A Z generáció végre elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol a közösségi média hatását újragondolják és átalakítják. Az online világ korlátait felismerve, ez a fiatal generáció bátran lép ki a digitális tér árnyékából, hogy autentikusabb kapcsolatokat építsen a v

A közösségi média mára elengedhetetlen részévé vált mindennapjainknak, szinte lehetetlen elképzelni egy napot anélkül, hogy ne legyünk online. Az elmúlt másfél évtizedben a világunk krónikusan kapcsolódó társadalommá alakult, ahol a közösségi média a globális nappalivá vált, és sokan kötelező feladatként élik meg a digitális jelenlétet. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a Z generáció, akik e környezetben nőttek fel, már nem találja annyira vonzónak a közösségi platformokat, és egyre inkább távolságot tartanak az online közösségi élettől. Számukra a digitális világ már nem nyújtja azt a szórakozást, amit egykoron jelentett.
Az internethasználat dinamikus átalakuláson ment keresztül az utóbbi harminc-negyven év során, amelyet nagymértékben befolyásolt a Wi-Fi technológia megjelenése és az okoseszközök folyamatos innovációja. Még csupán 10-15 évvel ezelőtt is jellemzően a laptopok és asztali gépek voltak a legfőbb eszközök az online világ felfedezésére, de mára ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A mobiltelefonok nem csupán kommunikációs segédeszközökké váltak, hanem a mindennapi élet elengedhetetlen részévé, szinte olyan alapvető szükségletként, mint az oxigén. Az okostelefonjainkat percenként elővesszük, és ezekre a zsebméretű készülékekre költözött az internet teljes világa, applikációk formájában. Ennek köszönhetően bárhol és bármikor jelen lehetünk a digitális térben, a lehetőségeink szinte határtalanok.
A közösségi média fogalma a Facebook debütálásával kezdett igazán globális hódításba, és ez a platform valósággal lavinát indított el az online világban. Sorra bukkantak fel az újabb és újabb alkalmazások, amelyek a felhasználók, különösen a fiatalok számára, rendkívül vonzó alternatívákat kínáltak. A Z generáció, amelynek tagjai gyerekként ismerték meg a közösségi média világát, mára felnőtté cseperedtek, és a huszonévesek között szinte már nem is találni olyan személyt, akinek ne lenne aktív jelenléte a TikTokon vagy az Instagramon. Ezzel szemben a Facebook egyre inkább az idősebb korosztály kedvelt platformjává vált, így a közösségi média táját folyamatosan alakítja a különböző generációk igénye és szokásai.
Talán minden fiatal emlékszik az első közösségi médiás élményére, amikor még a szülőktől kellett engedélyt kérni egy órányi gépezésre vagy telefonozásra, hogy gyorsan fel tudjanak menni minden oldalra, visszaírjanak a barátaiknak, és naprakészek legyenek. A 2010-es évek eleje a Facebook, az Instagram és a Tumblr mesterhármasáról szólt, később csatlakozott a YouTube és a Snapchat is, ám összességében a Z generáció főként a 2016 körüli időszakra emlékszik vissza úgy, mint a közösségi média aranykorára, amikor még szórakoztató volt online lenni.
Az internet hajnalán a közösségi média még nem a magamutogatás színtere volt, hanem inkább egy szórakoztató tér, ahol az emberek szabadon oszthatták meg gondolataikat és élményeiket. Ekkoriban nem volt jellemző a lájkokért való versengés, és az algoritmusok sem befolyásolták a tartalomfogyasztásunkat. Ez a békés és idilli időszak a digitális világban sokak számára vonzóvá tette az online jelenlétet, hiszen az interakciók valódi örömöt hoztak. Mindenki szívesen üzengetett, posztolt bármiről, anélkül, hogy aggódnia kellett volna mások véleménye miatt. Az internet egyfajta közösségi élményhely volt, ahol a kapcsolatok építése és a közös pillanatok megosztása állt a középpontban.
Nagyjából 10 évvel ezelőtt még arról szólt egy átlagos fiatal közösségi média használata, hogy Messengeren vagy egyéb chatfelületeken beszélgetett a barátaival, megnézett néhány YouTube videót, megosztott pár vicces vagy esztétikus képet a Tumblrön vagy a Pinteresten, aztán élte tovább az életét a valóságban. Azért lépett fel, hogy kikapcsoljon, szórakoztassa magát a kedvenc felületein, majd folytatta a mindennapi feladatait offline.
Ez a folyamat örökre megváltozott, amikor a közösségi platformok fejlesztői rájöttek, hogy ha az algoritmusokat egyénre szabják, azzal minden felhasználót könnyebben magukhoz láncolhatnak. Eleinte talán vonzónak tűnt ez a megközelítés, de mára már világossá vált, hogy ezzel alapjaiban formálták át azt az őszinte és autentikus csodaországot, amit korábban internetnek neveztünk.
Minden megváltozott, amikor a posztolás már nem csupán szórakozásból történt, hanem a vágyból, hogy az algoritmus felfigyeljen ránk, és ezzel minél szélesebb közönséghez eljussanak a képeink és videóink. Hiszen ha sokan látják, akkor sokan lájkolják is, és ettől úgy érezhetjük, hogy figyelnek ránk, sőt, talán még szeretnek is minket. Az algoritmushoz való kötődés következtében a felhasználók szinte folyamatosan elérhetők, ami egyfajta egészségtelen szorongást generál bennük. Már nem is vágynak annyira a válaszadásra, így a közösségi média eredeti célja – az emberek összekötése – egyre inkább háttérbe szorul.
Az online közösségi tér szellemeivé váltunk, ahol az állandó elvárások súlya alatt nehezen létezünk. Ahelyett, hogy aktívan megosztanánk a gondolatainkat vagy élményeinket, inkább csak szemlélődünk: végignézzük mások posztjait, képeit, majd csendben távozunk. A TikTok és az Instagram algoritmusai mintha megroppantanák a személyes tér határait, miközben a tartalomfogyasztás feletti kontrollunkat is elvész. Ez a passzív jelenlét egyfajta kényelmes menedék lett, amelyben sokan már csak léteznek, de a valódi kapcsolatoktól egyre távolabb kerülnek.
Maga Mark Zuckerberg is kijelentette, hogy a közösségi média ideje lejárt, már nem az interperszonális kommunikációért vannak online az emberek, sokkal inkább azért, hogy képben legyenek a világ történéseit illetően. A Meta saját méréseket is végzett mindezzel kapcsolatban, és az eredmény azt mutatja, hogy a barátaink posztjainak nézegetésével töltött idő csökkenésnek indult az elmúlt két évben. Számokban ez úgy néz ki, hogy a Facebookon korábban az időnk 22 százalékát töltöttük ezzel, ma már viszont csak 17-et. Míg az Instagramon régebben 11 százalékát emésztette fel az időnknek ismerőseink posztjainak lájkolása, ma már csak 7 százalékát. Egyfajta szociális izoláció alakult ki, amikor is naprakészek szeretnénk lenni, de nem akarunk semmilyen kapcsolatot felvenni az online felületeken, így eredeti célját szinte teljesen elvesztette a közösségi média.
A rövid formátumú média térnyerése olyan felszínes elköteleződést generált, amely elbagatellizálja a fontos életeseményeket, és ezt szinte minden platformon érzékelhetjük. Az értékét veszíti el annak, amiért nem tombol a közönség, és amiért pedig igen, annak népszerűsége is pillanatok alatt elillan. A közösségi médiában tapasztalható őszinteség hiánya szinte agyunkat is megterheli, míg az influenszerek megjelenése olyan performatív jellegű online jelenlétet teremtett, amely folyamatos teljesítménykényszert idéz elő az emberekben. Ez a nyomás szorongáshoz és végső soron kiégéshez vezet, amit senki sem szeretne a már eleve stresszes mindennapok közepette, így sokan inkább úgy döntenek, hogy visszalépnek a közösségi média világából.
A közösségi média világában egyfajta mérgező nihilizmus köszön vissza, ahol a felelősségvállalás szinte teljesen eltűnt. Az élet célja csupán annyira redukálódik, hogy szórakozzunk, mások nyakába boruljunk, és kritikát gyakoroljunk mindazokra, akik csak léteznek és mozognak. Ez a jelenség nem meglepő, hiszen a gyors információáramlás fokozott szorongást generál a felhasználókban, megnehezítve ezzel a tiszta és kreatív gondolkodást, amely valójában értelmet adhatna a platformok használatának.
Jelen állás szerint csak idő kérdése, míg teljesen átalakul az, ahogy a közösségi médiára tekintünk. Egyre többen döntenek a digitális detox mellett a platformok mérgező hatásai miatt, a Z generáció pedig nagyobb távolságtartással kezeli az online jelenlétet, amire remek bizonyíték többek között az is, hogy reneszánszukat élik a buta telefonok. A legfiatalabb és legmegosztóbb generáción múlik, meddig húzza még a social media, a visszaszámlálás mindenesetre elkezdődött.