A kutatók számára is váratlan eredmény született: az üveges italokban a mikroműanyagok mennyisége 50-szer magasabb, mint a műanyag palackos változatokban.

Francia tudósok legújabb kutatásuk során megdöbbentő felfedezést tettek: az üvegpalackokban tárolt italokban jelentősen magasabb a veszélyes mikroműanyagok koncentrációja, mint a műanyag edényekben találhatóakban. Az eredmények még a szakértők számára is váratlanok voltak.

Az talán keveseket lep meg, hogy a műanyag palackok hemzsegnek a veszélyes, már a szervezet minden részébe eljutó mikroműanyagoktól, ám francia kutatók most olyan felfedezést tettek, ami igazán váratlan.

A francia élelmiszerbiztonsági ügynökség, az ANSES szakértői kimutatták, hogy az üveges kiszerelésű üdítőitalok, sörök és limonádék mikroműanyag-szennyezettsége meghaladja a műanyag palackokban található szintet.

Ez a megállapítás éles ellentétben áll a régi nézettel, miszerint az üveg az "tiszta" választás. A Journal of Food Composition and Analysis című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány során a Franciaországban forgalmazott italokat elemezték. Az eredmények azt mutatták, hogy az üvegpalackokban literenként átlagosan körülbelül 100 mikroműanyag-részecske található, ami 5-50-szer magasabb, mint a műanyagpalackokban vagy fémdobozokban tárolt italok esetében.

Iseline Chaib, a doktorandusz-hallgató és a kutatás vezetője, az AFP hírügynökség összefoglalója alapján kifejtette: "Ezek az eredmények megleptek minket, hiszen éppen az ellenkező kimenetelre számítottunk."

A kutatók eredetileg azt feltételezték, hogy a mikroműanyag-szennyezés fő forrása a műanyagcsomagolás. Azonban a további vizsgálatok során kiderült, hogy az üvegpalackok tartalmában előforduló részecskék hasonlóságot mutatnak a kupakon található festék jellemzőivel – beleértve annak formáját, összetételét, színét és polimerekből való összetevőit. Ez arra utal, hogy ezek a részecskék valójában ugyanabból a műanyagból származnak.

Az ANSES szakemberei szerint valószínűleg a tárolás során kerül az italba a műanyag, méghozzá a súrlódások által kiváltott mikroszkopikus karcolások miatt. Bár ezeket szabad szemmel nem látni, mégis elegendőek lehetnek ahhoz, hogy mikroműanyagok jussanak a palackban tárolt italba.

A kutatás eredményei rávilágítottak arra, hogy a sörök mutatták a legmagasabb mikroműanyag-szennyezettséget, átlagosan literenként 60 részecske jelenlétével. Ezt követően a limonádék álltak a sorban 40 részecskével, míg a klasszikus üdítőitalok 30 részecskét tartalmaztak.

Érdekes megfigyelés, hogy a sima vizek - legyenek akár szénsavasak, akár mentesek - jelentősen alacsonyabb szennyezettségi szintet mutattak, mindössze 4-5 részecske volt kimutatható az üvegpalackos változatokban. Ezzel szemben a műanyag palackok esetében az átlagos érték 1,6-ra emelkedett. A borok esetében szintén alacsony szennyezettséget mértek, még akkor is, ha a kupakja festett.

A tudomány még nem állapított meg határértéket az ilyen mikroműanyagok biztonságos szintjére, noha egyre komolyabb az aggodalom velük kapcsolatban. Ez indokolt is, elvégre a szervezetben lévő mikroműanyag-mennyiségből már egy műanyag kanalat is ki lehetne rakni.

Bár még rengeteg részlet vár további kutatásra, a francia tudósok egy ígéretes eredményt osztottak meg, amelyet az Interesting Engineering is kiemelt: a kupakok levegőben való fújása, majd vízzel való öblítése 60 százalékkal csökkentette a mikroműanyagok mennyiségét. Ez az eljárás természetesen csak az első bontás után alkalmazható, így nem tekinthető minden problémára megoldásnak – de mindenképpen hozzájárul a helyzet javításához.