A magyar gazdaság kihívásokkal teli helyzetben van: a termelékenység nem éppen a legfényesebb.
Bár a beruházásokra fordított összegek növekednek, a fejlődés üteme mégis stagnál - mutat rá a GKI legfrissebb elemzése.
A GKI az elmúlt időszakban átfogó elemzéssorozatot készített a magyar nemzetgazdaság ágazatainak munkatermelékenységéről. Az eredmények azt mutatják, hogy a magyar vállalatok munkatermelékenysége elmarad a régiós versenytársakétól, különösen a gazdaságpolitika fókuszában lévő ágazatokban. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a jelenlegi jogi és gazdasági ösztönzők, valamint a támogatási rendszer átgondolásra szorul. A gazdaságkutató szerint versenyképesség hosszú távú fejlődése szempontjából fontos lenne ezen a téren változást elérni.
Nemzetközi szinten vizsgálva a helyzetet, megfigyelhetjük, hogy a V4 országok és Románia hasonló fejlődési íveket mutatnak, bár a növekedés mértéke jelentős eltéréseket mutat. Minden ország sikeresen túlszárnyalta az EU átlagos szintjét: míg az uniós átlag alig közelítette meg a +10 százalékot, addig a régióban ez a szám gyakran megduplázódott, sőt, akadt olyan eset is, amikor ötszörös növekedést tapasztaltunk.
Románia és Lengyelország nagy mértékben felülmúlta a többieket, az előbbi 55 százalékkal, az utóbbi 41 százalékkal volt képes növelni a munkatermelékenységet. Ehhez képest Csehország és Szlovákia is elmaradt 20% körüli teljesítménnyel. Magyarország pedig a legrosszabbul teljesítő ország a vizsgáltak közül (+15%). Magyarország munkatermelékenység-javulása 2016 és 2022 között zajlott le, előtte és után gyakorlatilag stagnált, vagy visszaesett a mutató.
Ágazati szerkezetben Magyarországon a kereskedelem és pénzügy-biztosítás 50% körüli termelékenységnövekedéssel került az élre, és az infokommunikáció és a szakmai-tudományos-adminisztratív szektor 30-32 százalékos teljesítménye is kimagasló. A hazai nemzetgazdasági 15 százalékos mutatója annak "köszönhető", hogy a feldolgozóipar alig 5 százalékos és az építőipar 0 százalékos értéke lehúzta az átlagot. A dinamikus munkatermelékenység javító ágazatok GDP-ben mért súlya 30%, a lassan fejlődőké 26%, miközben a költségvetési támogatások oroszlánrésze ez utóbbiakba áramlott (különösen a multinacionális összeszerelő üzemekbe).
Az utóbbi évek gazdaságpolitikája kiemelkedő figyelmet fordított a nagyszabású gazdaságélénkítő intézkedésekre, különösen a feldolgozóipari beruházásokra, valamint a jelentős infrastrukturális és kiemelt projektek támogatására az építőipar területén. A megnövekedett források rövid távon elősegíthetik egyes ágazatok fejlődését, ám hosszú távon csak akkor gyakorolnak pozitív hatást és javítják a munkatermelékenységet, ha a vállalatokat a hatékonyabb működésre, innovációra és a költségek tudatos kezelésére ösztönzik.
A KDI álláspontja alapján érdemes lenne újragondolni a jövőbeni támogatások elosztását, és inkább olyan területekre irányítani azokat, ahol Magyarország valódi versenyelőnnyel bír, és amelyek hosszú távon is fenntartható növekedést tudnak biztosítani. Ez ellentétben áll a jelenlegi megközelítéssel, amely a nagymértékben importálásra támaszkodó iparágakat, mint például az akkumulátor- és autógyártást, részesíti előnyben. Továbbá, indokolt lenne a gazdaságpolitikai eszköztár modernizálása is, például olyan komplexebb, előrejelezhető és hatékonyabb ösztönzők bevezetésével, amelyek figyelembe veszik a hazai kis- és középvállalkozások igényeit, és a meglévő komparatív és versenyelőnyökre építenek.
