Ukrajna előtt olyan jelentős stratégiai kihívások állnak, amelyek következményei még a háború befejezése után is érezhetőek lesznek. A helyzet annyira súlyos lehet, hogy a jövő generációi is tapasztalni fogják a következményeket.

Miközben az ukrán haderő legjobban képzett egységeinek jelentős hányada Oroszország területén vívta harcait, az orosz erők fokozatosan közeledtek Donyeck megye egyik kulcsfontosságú településéhez, Pokrovszkhoz. Ez a város nem csupán stratégiai szempontból bír jelentőséggel: Pokrovszk az ukrán szénbányászat szívének számít, és elvesztése komoly következményekkel járhat az acélipar számára, amely az ukrán gazdaság egyik alappillére. Az ukrán vezetés az utóbbi hetek során felismerte, hogy Pokrovszkot nem szabad olyan könnyedén átengedni, mint a környező kisebb városokat. Az itt zajló harcok nemcsak Donyeck nagy részének orosz ellenőrzés alá kerülését jelenthetik, hanem az ukrán gazdaság hosszú távú fenntarthatóságát is veszélyeztetik, ami a háború utáni újjáépítés ütemére is drámai hatással lehet.

Nemrégiben az orosz katonák megérkeztek Pokrovszk városába, amely Dél-Donyeck legfontosabb ukrán kézen lévő települése. A körülbelül 60 ezer lakosú város a 2014 óta orosz fennhatóság alatt álló Donyeck városától mintegy 40 kilométerre északnyugatra található.

Jelenleg az orosz katonák a Pokrovszk déli városrészének határán helyezkednek el, miközben délről támadják a közeli Mirhohradot is. A helyzet alapján valószínű, hogy mielőtt ténylegesen megkezdődne Pokrovszk ostroma, az orosz erők igyekeznek majd elvágni a település fő vasúti és közúti kapcsolatait, hogy ezzel körbevegyék a várost. A Kurahove irányába vezető területeket már teljesen ellenőrzésük alá vonták, és valószínű, hogy sikerült megszakítaniuk az északkelet felé, Kosztyantynivka irányába haladó H-32-es autópálya, valamint a Mezsova felé vezető T-04-06-os főút forgalmát, továbbá a párhuzamos vasútvonalat is.

A térségben már csak három fontosabb útvonal van ukrán kézen: az északnyugati, M-30-as autópálya, az északi, T-05-15-ös főút és egy kisebb mellékút Hirsinye felé - magyarul ezen a három fővonalon tudnak Pokrovszk védői már csak erősítést fogadni, vagy ha úgy alakul, visszavonulni.

A térségben azután indult meg az orosz haderő, hogy elfoglalták a 37 kilométerre, délkeletre található Avgyijivkát, 2024 februárjában. Az ukrán vezérkar a nyáron úgy döntött, hogy ahelyett, hogy megpróbál ebben a szektorban ellentámadni, mielőtt stabilizálódnak az orosz védvonalak, inkább Oroszország nemzetközileg elismert területein belül, Kurszk megyében indít offenzívát.

E hadjárat támogatásához jelentős mennyiségű katonai erőforrást elvontak az ukrán döntéshozók a Donbaszból, az orosz haderő pedig kihasználva a helyzetet, Dél-Donyeck jelentős részét elfoglalta.

Mielőtt Pokrovszkot is elvesztették volna, az ukrán vezérkar észbe kapott és elkezdte tolni az erősítést a régióba. Jelenleg a térségben heves harcok folynak: az ukrán vezérkar nap mint nap arról számol be, hogy a Pokrovszk-szektorban zajlik a legtöbb ütközet,

Jelenleg itt van a háború középpontja.

Még decemberben jött a hír arról, hogy az ukrán vezetés egy egész dandárt küld Pokrovszk térségébe, megerősíteni a város védelmét. Egy frissen létrehozott, modern fegyverekkel felszerelt alakulatról van szó: ez a 155-ös számú "Kijevi Anna" gépesített dandár kapta a felatatot, melynek katonáit Franciaországban képezték és felszerelték őket Leopard 2-es harckocsikkal, Caesar önjáró tarackokkal is. Ezek az ukrán haderő legjobb fegyverei közé tartoznak.

Ahogy az első képek megérkeztek a térségben bevetett Leopard harckocsikról, a nyugati sajtóban is felerősödtek a pletykák, miszerint…

A "Kijevi Anna" dandár harcértéke valószínűleg nem ér fel a több csatát megélt 47-es "Magura" dandár, vagy a korábbi azovosokból alakult 3-as számú rohamdandár szintjével.

A 155-ös dandár súlyos morális válsággal küzd, amely már a franciaországi kiképzés idején is aggasztó jeleket mutatott: számos katona dezertált az alakulatból. Jurij Butuszov, ukrán oknyomozó újságíró információi szerint, amikor a dandár végre a frontra került, a dezertálók száma már meghaladta a 1700 főt. Az eredetileg 5800 fős létszámú egységből egy időszakban mindössze 2000 katona maradt harcképes, most pedig az ukrán vezérkar szerint körülbelül 500 dezertőr felkutatása még mindig megoldatlan feladat. A tömeges dezertálásokat nemcsak az ukrán katonai vezetés, hanem a NATO érintett országai is megerősítették, és a helyzet olyan súlyosra fordult, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is lépéseket tett. Állítólag teljesen átalakította az ukrán haderő szervezeti struktúráját, ahelyett, hogy új dandárokat alakított volna, inkább a meglévő egységek megerősítésére helyezte a hangsúlyt.

Pokrovszk védelmének alapját jelenleg egy alapvetően rosszul megszervezett, demotivált dandár képezi, amelynek botrányai rendszeresen a világsajtó címlapjain köszönnek vissza. Ezt a dandárt kisebb-nagyobb alakulatok egészítik ki, ám az ukrán vezetés bármikor dönthet úgy, hogy a védelmet egy tapasztaltabb "elit" dandárral erősíti meg. Azonban a jelenlegi helyzet továbbra is aggasztó, mivel a motiváció és a szervezettség hiánya gyengíti a védelmi vonalat.

A jelenlegi harctéri helyzet sajnos nem kedvező kilátásokat mutat a védők számára.

Tartsuk észben: a városból már most, mielőtt érdemben elkezdődött volna az ostrom, alig két nagyobb és egy kisebb összekötő-útvonal vezet csak ki, nagyon nehéz lesz érdemi erősítést csoportosítani a régióba, ráadásul az ukrán haderő legjobb alakulatainak jelentős része most légvonalban 350 kilométerre, Kurszk megyében harcol.

Az orosz haditerv egyértelmű, hiszen már többször tanúi lehettünk hasonló stratégiáknak: Putyin erői most azt a célt tűzték ki, hogy elzárják Pokrovszkból kivezető összes főútvonalat. Alaposan felmérik a védelmi vonalak gyenge helyeit, majd fokozatosan, szervezett módon infiltrálják a várost a mesterlövészek. Eközben a tüzérség szüntelenül bombázza a települést, porig rombolva mindent, ami az útjukba került.

Az elkövetkező összecsapások akár három-négy hónapig is elhúzódhatnak. Az utóbbi időszakban, különösen 2022 óta, ritkán tapasztalhattunk olyan helyzetet, ahol az ukrán erők győzelmet arattak volna. Jelenleg azonban az orosz hadsereg egy jóval kimerült, demotivált és gyengébben felkészített csapattal néz szembe, mint amellyel a Bahmut körüli harcok során kellett megküzdenie.

Az ukrán vezérkar valószínűleg tisztában van azzal, hogy nyers erő alkalmazásával nem biztos, hogy meg tudják őrizni Pokrovszkot. Jelenleg valószínű, hogy a stratégia arra összpontosít, hogy minél tovább fenntartsák a település védelmét, mielőtt a 2025-re tervezett béketárgyalások elkezdődnének. Ebben a kontextusban remélhetik, hogy Pokrovszkot és esetleg még néhány más, oroszok által elfoglalt jelentős várost sikerül majd Szudzsára és a kurszki falvakra cserélniük.

Nagy kérdés, hogy ez a stratégia beválik-e. Sem a pokrovszki védelem, sem a kurszki védelem nem tűnik betonstabilnak: az oroszok lassan, de biztosan nyomulnak előre, ha pedig Szudzsát és Pokrovszkot is elveszti Ukrajna, az alighanem a háború egyik legcsúnyább kudarca lesz.

Pokrovszk katonai szempontból kétségtelenül jelentőséggel bír, hiszen:

Pokrovszk gazdasági jelentősége sem elhanyagolható, sőt, lehet, hogy még fontosabb is, mint katonai szempontból.

Pokrovszk közelében fekszik Ukrajna egyik legnagyobb szénbányája, amely egyedülálló módon kokszot is előállít. Ennek a bányának a bezárása komoly következményekkel járhat az ukrán acélipar számára, hiszen a koksz elengedhetetlen a fémgyártás folyamatában.

A bánya 2023 egészében, amikor már javában folyt a háború, 3,5 millió tonna kokszot termelt ki, ennek a kapacitásnak a kiesése az ukrán acélgyártó szövetség becslése szerint kevesebb mint felére csökkenti az ukrán acéltermelést. A bánya egyébként a napokban teljesen leállt.

A szövetség eredeti becslése szerint 2025-ben 7,6 millió tonna acélt terveztek termelni az ukrán gyárak, Pokrovszk orosz megszállás alá kerülése a célszámot 2-3 millió tonnára veti vissza.

Ez különösen aggasztó, mivel a fémipar az ukrán export egyik legfontosabb pillére: a mezőgazdasági termékek után ez a szektor képviseli a legjelentősebb részesedést az ország külpiaci tevékenységeiben.

Pokrovszk elvesztése tehát hosszú távon is komoly érvágás lenne az ukrán gazdaságnak:

Az acélipar olyan komoly kihívásokkal nézhet szembe, amelyek akár Ukrajna háború utáni újjáépítését is megnehezíthetik.

Nem lehet bízni abban, hogy amennyiben az orosz erők megszerzik Pokrovszkot, képesek lesznek olyan megállapodást kötni, amely lehetővé tenné számukra, hogy a háború után elengedjék ezt a katonai és gazdasági szempontból kiemelkedően fontos területet. Különösen, ha Putyin csapatai Szudzsát is visszafoglalják. Emlékezzünk, hogy a Kreml már a konfliktus kezdetén is kifejezte igényét Donyeck megye egészére.

Természetesen, az ukrán acélművek számára mostantól lehetőség nyílik arra, hogy az import révén pótolják a hiányzó kokszmennyiséget. Ez azonban nem mentesíti őket az emelkedő költségektől és a bonyolultabb ellátási lánc kihívásaitól, mintha egy drámai összeomlásra kerülnének sor. Ezzel párhuzamosan az érintett cégeknek valószínűleg költséghatékonysági intézkedéseket kell bevezetniük, ami nemcsak a fémiparban dolgozókat érintheti hátrányosan, hanem a szállítmányozással, hajózással, kikötői tevékenységekkel és raktárkezeléssel foglalkozó vállalatok működését is. Mindezek a tényezők lassíthatják a háború utáni ukrán gazdaság talpra állását, valamint megnehezíthetik az ország számára a külföldi támogatásoktól való függetlenedést.