Ceglédi Zoltán: Magyar Péter két igazi diadaláról A sport világában ritkán találkozunk olyan egyéniségekkel, akik nemcsak teljesítményükkel, hanem a hozzáállásukkal is maradandót alkotnak. Magyar Péter, a kiváló sportoló, két olyan győzelmet aratott, ame

Röviden: ha megnyeri a 2026-os választást, nem a Fidesz vagy a volt ellenzék fog kormányozni vele, pláne helyette, míg, ha egyetlen ellenzékiként veszíti el azt, akkor sem tudnak visszajönni a pályára a régi ellenzékiek.

Rengeteg eszmecserém zajlik Hont Andrással, és végre van egy felület, ahol ezeket a vitákat nyíltan kifejthetjük, anélkül hogy a tónizó csőcselék nyomása alatt éreznénk magunkat. Az egyik fő nézeteltérésünk, hogy míg ő, sokakkal egyetértésben, úgy véli, hogy Magyar Péter kormányra kerülése is a NER folytatását jelentené, figyelembe véve a Fidesz által az elmúlt 16 évben felállított terelőbójákat és csapdákat, addig én inkább a Tisza elnökének szavaira adok. Egy nemrégiben tartott pódiumbeszélgetés során Munk Veronika számára is világossá tette, hogy "még egy mandátumos többséggel is lehetséges a kormányzás. Ha valakinél ott van a belügyminisztérium, a NAV és a rendőrség, számos dolgot el lehet érni."

Ha Magyar Péternek egyetlen szavazattal is többsége van a parlamentben, akkor törvényeket fogad el. Költségvetést ír, adókat vet ki, kriminalizál, betilt és engedélyez. És mindehhez egyfelől sokhelyütt a NER maga vágott csapást, Magyar majd "csak" szélesít rajt, másfelől pedig ki tud és ki fog derülni, hogy a sokszor körbesajnált fékek és ellensúlyok rendszere az ellenzékbe került Fideszt és a fideszeseket is védte volna.

Mert az óriásplakátokat eltüntetni, betiltani még kétharmados többség sem szükséges. Napilapokat bezárni, tévéket átvenni, csatornakiosztással játszani – mindez csupán felesleges ügyeskedés. Szólni a belügyminiszternek, hogy innentől razzia van, és ott kordon áll. Kifejezetten európai, brüsszeli hagyomány, hogy városi konferenciákat betiltsanak – miért ne történhetne mindez itt is? Hiszen majd csak szól az EU? Tudjátok, mit fog tenni "Brüsszel", amikor az általa támogatott politikai vezetés erőszakkal hajtja el a műsorvezetőket a tévéből? Utal, eurót, bőségesen.

Külön szeretnék néhány szót szólni azokhoz a NER-oligarchákhoz, akik másfél évtizeden át a "nemzeti nagytőkések" szerepében tetszelegtek, majd most úgy tűnik, egyesek közülük azon törik a fejüket, hogy Magyar Péter véleménye megegyezik Orbán Viktoréval a számukra fontos ügyekben. Talán azt hiszik, hogy ha őt támogatnák, akkor az uniós források is az övék lehetnek, és végre sikerülne Magyarországot a nyugati színtérre is visszajuttatniuk. Elöljáróban annyit mondanék, hogy ez a helyzet a nemzetünk szégyene. Az a hatalmas vagyon, amely a kezükben van, eddig csak extravagáns dubaji csokiszökőkutak és luxuscikkek gyűjteményeihez vezetett, míg a közjó érdekében egy új Lánchíd vagy Akadémia (és nem a labdarúgásra gondolok) megvalósítása helyett, csupán kockásra festett mezőgazdasági álcahálók születtek. A milliárdokkal nem sikerült senkit sem új Széchenyiként a középpontba állítani, pedig éppen erre lenne szükségünk.

A másik fontos szempont, hogy ha Magyar Péter megérkezik, akkor az önök vagyonát pillanatok alatt el fogják venni. Hogy ezt nem tehetik meg? Miért is ne? Önök is bevezettek már visszamenőleges hatályú adókat, és most sem lenne ez másként; Lázár János támogatásával még az alkotmánybírák sem tudnának ebbe beleszólni. És őszintén: más se kívánkozna ebbe bele. Látjuk a tüntető tömegeket, akik azt kiabálják: "Vissza a Lambót az Ádámnak!" meg "Ro-lex! Ro-lex!" Senkit sem fog érdekelni, ha a mai fényűző életet élők holnap visszaállnak a földműves életmódra. De én, mint szokás szerint az önsorsrontó liberális, fel fogom hívni a figyelmet arra, hogy bár ez tetszetős, mégis igazságtalan.

Magyar Péter feltűnése egy érdekes jelenséget indított el: a kormányhoz közel álló ötkertes barátai elkezdtek azon tűnődni, hogy "vajon mit tehetnék az emberekért, hogy ne nézzenek rám ennyire ellenségesen". Már ez önmagában is pozitív fejlemény. Ideje lenne építeni az országot, és fontos hangsúlyozni, hogy itt nem a balatoni nyaralókra gondolok. Különben pedig fel kell készülnünk az Európai Ügyészség érkezésére!

Fontos: ha a Tisza nyer 2026-ban, akkor törvényesen ír át mindent, ami nincs kétharmaddal összecsomózva. Például, akit nem tud kirúgni, annak is a munkahelyét áthelyezi a festői Komlóra, hivatali létszámát egy fő minimálbéres titkárnőben állapítja meg, és napi személyes beszámolási kötelezettséget ír elő számára a szakminisztériumban. Hivatali autó nincs, kap egy kedvezményes országbérletet az ingázáshoz. Ha pedig abból indulok ki, milyen tervek voltak már 2022-ben, Márki-Zay Péter "értelmiségi uszályában" a kétharmad hiányában történő, úgynevezett dobtáras alkotmányozásra, akkor bizony a kőbe vésettnek gondolt szabályaink is átugorhatók.

Most mondj valamit, mit tervezel? Megkeresed Manfred Weber-t és Ursula von der Leyen-t? Ezt a helyzetet bizony nem piskóta, kedves fideszes barátaim! Egy esetleges kormányváltáskor mindennek van előzménye, és keveseknek van védelmező szövetségese. Nem vár rátok békés visszavonulás, főleg nem a saját fészkedben maradás! Ha a Tisza árad, mindent elvisz. Ha a magyar oldal győz, akár csak egy mandátummal is, az már győzelemnek számít. Persze, felmerül a kérdés, hogyan és kikkel kormányozna, de ha Brüsszelből egy hatalmas, húszmilliárd eurós támogatást kap, és mindeközben állva tapsolnak, míg statáriumot hirdet és konfiskál, akkor ott legfeljebb a NER módszerei és szellemisége marad, de a jelenlegi szereplők már nem biztos, hogy ott lesznek.

Természetesen! Kérlek, írd le, milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy ha van valami konkrét téma, amiről szeretnél beszélni, azt is megoszthatod velem!

Öröm és bánat keveredik, s mindenkinek magának kell eldönteni, milyen arányban és sorrendben. Azonban a jelenlegi helyzetben a "régi" ellenzék (értsd: a parlamentben ülő politikai erők) visszatérése nem valószínű. Sem pártjaik, sem politikai vezetőik, sem a mögöttük álló háttérszervezetek nem lehetnek már a megoldás kulcsa. A 2026-os kormányváltás egyik alapvető feltételeként a teljes ellenzéki spektrum radikális átalakulását jelölte meg Magyarország. Ezt most hangsúlyozni kell minden szinten, akár pirossal, zölddel vagy égszínkékkel. A jelenlegi struktúrák – pártok, média, gondolkodók – nem játszhatnak szerepet a jövő politikai táján, és ha nem kérik fel őket a harcra, miért is engednénk meg nekik, hogy a győzelem után újra pozíciókat foglaljanak el? Mert mi lenne, ha az ő "szakértelmük" nélkül nem tudnánk kormányozni?

Szia! Nézd már meg, mi zajlik a jelenlegi kormány körül! És mi a helyzet az előzővel? Ha nem a nemzet valódi fejlődése a cél, ha nem egy igazi liberális jogállamot szeretnénk (mert Orbán és a magyar kormány nem ezt képviseli), akkor Rogán Antal, egy matektanár és egy rendőr fogják levezényelni a dolgokat. Jelenleg minden hibájával és bűnével együtt folyik a munka – de komolyan, ez már a negyedik ciklus, és még mindig nincs egészségügyi minisztériumunk! Ha Magyar Péter kormányt vált, akkor sem fogják az Egyenes Beszédből vagy annak YouTube-változataiból hirtelen a szakértőket berakni a minisztériumokba. Pályázati TikTok-arcok, mint Kulja András, meg home office zoommeetingező Dávid Dórák fognak érkezni, miközben minden marad a régi kerékvágásban.

Hát, elég érdekes helyzet volt, amikor 2022 felé közeledve a különféle régi ellenzéki figurák elkezdtek álmodozni a Márki-Zay-kormányról. Végül is, az ő kormányfőjelöltjük volt, de az a helyzet, hogy bármennyire is szeretném, soha nem tudnék akkora önbizalmat felmutatni, mint azok, akik úgy vélik, hogy Magyarország képes lenne nélkülük, sőt, kifejezetten ellenük is nyerni a választásokat. Aztán persze jön a nagy felismerés: ezek a korszakos zsenik nélkül a kormányzás gyakorlatilag lehetetlen, és végül átadják nekik a kormányzati kulcsokat. És ez a helyzet a médiával is: a baráti sajtó, amelyik egyoldalúan támogatja őket, szintén kívül marad az állami hirdetések körén. Nézd csak meg, az ellenzéki média nap mint nap kapja a kritikákat Magyar részéről, hiszen "függetlennek mondott" és "DK-press" néven emlegetett orgánumokról van szó. De ezek a sajtósok olyan élvezettel fogadják a támadásokat, mintha csak azt várnák, hogy még több kritikát kapjanak, mert valahogy ez ad értelmet a létüknek: "Igen, büntess még, én akkor is szeretlek!"

Hogy is képzelik azt, hogy mindenféle éppen kivégzett vagy frissen alapított baloldali pártokat beengednek a hatalomba? Miért tenné ezt bárki? Hallom, olvasom, hogy ha Magyarország egy despota vezetése alá kerül, majd könnyen leváltjuk őt. De kik is fognak itt bármilyen változást elérni? Lesz egy 51 százalékos Tisza-kormány, és egy 49 százalékos ellenzéki Fidesz. Akkor most tényleg összeállunk Orbánnal? A patás csútival? Vagy esetleg alapítunk egy vadonatúj pártot a semmiből, amely egyszerre győzi le Orbánt és Magyart? Vagy a parlamentből másfél évtizednyi egyszázalékos túlélés után hirtelen felpattan a Párbeszéd? Ki hiszi el, hogy ez így működhet?

A fenti helyzet valódi kaleidoszkóp. A hatalom a Fidesz kezében, míg az ellenzék csupán a Tisza, esetleg a Mi Hazánk névvel próbálkozik. Ennyi. És itt van egy különleges csavar: mindazok a sajtómunkások, akik a 2022 februárja és 2024 tavasza közötti időszakot a pucsító Magyar mögött töltötték, hirtelen nem tudják majd megmagyarázni, hogy ők mindig is kifejezték a kritikáikat, csupán a hangjuk nem terjedt olyan széles körben. A többiek is csak ámulva néznek majd, amikor rájönnek, hogy ők független influenszerek voltak, de csak éppen akkor bukkantak fel, amikor a plakátokhoz készült fényképek már elkészültek.

Ott iszonyú borulás lesz, közgondolkodók és közírók és közegyebek próbálnak majd hirtelen úgy emlékezni, hogy ők nem is méltatták a csinos fiatalembert és annak rétori-szakpolitikai zsenialitását. Ha a Tisza 2026-ban veszít, onnan iszonyú nehéz lesz mindazoknak elrugaszkodni, akik ma azt darálják, hogy de az az utolsó esély, most kell jól szavazni, mert többé már nem lehet. Ehh, ezt se hallottam még soha.

A vereség után a rendszerváltás óta létező pártpaletta sokszínűsége továbbra is rendkívül ingatag marad. Ezt a kérdést később részletesebben is kielemezhetjük, hogy vajon ez jónak vagy rossznak számít-e, de most éppen azon vagyunk, hogy minden pártot, a legnagyobbakat is, egyfajta nyaktiló alá vonjunk. Ezt a helyzetet nem fogjuk tudni 2026 tavasza után egy elegáns selyemsállal eltakarni vagy helyrehozni. Az eddigi politikai formációknak itt vége, pont. A parlamenti frakció új tagjait ismeretlen, de jól megválasztott arcok alkotják majd, és ők fogják képviselni az országot – a Tisza alapítvány keretein belül, és a Tisza-öccs által irányított médián keresztül. Nem ti, nem a régi politikai szereplők. A kérdés csupán az, hogy Orbán vagy Magyar számára lenne-e kedvezőbb ez a forgatókönyv, de az tény, hogy ha két év múlva mindenki eltűnik vagy háttérbe szorul, és a Tisza marad egyedül "az" ellenzék, akkor 2030-ig jó eséllyel ő fog dominálni.

Itt tehát két lehetséges győzelmi forgatókönyv körvonalazódik. Ha 2026-ban bekövetkezik a kormányváltás, akkor a NER által kidolgozott stratégiák révén a hazai ellenzék és a brüsszeli politikai elit közömbössége miatt Magyarország nemcsak új kormányt kap, hanem a hatalom kulcsa is a kezeibe kerül. Ezzel párhuzamosan a Fidesz az ellenzék szerepébe kényszerül, míg a jelenlegi ellenzéki pártok eltűnnek a politikai térképről. Másrészt, ha 2026-ban csupán a Tisza marad ellenzékben egy folytatódó Fidesz-kormányzás mellett, akkor olyan politikai légkör alakul ki hazánkban, ahol nem lesznek baloldali, zöld vagy liberális nézetek, csupán a Fidesz hívei és a csalódott fideszesek csoportja.

A szerző politikai elemzőként, publicistaként, jogászként és humoristaként tevékenykedik, emellett az ÖT csapatának is tagja.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!