A bátyja beleszeretett, és egy püspökkel osztotta meg az ágyát, de a vonzó külsejűség helyett a tudás mélységeit preferálta.

Amikor Monica Bellucci először megjelent a vásznon a Malénában, egy új szexszimbólum és egy igazi díva születését ünnepelhettük. Olaszország azóta is keresi az új ikonját, és most végre rátalált: a Parthenopé - Nápoly szépe főszereplője, a lenyűgöző Celeste Dalla Porta Budapestre is elkísérte a filmjét. E különleges alkalomból interjút készítettünk vele, amelyben a szépségről, a tudásról, a vágyakozásról és a karácsonyi születésnapjáról beszélgetünk.

A karácsonyi interjúk hangulata mindig különleges, és hát, képzeld el, hogy pont december 24-én látogattam meg a világot! A születésnapom ünneplése egy igazi kettős ünnep, hiszen míg mindenki a karácsonyi csodákra készül, addig én is a saját életem egy újabb évfordulóját várom. Persze, van, aki azt mondja, hogy szívás karácsonykor születni, hiszen a figyelem gyakran a karácsonyra terelődik, és a születésnapom néha háttérbe szorul. De én inkább a pozitív oldalát nézem: a fények, az ünnepi hangulat és a család együttlétének öröme mindig különlegessé teszi ezt a napot. A torta mellett lehet, hogy ajándékok is várnak rám, és a közös ünneplés csak még emlékezetesebbé teszi a születésnapomat. Szóval, talán nem is olyan rossz dolog karácsonykor születni, hiszen így egy varázslatos, összetett ünnep részese lehetek, ahol a szeretet és az öröm mindenütt körülvesz!

Nagyon szeretem a karácsonyt, és már volt időm megszokni, hogy karácsonykor ünneplem a születésnapomat. Szeretem a születésnapomat, és magát a december hónapot, az egész hangulatát is imádom. Amikor kicsi voltam, akkor egy kicsit más volt az egész: mindig nagyon izgatott voltam, hogy a kettőt egyszerre ünnepelhettem. Ilyenkor a családom mindig nagyon figyelt arra, hogy duplán ünnepeljünk, és rám is irányuljon külön figyelem.

A film Parthenopéról szól, de Nápoly városának szelleme is ugyanúgy jelen van benne. Bár nem ott születtél, a forgatás során biztosan felfedezted a város varázsát. Te is úgy érzed, hogy Nápoly egy olyan különleges hely, amely gazdag kultúrával és történetekkel rendelkezik, akárcsak Paolo Sorrentino?

Nápoly egy varázslatos város, tele élettel és színekkel. Külső szemlélőként talán kevesebb figyelmet fordítok a mindennapi kihívásokra, és inkább a város lenyűgöző szépségeit figyelem. Az utcák vibráló hangulata, a tengerpart csillogása és a történelmi épületek impozáns látványa mind-mind magukkal ragadnak. Jártam a városban, és próbáltam elmerülni az élményeimben, hogy felfedezzem Nápoly varázslatos oldalát, amelyet az ott élők talán másképp látnak.

A filmben számos különböző arcát tárjuk elénk ennek a lenyűgöző helynek. Különleges adottságai valóban lenyűgözőek. Elénk tárul a tenger, mellette pedig egy aktív vulkán feszül, miközben a tengeri szellő frissessége körülölel minket. És persze ott vannak azok az egyedi emberek, akik ezen a varázslatos helyen élnek. A város mindig is a kultúrák gazdag keveredéséről volt híres, ami igazán különlegessé varázsolja ezt a vidéket. Itt rejtélyek és misztikumok egyvelege találkozik, amit sehol máshol nem tapasztalhatsz meg.

A filmben Parthenopé szerepén keresztül egy szinte isteni szépséget kell megjelenítened. Ez a feladat különös kihívást jelentett számodra? Valóban lehetséges megfelelni ennek a magasztos idealizált képnek?

Bár a nyomás nem volt jelen, a felelősség súlya annál inkább érződött rajtam. Tudtam, hogy egy különleges típusú szépséget kell megragadnom és bemutatnom. Szerencsémre akadt egy kiváló szövetségesem: mindig számíthattam a rendezőmre, Paolo Sorrentinóra. Ő a forgatás előtti és alatti időszakban rengeteget osztott meg velem a városról, és persze arról a karakterről, akit megformálok.

Paolo világosan megfogalmazta, hogyan látja saját magát, így én inkább az ő elképzeléseire támaszkodtam, és az általa adott útmutatások mentén igyekeztem életre kelteni a karaktert.

A karaktered rendelkezik egy különleges képességgel, ami egyszerre lenyűgöző és sokak számára kissé frusztráló: mindig tudja a választ minden feltett kérdésre. Ez a tulajdonság igazán menő, de néha úgy érzed, hogy ez az állandó tudás kicsit elnyomja a spontán beszélgetések varázsát. Esetleg irigyled ezt a képességet tőle egy kicsit?

Parthenopénak mindig mindenre azonnali válaszai vannak. Megértem azokat, akik kissé ódzkodnak ettől a jelenségtől, vagy éppen visszahúzódnak tőle. E karakterem e sajátossága Paolo Sorrentino világából származik, ahol valóban bármilyen kérdést feltehetsz, és biztos lehetsz benne, hogy mindenre találni fog választ.

Nagyon élveztem őt játszani; az irónia, amit hordoz, szinte magával ragadó. Könnyedén tudok azonosulni vele, és minden pillanatát élvezem. Az a képesség, hogy valaki minden felmerülő kérdésre választ tud adni, valóban csak a rendkívül intelligens és művelt egyének sajátja. Parthenopé nem csupán lélegzetelállító szépségével tűnik ki, hanem kiemelkedő intellektusával is, ami egyfajta korlátot emel közte és mások között. Ez a titokzatosság csak még inkább fokozza a vonzerejét.

A filmben Parthenopénak különféle férfiakkal alakít ki kapcsolatokat, legyenek azok baráti, mentori vagy szexuális jellegűek. Még a saját bátyja is romantikus érzelmeket táplál iránta. Érdekes, hogy a nők szinte teljesen hiányoznak az életéből, még az édesanyjával is távolságot tart. Beszélgettél Paoloval arról, hogy vajon mi állhat ennek a háttérében? Lehetséges, hogy a nők elzárkóznak tőle, mert irigylik a szépségét, vagy esetleg más okok húzódnak meg a háttérben?

Ezt a kérdést igazából Paolonak kellene feltenned, aki nemcsak a film rendezője, hanem a forgatókönyvírója is volt. Ő meg tudná neked mondani, mennyi ebben a szándékosság és mennyi a véletlen. A magam részéről azt tudom elmondani, hogy szerintem a Parthenopé elsősorban a férfi és nő közötti kapcsolatokra fókuszál, ez van benne kidomborítva. Parthonopé a főszereplő, aki az útja során számos különböző férfival kerül ilyen vagy olyan kapcsolatba. Ugyan találkozik két színésznővel is, akik eleinte elbűvölik őt, ám egy ponton mégis rájön, hogy mégsem akar olyan lenni, mint ők, sőt pont a velük ellentétes utat választja. Nem a szépségével és a kisugárzásával, hanem az eszével szeretne érvényesülni.

A film felveti azt is, hogy külvilág nem igazán elfogadó az egyszerre okos és gyönyörű nőkkel szemben. Mintha valaki nem lehetne szép és okos is egyszerre...

Ne felejtsük el, hogy Parthenopé története nem a jelenben bontakozik ki; a múlt század filmjeiben bemutatott évtizedekben egészen más világ uralkodott, másfajta gondolkodásmód volt jellemző. Abban az időszakban a női szépség és intelligencia nem fért meg egymás mellett: a társadalmi normák szerint vagy az egyik, vagy a másik tulajdonság érvényesült.

Parthenopé fokozatosan kezdi felfedezni belső értékeit. Eleinte csupán a szépsége vonzza magához, és ráébred, milyen erőt hordoz ez a varázslatos vonzerő. Ahogy azonban halad előre az életútján, rájön, hogy létezik egy másfajta hatalom is: a tudás hatalma. Idősebb korában már nem ő, hanem Stephanie Sandrelli kelti életre a karaktert, és az ő alakításában a szépség és a tudás szimbiózisa lenyűgözően bontakozik ki. Stephanie már nem csupán a fiatalság bűvöletében ragyog, hanem az élettapasztalat és a megszerzett tudás által formálja meg azt a különleges szépséget, amely valóban időtlen.

A filmben a vonzalom, a szépség és a fiatalság kulcsszerepet játszik, ám a szexualitás szinte teljesen háttérbe szorul. A szexjelenetek száma rendkívül korlátozott, ami meglepő a téma gazdagságához képest. A rendező inkább a lelki kapcsolatokat és a mélyebb érzelmi szálakat helyezi előtérbe, így a film inkább a szerelem és a vonzalom finom árnyalataira fókuszál, mintsem a fizikai szenvedélyre.

Erről a témáról sokat diskuráltunk Paoloval. Ő ezt a filmet a vágyak mélyére ásva alkotta meg, a középpontjában a vágyakozás áll, tele rejtélyekkel és misztikus elemekkel. A vágyakozás érzése ott bujkál, azonban a szexuális beteljesülés teljes mértékben hiányzik belőle. A film egyik kulcsjelenetében Parthenopé kijelenti, hogy...

A vágy kifejezése számomra sokkal intenzívebb élményt nyújt, mint csupán az aktus vizuális megjelenítése.

A film óriási népszerűségnek örvend Olaszországban, és úgy tudom, hogy ebben a szerepben váltál igazán ismertté az országban. De vajon lehet-e valahogyan felkészülni egy ilyen váratlan sikerre?

Úgy érzem, hogy erre a helyzetre szinte lehetetlen felkészülni. A forgatás folyamata nem készít fel arra az ismertségre, ami a bemutató után következik, és az ehhez kapcsolódó kihívásokra sem. Remélem, hogy az idő segít majd nekem megszokni ezt az új valóságot. A Parthenopé főszerepe és sikere hatalmas lökést ad a karrieremnek. Azonban nem csupán az ismertség az, ami igazán fontos számomra. Korábban nem voltam biztos abban, hogy a színészet az a terület, amivel hosszú távon szeretnék foglalkozni, de most már világosan látom, hogy ez az én utam, és ezen az úton kívánok tovább haladni.