Csonoplyán került megrendezésre a Magyar Szórvány Napja, amely esemény különleges jelentőséggel bír a helyi közösség számára. A rendezvény célja, hogy felhívja a figyelmet a magyar nyelv és kultúra megőrzésére a szórványban élők körében, és erősítse a köz

A csonoplyai Mindenszentek templomban áhítattal kezdődött a Magyar Szórvány napja, ahol a jelenlevőkre Ft. Hajdú László plébános adott áldást, aki hét éve szolgálja a helyi szórványközösséget.

- A történet azzal indul, hogy amikor ideérkeztem, akkor szerettem volna nemcsak az Isten igéjét hirdetni az itteni magyaroknak, hanem a nemzetért, a kultúráért, illetve a megmaradásukért is tenni. Ezért a plébániaépületet úgy alakítottuk át, hogy ott egy közösségi termet rendeztünk be, és az anyanyelvápoló csoportokkal kezdtünk el foglalkozni, először a gyerekekkel, majd ehhez csatlakoztak a színjátszók, a dalárda, illetve a kézműves szakkörök is. Hosszú utat jár be ez a maroknyi magyarság itt, Csonoplyán, és sok mindent átél. Nagy öröm számunkra, hogy az idei Magyar Szórvány napja központi rendezvényének a házigazdájaként lehetünk jelen, és a programot a Mindenszentek templomban kezdtük, ahol egy áhítatra gyűltünk össze. A Jóistennek az áldását kértük a csonoplyai magyarokra is és mindazokra, akik más településekről, más szórványközösségekből ellátogattak hozzánk - nyilatkozta a plébános.

Az ünnepség fő szónoka Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke volt.

Ez a nap nem csupán a múltunk dicsőségének felelevenítése, hanem egy élő lelki felhívás is, amely a szórványmagyarság megmaradásának, önbecsülésének és a hitből táplálkozó közösségi erőnek a szimbóluma. Ez a nap nem a panaszoké, hanem a cselekvésé; nem a veszteségek, hanem a megmaradás csodájának ünnepe. Csonoplyán, Nyugat-Bácska szívében ma mindenütt érezhető ez a csoda – a templomban, az iskolában, a közösségi házban, a gyerekek énekében és az idősek tekintetében. Minden egyes gesztus, minden szó és a hagyományok megőrzése azt az üzenetet hordozza: nem adjuk fel, mert büszke magyarnak lenni itt, Csonoplyán. Bethlen Gábor, akinek születésnapja e naphoz kötődik, egyszer így fogalmazott: "Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet." Ez a mondat ma is irányt mutat a szórványban élők számára. Lehet, hogy nem tudjuk megváltoztatni a világot, de képesek vagyunk megőrizni önmagunkat benne. Ez a mi feladatunk, a hűség, a hit, a kitartás és a közösségépítés szolgálatában, itt, a szülőföldünkön. Csonoplya és Nyugat-Bácska a vajdasági magyarság szórványterülete. Sokan élnek itt, akik nap mint nap harcolnak a megmaradásért, a magyar szóért, a templomi harangszóért, a magyar osztályokért és a gyermekek neveléséért. Mégis, ha körülnézünk, valami felemelőt és inspirálót látunk: az élet folytatódik. Mert vannak, akik nem engedik kialudni a lángot. Ők a közösség kovászai: a lelkipásztor, aki fáradhatatlanul szolgál, a tanító, aki az anyanyelv szépségét közvetíti, az édesanya, aki magyar meséket olvas gyermekének, a civil szervező, aki programokat szervez és kapukat nyit, valamint a fiatal, aki nem távozik, hanem itthon marad és épít. Nekik köszönhetjük, hogy a közösség él, és hogy a magyarság itt nem csupán a múlt, hanem a jelen és a jövő is - hangsúlyozta Hugyik Richárd beszédében.

Minden évben a rendezvény irányítója a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, amelynek elnöke, Sutus Áron kiemelte, hogy a szórványban élők nem szenvednek hátrányt. Ha csupán a résztvevők által képviselt értékeket nézzük az esemény során, világosan látható, hogy milyen gazdag kulturális örökséget ápolnak és mutatnak be.

Az összefogás, az egymásra támaszkodás és az együvé tartozás napja valójában a magyar szórvány ünnepe. Ez a nap arra emlékeztet minket, hogyan képesek a lelkek összekovácsolódni, hogyan működhetnek együtt a szervezetek, és hogyan alakulhat ki egy védőintézményi hálózat vagy közösségi összefogás, amely megőrzi közösségünket. Mindezek mögött mélyen gyökerezik istenhitünk és európai keresztény kultúránk. Az a kitartás, amely megakadályozta, hogy a magyar nemzet eltűnjön az elmúlt évszázadok, sőt évezredek során, és az a felajánlás, amely Szűz Máriának szentelte ezt az országot, mind-mind része ennek a történetnek. Itt van tehát a védőháló, de ezzel együtt a felelősség is, hogy ezt a védőhálót folyamatosan újraformáljuk, újraértelmezzük, és palástként terjesszük ki magunk köré. Ez a nap üzenete, amely az itt jelenlévő fellépőknek és az otthon ünneplőknek egyaránt szól.

A szórványlét sok kihívást tartogat, mondta beszédében Sári Enikő, a tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület művészeti vezetője, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség alelnöke, aki a szórvány és szigetmagyarság üzenetét tolmácsolta ebben az évben.

Az elszigeteltség és az asszimiláció fenyegetése, valamint a közös nyelv és kultúra megőrzéséért folytatott harc mindennapi kihívást jelent számunkra. Ez a küzdelem a fennmaradásunkért, egy hatalmas erőpróba, amelyben nap mint nap konfrontálódunk a ránk váró nehézségekkel. Ám mi, akik a szórványközösségekben élünk, jól tudjuk, hogy rendkívüli életerővel, kitartással és hittel bírunk, így képesek vagyunk megőrizni identitásunkat. Nem csupán gyökereinket védjük, hanem hidakat is építünk kultúránk és a többségi társadalom között. A mai világ, amelyet az érdekek, a haszon és a hatalom hajt, számunkra más utat mutat. Itt a megmaradás alapköve az önzetlenség és a közös teherviselés. Ezek a kapcsolatok mélyek és tartósak, hiszen nem a külső körülmények formálják őket, hanem az anyanyelvünk, kultúránk és hitünk. A szórvány nem csupán a magyarság megpróbáltatásait tükrözi, hanem a hitünk erejének próbáját is. Az Istenben bízó ember, akinek hite erőt ad a mindennapok során, soha nem adja fel, hanem kitart minden nehézség ellenére – fogalmazott Sári Enikő beszédében.

Az ünnepi műsorban bácsgyulafalvi, doroszlói, hertelendyfalvi, kúlai, kupuszinai, muzslyai, nemesmiliticsi, szilágyi, törökkanizsai, zombori és csonoplyai műkedvelők mutatkoztak be.