Alice Weidel, aki Orbán Viktor vendégeként tűnt fel, az Európai Unió reformjára törekszik, és figyelmen kívül hagyta Trump beiktatását. Emellett érdekes módon egy nővel él, ami új megközelítéseket hozhat politikai nézeteihez és stratégiáihoz. Ki is ő való

A radikális AfD nem tartozik a Patrióták Európáért EP-frakcióhoz. Kancellárjelöltjük saját kérésére találkozott az alapító magyar miniszterelnökkel, akivel közös nézeteket vallanak az EU reformjának elkerülhetetlenségéről és a menekültkérdésről. Alice Weidelt számos bírálója politikai kaméleonként, illetve báránybőrbe bújt farkasként említi.

"Olyan időket élünk, amikor az embereket a nem szokványos politikusok vonzzák" - mondta az AfD egyik régi motorosa, egyben Észak-Rajna-Vesztfália képviselője a Bundestagban az Alternatíva Németországért riesai kongresszusának folyosóján. "Az olyan figurák, mint Donald Trump vagy az argentin Javier Milei, egyértelműen bizonyítják, hogy már nem az unalmas politikusok, hanem az egyedi személyiségek uralják a korszakot" - magyarázta Kay Gottschalk.

Alice Weidel, a mozgalom társelnöke, aki a kongresszuson magabiztos többséggel nyerte el a kancellárjelölti posztot, kiválóan megtestesíti ezt a víziót.

Nőként vezet egy férfiak uralta pártot. A társa - egyesek a feleségének hívják, bár nem élnek házasságban - egy másik nő. Sarah Bossard Srí Lankán született, és a filmes szakmában dolgozik.

Alice Weidel Németország és a festői svájci kisváros, a Zürichtől délre fekvő Einsiedeln között ingázik, ahol a családja él. A szülők neme Weidel szerint nem meghatározó.

- magyarázta a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, annak ellenére, hogy az AfD a család definícióját szűkíti le az apára, anyára és gyermekeikre.

Alice Weidel és Sarah Bossard tartós kapcsolata ellentmond a magyar alkotmány 2022-ben elfogadott, kilencedik módosításának, amely egyértelműen kijelenti: "Az anya nő, az apa férfi." Ez a megfogalmazás szoros keretek közé szorítja a családi elrendezéseket, amelyek sokszínűsége a modern társadalom valóságát tükrözi.

A magyar miniszterelnök eddig óvatos távolságot tartott a német szélsőjobboldali és populista Alternatíva Németországért (AfD) párttal, így az AfD nem csatlakozott Orbán Viktor nevéhez fűződő Patrióták Európája EP-frakcióhoz, még ha az ideológiai párhuzamok meg is lennének.

"Az AfD inkább mozgalom, mint párt. És mint ilyenben, őrült emberek és eszmék bukkanhatnak fel - ezt a kockázatot a francia Nemzeti Tömörülés nem akarta vállalni. Nekünk nincs tapasztalatunk az AfD-vel, és nincs kapcsolatunk velük. A programjuk jól hangzik Magyarországnak: adócsökkentés, a Green Deal újragondolása, visszatérés az atomenergiához, szigorú migrációs politika" - idézte a Telex Orbán Viktor interjúját a svájci Neue Zürcher Zeitungban.

Egy váratlan csavarral bejelentette, hogy Budapestre látogat, ahol találkozik Alice Weidellel, noha Berlin mindig is a falak városának számított.

"Itt az idő, hogy egy újabb akadályt leromboljunk!" - fogalmazott Orbán, utalva arra, hogy lehetőséget kell biztosítani a német szélsőjobb számára a színre lépéshez.

Információk szerint Alice Weidel kezdeményezte a találkozót a magyar miniszterelnöknél.

Orbán Viktor azon kevés magas rangú európai politikusok egyike, akik készek arra, hogy egyáltalán szóba álljanak a hazájában sokak által szélsőségesnek tartott, ezért politikai "tűzfallal" elszigetelt párt vezetőjével.

Alice Weidel egy olyan politikai formáció élén áll, amely határozottan ellenzi a bevándorlást. Kozmopolita hátterű liberális közgazdászként vezeti a pártot, mely a német nacionalizmus hagyományaira építkezik. Ez a megközelítés, figyelembe véve Németország történelmi tapasztalatait, sokakat aggaszt mind az ország határain belül, mind azon túl.

A színpadon egy karizmatikus szónok áll, aki szenvedélyesen hirdeti a külföldiek hazatelepítésének és remigrációjának fontosságát. Németországban azonban a remigráció kifejezés különös súlyt kap, hiszen a náci korszak és a második világháború alatt történt tömeges deportálások árnyéka mind a mai napig ott lebeg a társadalom felett.

A bevándorlók hazatelepítését korábban törölték az AfD választási programjából, de amikor Weidel rájött, hogy a tagság ebből nem enged, a kongresszuson tömeges kitoloncolást ígért. Ha ezt remigrációnak nevezik, akkor lesz "re-mi-grá-ci-ó" - mondta szótagolva, mire frenetikus tapssal jutalmazták.

A személyes találkozók alkalmával Weidel szinte visszahúzódónak tűnik, mintha nehezen fogadná el a saját jelentőségét a hazai és nemzetközi színtéren. Külsőleg mérsékeltnek hat, ám éppen egy olyan pártot irányít, amely – a francia és olasz politikai csoportosulásokkal ellentétben – az idő előrehaladtával egyre radikálisabbá vált, nem pedig a megnyilvánulásait enyhítette volna.

A kör négyszögesítése a különböző állapotok normalizálására irányul, mindezt azonban a radikális nézetek mérséklése nélkül kívánják elérni – hívják fel a figyelmet politikai elemzők.

Az AfD népszerűsége ennek ellenére erősödött. Egészen pontosan Weidel megjelenése óta szinte megduplázódott. A támogatottsága három héttel a választások előtt elérte a 21 százalékot, és ezzel a második legbefolyásosabb erő lehet a Bundestagban - a Friedrich Merz vezette, 30 százalékos támogatottságot élvező kereszténydemokraták mögött.

Szinte borítékolható, hogy Merz lesz Olaf Scholz utódja, a kérdés az, kivel fog szövetségre lépni.

Az AfD rövid története című könyvében Eva Kienholz éles kritikát fogalmaz meg Weidel politikai szerepléséről, akit „politikai kaméleonként” jellemez. A kancellárjelölt Riesában elmondott beszédében, amelyet nyilvánvalóan Elon Musk inspirált, a „szólásszabadság” védelmében lépett fel, éles támadást intézve a domináló pártok állítólagos cenzúrája ellen. Ugyanakkor a szélsőjobboldal képviseletében remigrációra szólította fel a közönséget. Kienholz aggályait fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy mennyire tartható fenn az egyensúly a párton belül a szélsőjobboldal abszolút toleranciája és az AfD libertárius pártként való bemutatása között.

A pártja szerint Weidel egy igazi látnok.

Többen mégis meglepődtek: leesett az álluk, amikor a Muskkal január elején lebonyolított több mint egyórás beszélgetés során Weidel azt állította, hogy Hitler "kommunista" volt. Ezzel a meredek állítással próbálta eltüntetni pártja náci bélyegét a nemzetközi közösség szeme elől, és ebben a világ leggazdagabb emberének támogatására is számíthatott.

Sokan felkapták a fejüket, amikor Elon Musk, az amerikai elnökválasztás után, beavatkozott egy európai nagyhatalom politikai eseményeibe. Lendületesen kiállt az AfD mellett, amelyet Németországban a politikai spektrum többi szereplője a demokrácia határain kívül helyezett, és ennek következtében a titkosszolgálatok figyelme is rá irányul.

Alice Weidel általában sötét nadrágkosztümben, vakítóan fehér ingben, gyöngyökkel a nyakában kiegyensúlyozottabbnak és hozzáértőbbnek tűnik néhány kollégájánál. Kritikusai könyörtelen opportunistának és "báránybőrbe bújt farkasnak" nevezik.

A Bochumi Egyetem politológusa így fogalmazott: "Weidel egy olyan személy, aki képes túllépni a klasszikus AfD választókerületek határain, és sikeresen eléri a középosztálybeli burzsoáziát is."

Oliver Lembcke így fogalmazott: "Olyan érzés, mintha egy felnőtt ülne a szobában, körülvéve a sok őrült és szélsőséges figura társaságában."

Alice? Ki a fene az az Alice? – A holland Gompie ezzel a meglepő csavarral a kilencvenes évek közepén szinte felülmúlta a Smokie-t, akik már több mint húsz évvel korábban dalolták el a Living Next Door to Alice című slágerüket.

A Gompie zárósora azóta a közbeszéd részévé vált, és most, a február 23-i német választások küszöbén, újra releváns kérdéseket vet fel: ki is valójában Alice Weidel? Ezzel a provokatív felütéssel indítja véleménycikkét Katja Hoyer, német-brit történész és újságíró, aki számos művet szentelt Németország múltjának és jelenének.

"Szeszélyes" - ezzel a kifejezéssel írják le az AfD társelnökét, aki a náci korszak óta először próbálkozik egy szélsőjobboldali párt képviseletében a német kormány irányításának átvételével.

Az AfD választási plakátján határozott üzenetként hirdetik: "Itt a pillanat Alice Weidel számára!"

Alice Weidel, a 46 éves güterslohi születésű politikai figura, Németország virágzó nyugati területén nőtt fel. Tanulmányait közgazdaságtan és üzletvitel terén végezte, mielőtt a neves Goldman Sachs és Allianz pénzügyi intézményeknél kezdett dolgozni.

Apai nagyapját, Hans Heidel-t, a Führer saját kezűleg nevezte ki a náci bíróság élére.

A Bank of China munkatársaként a kétezres évek első évtizedének végén öt évet Kínában töltött, ahol mesterfokra fejlesztette mandarin nyelvtudását. A nyelvet, amelyet szinte "idegenként" sajátított el, 14 éves korában kezdte el kazetták segítségével tanulmányozni. Doktori disszertációját a kínai nyugdíjrendszer jövőbeni kilátásairól készítette el.

Miután hazatért Európába, belépett az AfD köreiben, és hamarosan a párt élvonalába került. Különféle szélsőségektől határolta el magát, miközben ügyesen teremtett hidat a belső ellenfelek között, ezzel elősegítve a belső békét és együttműködést.

A frakcióban a kisebbség képviseletét látja el – ő az egyik kilenc női tag. Mellettük hatvankilenc férfi áll.

Margaret Thatcher az én inspirációm, aki 1979-től 1990-ig vezette Nagy-Britanniát miniszterelnöki pozíciójában.

"Elbűvölt az életrajza, az a bátorság, ahogy szembeszállt a nehézségekkel, még akkor is, amikor a helyzet kínossá vált számára" - osztotta meg véleményét a Vaslady-ről, aki a vele szemben megnyilvánuló ellenállás ellenére is eltökélten támogatta az alacsony adókat, a jóléti juttatások csökkentését és a privatizációt.

Weidel szerint Thatcher érdeme abban rejlik, hogy éppen akkor vette át az ország irányítását, amikor a gazdaság mélyponton volt, és sikeresen visszavezette azt a "megfelelő" pályára.

Weidel nyíltan kifejezi szándékát: az Európai Unió átalakítása a célja. Amennyiben a reformok nem bizonyulnak eredményesnek, minden egyes országnak jogot kell adni arra, hogy népszavazás keretében dönthessen uniós tagságáról.

Ugyanebben, a Welt am Sonntagnak adott interjújában kiállt az AfD egyik legszélsőségesebb türingiai vezetője, Björn Höcke mellett, aki egy bírósági ítélet szerint "fasisztának" nevezhető, miután náci jelszavakat skandált nyilvánosan. Kiváló munkát végez - mondta róla Weidel, és megkérdőjelezte a bírósági ítéletet.

Nyíltan elismerte, hogy szeret provokálni. A menekülteket és menedékkérőket "segélyen élő késes férfiaknak" és "fejkendős lányoknak" nevezte a Bundestagban, amiért Wolfgang Schäuble, akkori házelnök azonnal megdorgálta.

Alice Weidelt az AfD szalonképes arcának nevezi a már idézett Katja Hoyer, aki szerint emiatt kellene ellenfeleinek a leginkább félnie.

Mérsékeltnek látszik, még akkor is, amikor a szélsőséges nézeteket pártolja.

Ma már kétségtelenül a német politikai színtér egyik meghatározó alakjává vált.

Az ideológiai sokszínűség Weidel politikai stílusának egyik jellemzője. Legutóbb például "szívből gratulált Donald Trump elnöknek a sikeres beiktatása alkalmából", holott az AfD programjának határozott Amerika-ellenes tónusával szemben kijelentette, hogy "az Egyesült Államok érdekei egyre inkább eltávolodnak Németország érdekeitől". A párt inkább az Oroszországgal való szorosabb együttműködést preferálja.

Alice Weidel nem véletlenül osztotta meg, hogy sok más politikai szereplővel ellentétben meghívást kapott Trump beiktatására, ám végül úgy határozott, hogy nem utazik Washingtonba. Ezzel a lépéssel világossá tette, hogy rendelkezik jelentős amerikai támogatással, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem tartozik az atlantista irányvonalhoz.

Egy nemrégiben készült felmérés szerint Alice Weidel lenne a legnépszerűbb jelölt, ha a németek közvetlenül választhatnának kancellárt.