Betegeskedő kisfiúból világhírű sztár vált, aki a magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb alakjává nőtte ki magát.

Weöres Sándor a magyar irodalom kiemelkedő személyisége, akinek költészete, novellái és drámái máig elválaszthatatlan részét képezik kulturális örökségünknek. Gyermekként sokat szenvedett betegségektől, ami megnehezítette iskolai tanulmányait, ám tehetsége már fiatalon feltűnt. Felnőttként pedig a korabeli, sőt a későbbi magyar irodalom egyik legfontosabb figurájává vált. Születésnapján különösen emlékezünk rá, és tisztelettel adózunk munkásságának.

Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen, a festői Vas megye szívében. Édesapja, idősebb Weöres Sándor, katonai pályafutását követően őrnagyként vonult nyugdíjba, majd gazdálkodásra adta a fejét. Édesanyja egy jómódú polgári családból származott, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal Weöres Sándor színes és sokoldalú környezetben nőjön fel. Iskolai tanulmányait Pápán kezdte, majd Csöngére került, mielőtt végül Szombathelyen, Győrben és Sopronban folytatta a gimnáziumi éveit. Egészségi állapota miatt azonban sok időt töltött betegágyban, így néhány évig magántanulóként folytatta tanulmányait.

Az érettségi vizsga letétele után egy átmeneti időszakban apja gazdaságában tevékenykedett, majd 1933-ban beiratkozott a pécsi Erzsébet Tudományegyetemre, amely a mai Pécsi Tudományegyetem elődjének számít. Itt végezte el tanulmányait, és 1939-ben publikálta doktori disszertációját, amely A vers születése. Meditáció és vallomás címmel látott napvilágot.

Irodalmi pályafutása azonban már korán megkezdődött. A húszas évek hajnalán láttak napvilágot első írásai, és nem sokkal később Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, valamint a Nyugat című folyóirat szerkesztője, Osváth Ernő is felfigyelt az ifjú tehetségre, elismeréssel méltatva munkáit. Első verseskötetei az 1930-as évek folyamán jelentek meg, többek között a Nyugat és a Janus Pannonius Társaság támogatásával.

Ahogy az irodalmi pályafutása egyre ígéretesebbé vált, a költő díjai és bevételei lehetővé tették számára, hogy felfedezze a világ különböző tájait. Európa számos országát bejárta, de emellett a távoli Kelet egzotikus kultúráiban is otthonra lelt, többek között Kínában, Indiában és a Fülöp-Szigeteken. Az 1940-es évek elején a költő az Országos Széchenyi Könyvtárban tevékenykedett, majd a világháború befejeztével Székesfehérváron töltött el egy rövid időszakot. Az évtized végén pedig a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában folytatta pályafutását, ahol a múlt értékes kincseivel foglalkozott.

A költészetében az 1940-es évek végén kezdett kirajzolódni a játékosság és a mitikus elemek dominanciája, mint legfontosabb kifejezési formák. A Rákosi-korszak alatt, 1948 és 1956 között, művei csak erősen korlátozott módon láthattak napvilágot. Ekkor főként gyerekversei és néhány fordítása juthatott el az olvasókhoz. 1956 nagy fordulatot hozott számára, ekkor megjelenhetett A hallgatás vára, majd 1958-ban A lélek idézése című kötetével. Sajnos ezt követően, 1964-ig ismét elzárták az irodalmi színtértől, ami megnehezítette alkotói tevékenységét.

Az 1960-as évek második fele Weöres Sándor életében rendkívül gazdag időszakot képviselt. Ekkoriban a költői pályafutása új magasságokba emelkedett, és a hetvenes évek küszöbén már a legnagyobb nemzetközi elismerés, az Irodalmi Nobel-díj is a látóterébe került.

Weöres Sándor a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, aki páratlan tehetséggel formálta a versnyelvet és a ritmus világát, olyan módon, ahogyan csak néhány kiválasztott művész képes. Műveit Kodály Zoltán is megzenésítette, így még szélesebb közönséghez eljutottak. Weöres mitikus képei és játékos stílusa nem csupán a gyermekek szívét hódította meg, hanem generációk életét gazdagította, szorosan összefonódva a magyar kultúra szövetével.

Élete végéhez közeledve nyilvános megjelenései egyre ritkábbak lettek. Az 1980-as évek folyamán már alig lehetett őt látni nagyobb közönség előtt. Végül, halála előtt, eszméletét vesztette, és 1989. január 22-én távozott az élők sorából. Utolsó útjára február 9-én kísérték. Születésének évfordulója alkalmából összeállítottunk egy kérdéssort, hogy olvasóink kipróbálhassák tudásukat a XX. századi irodalmunk egyik legkiválóbb képviselőjéről.