A Titanic kapitánya nemcsak az első navigációs vizsgáján vallott kudarcot, hanem az utolsón is, ahol szintén nem brillírozott.
Edward John Smith 1850. január 27-én született az angliai Hanley-ben. Smith 13 éves koráig járt iskolába, de inkább fizikai munkásnak állt. 1867-ben követte féltestvérét Liverpoolba, ahol tengerészeti tanulmányokba fogott. 1880-ban csatlakozott a White Star Line-hoz. A társaság Ausztráliába és New Yorkba tartó hajóin szolgált eleinte negyedtisztként, ám rendkívül gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1888-ban még megbukott az első navigációs vizsgáján, de a következő próbálkozása már sikerrel járt.
Smith 1895-től fogva a Majestic nevű tengerjáró hajó kapitányaként tevékenykedett. Amikor 1899-ben kezdetét vette a második búr háború, a Majestic több ízben is brit birodalmi csapatokat szállított Dél-Afrika tengerpartjára. Smith kapitány hősies szolgálatai elismeréseként VII. Edward király közlekedési éremmel jutalmazta őt.
1904-ben új fejezet kezdődött életében: ettől az évtől kezdve ő irányította a White Star Line legújabb hajóinak első útját. Elsőként a világ akkori legnagyobb óceánjárójának, a Balticnak a parancsnokságát kapta meg. Az első útja Liverpoolból New Yorkba eseménytelenül zajlott le. Három évvel később egy másik impozáns hajó, az Adriatic kapitányává nevezték ki, ahol szintén sikeresen vezette a legénységet.
Rengeteg utas ragaszkodott ahhoz, hogy csak a "legbiztonságosabb kapitány" kormányozza őket, ezért kizárólag arra a hajóra szálltak fel, amelyet Smith irányított.
Pedig akadt azért egy-két malőr. Így 1911. június 21-én, amikor az Olympic óriásgőzös első útja végén kikötött New Yorkban, az egyik vontató nekiütközött az óceánjárónak. Aztán három hónappal később még nagyobb baleset történt: szeptember 20-án összeütköztek a Hawke nevű brit hadihajóval. Az ütközés miatt a cirkáló elvesztette az orrát, míg az Olympic két rekesze vízzel telt meg, sőt az egyik propellertengelye is megcsavarodott.
A Hawke-incidens súlyos pénzügyi válságot idézett elő a White Star Line számára. A baleset következtében a Titanic befejezését el kellett halasztani, mivel az Olympic újbóli tengerre bocsátásához szükség volt a félig elkészült óceánjáró egyik propellertengelyére és más alkatrészeire a javítás során. Ennek következtében a Titanic első útja 1912. március 20. helyett csupán április 10-én valósulhatott meg.
De ez sem gátolta meg a társaság vezetését, hogy az akkor 62 esztendős, nyugdíj előtt álló Edward John Smithre bízzák a Titanic irányítását.
A Titanic meséje mindannyiunk számára ismerős. Smith kapitány, akinek ez a hajóút valóban az utolsó lett volna, a tragikus éjszakán számos döntést hozott, amelyek végül a katasztrófához vezettek:
Ezzel együtt a Titanic sorsa megpecsételődött az ütközés után. A kapitány valószínűleg sokkos állapotba került, próbálva megőrizni a nyugalmát az utasok előtt, mintha a tragédia nem érintette volna meg különösebben. Azonban a legénység tagjai számára egyértelmű volt, hogy a feszültség rajta is látható nyomot hagyott. Mindazonáltal az utolsó pillanatokig reménykedett a megmentésben; folyamatosan érdeklődött a távírászoknál a legfrissebb hírek iránt. Két óra elteltével végül arra a nehéz döntésre jutott, hogy felmenti őket a szolgálat alól, hogy biztosítsa a saját és csapata életét.
Edward John Smith sorsa a Titanic katasztrófája óta titokzatos ködbe burkolózik. Minden megmenekült utas saját történetét meséli el, és ezek a narratívák rendkívül eltérőek: van, aki azt állítja, hogy főbe lőtte magát, mások szerint a hajóhídon a kormányhoz kapaszkodott, míg egyesek vízbe ugrást emlegetnek. Harry Senior tengerész például arról számolt be, hogy egy csecsemőt tartva a karjaiban ugrott az óceánba. Miután sikerült a kisbabát egy mentőcsónakba helyeznie, tovább úszott, miközben azt kiabálta: "A jó kapitány a hajójával együtt süllyed el!" Ez a drámai pillanat, amely az emberi bátorság és kétségbeesés határvonalán egyensúlyozik, örökre beírta magát a Titanic történetébe.
Természetesen van olyan verzió is, hogy túlélte a katasztrófát. A Titanic egyik tengerésze, Peter Pryal például azt állította, hogy
A kapitányéhoz hasonlóan a családja sorsa is balszerencsésen alakult. Feleségét, Sarah Eleanor Smitht egy taxis ütötte el 1931-ben Londonban. Egyetlen gyermekük, Helen férjhez ment, és 1923-ban ikreket szült: Simont és Priscillát. A fiú a brit királyi légierő pilótájaként a második világháborúban, 1944-ben az életét vesztette, míg a lány gyermekbénulásban halt meg.
Hogy egy különös fordulatot adjunk Edward John Smith történetéhez, érdemes megemlíteni, hogy az a viktoriánus épület, ahol a híres kapitány született, 2002-ben 35 ezer fontért talált új gazdára. Az új tulajdonosok, Neil és Louise Bonner, akik a boldogság és nyugalom reményében költöztek be a két hálószobás otthonba, hamarosan meglepő tapasztalatokkal szembesültek. A ház falai között furcsa, megmagyarázhatatlan zajokat hallottak, és nem egyszer azt állították, hogy Smith kapitány szelleme suhant el előttük a hálószobájukban. A pár, akinek a nyugalomra vágyott, végül úgy döntött, hogy kiadja az ingatlant. Azonban a bérlők is hamar távoztak, mivel ők is szembesültek a Titanic kapitányának kísértetével. Azóta a ház sorsa megpecsételődött: üresen áll, mintha a múlt árnyai továbbra is ott keringnének a falak között.
