagyok. Tudom, hogy ez furcsán hangozhat egy tizennégy éves lánytól... De ha ez az igazság, akkor miért ne mondanám el?
Hogy zárult a nyár számomra, és milyen álmokkal készülök az őszre? Nos, a nyár tele volt izgalmakkal, felfedezésekkel és pihenéssel. Most pedig, ahogy a levelek színesedni kezdenek, új tervekkel állok elő az őszi hónapokra. Kíváncsian várom, hogy mit hoz a következő időszak, és milyen új kalandok várnak rám!
Idén, a korábbi évek szokásaitól eltérően, anyuval nem utaztunk messzire, csupán a gyönyörű Székelyföldön kalandoztunk, most pedig ide, Vásárhelyre érkeztünk. Kiskoromban jártam itt utoljára, és nagyon elbűvöl a város hangulata. Azonnal "vadászni" kezdtem a központhoz közeli könyvesboltokra, és alaposan "feltankoltam" új olvasnivalóval. Ami az őszi terveket illeti, még nem teljesen világos, hogy merre tovább... Kíváncsi vagyok, milyen lesz a nyolcadik osztály, és azt is meg kell fontolnom, melyik középiskolában folytassam a tanulmányaimat. Egy biztos: humán szakra szeretnék jelentkezni, mert a matek és a kémia nem az én világom. De ha sikerül bejutnom egy olyan intézménybe, ahol rengeteg szépirodalmat olvashatok, az maga lenne a földi paradicsom számomra.
