Demográfiai válság: a főállású anyaság fontosságának hangsúlyozása és elismerése vált sürgetővé.

Az emberiség vészes ütemben csökken, és ez a megállapítás különösen hangsúlyos Európa öregedő népessége szempontjából. Azonban ez a jelenség nem csupán a kontinensre korlátozódik, hanem világszerte érzékelhető. Milyen intézkedések hozhatók a kedvezőtlen demográfiai trendek megfordítása érdekében? Hogyan kapcsolódik a GDP növekedése a termékenység csökkenéséhez? Ezeket a fontos kérdéseket vizsgálták szakértők egy kerekasztal-beszélgetés keretében, ahol hangsúlyozták, hogy a gyermekvállalás ösztönzése nem csupán anyagi kérdés. Ahogy fogalmaztak: az „édesanyák nem csupán termelőegységek”, ezért sürgették a főállású anyaság társadalmi elismerését, és kiemelték, hogy a gyermeknevelés nem csupán feladat, hanem értékes munka, amely megérdemli a megfelelő megbecsülést.

A 21. század egyik legnagyobb kihívása, amely előttünk áll, a demográfiai folyamatok alakulása, különösen a kedvezőtlen tendenciák. E témában rendezett kerekasztal-beszélgetést a Magyar Közgazdasági Társaság (MK) demográfiai szakosztálya.

**Globális Trendek és a Beavatkozás Szintjei: A GDP-Növekedés és a Csökkenő Termékenység Összefüggései** A modern társadalmak előtt álló kihívások sorában kiemelt helyet foglal el a gazdasági növekedés és a demográfiai változások összefüggése. Szakértők egy csoportja nemrégiben mélyreható elemzésbe kezdett, amelyben a globális GDP-növekedés és a csökkenő termékenység trendjeit vizsgálta. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy e két jelenség nem csupán párhuzamosan zajlik, hanem összetett módon hat egymásra. A GDP növekedése, amely a gazdasági teljesítmény mérőszáma, sok esetben a társadalmi jólét javulásával jár. Ugyanakkor a termékenységi ráták csökkenése, amely a népesség elöregedéséhez vezethet, hosszú távon fenntarthatatlanná teheti ezt a növekedést. Az alacsony születési arányok következtében egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, ami a gazdasági növekedés ütemének lassulásához vezethet. A szakértők hangsúlyozták, hogy a helyi és globális beavatkozások terén sürgős lépések szükségesek. A kormányoknak és a döntéshozóknak olyan politikákat kell kialakítaniuk, amelyek ösztönzik a családalapítást, miközben a gazdasági növekedés fenntartását is célozzák. Az oktatás, a gyermekgondozási támogatások és a munkahelyi rugalmasság növelése mind olyan területek, ahol jelentős előrelépés érhető el. A gazdasági és demográfiai trendek közötti kölcsönhatás komplexitása arra figyelmeztet minket, hogy a fenntartható fejlődés érdekében integrált megközelítést kell alkalmaznunk. A jövő generációinak jóléte érdekében elengedhetetlen, hogy a globális közösség közösen keressen megoldásokat a kihívásokra, amelyek a GDP növekedését és a termékenységi ráták alakulását egyaránt érintik.

"A globális demográfiai trendek napjaink társadalmi és gazdasági struktúráinak egyik legmélyrehatóbb, ugyanakkor legnagyobb figyelmet igénylő kihívását jelentik" – fogalmazott Tóth I. János, filozófus és demográfus, a Szegedi Tudományegyetem habilitált docense, aki részletes áttekintést nyújtott a világ népesedési folyamatait alakító tényezőkről. Kiemelte, hogy az emberi populáció hosszú távú növekedési ciklusa a végéhez közeledik, és egy új korszak határvonalán állunk: a népességcsökkenés időszaka vár ránk. Ez a változás nem csupán számadatokban mérhető, hanem alapvetően új helyzetet teremt a társadalmi, gazdasági és civilizációs dimenziókban is – hívta fel a figyelmet.

A filozófus-demográfus két alapvető, egymással összefüggő globális demográfiai megatrendet azonosított. Az egyik a születéskor várható élettartam folyamatos és jelentős emelkedése, a másik a termékenységi arányszám - vagyis az egy nőre jutó gyermekek száma - világméretű csökkenése. Előbbi jelenség a modern orvostudománynak, a közegészségügy fejlődésének, valamint az életszínvonal általános emelkedésének köszönhető. Míg 1900-ban a globális várható élettartam alig haladta meg a 30-40 évet, mára ez az érték sok országban eléri, sőt meghaladja a 70-80 évet. Ezzel párhuzamosan azonban a termékenységi arányszám 1950 óta világszerte - de különösen a fejlett országokban - meredeken csökkenni kezdett, és mára sok régióban a népességszám fenntartásához szükséges 2,1-es szint alá esett.

Ezek a folyamatok természetesen nem mindenhol azonos ütemben és mértékben zajlanak. Míg Afrikában még mindig viszonylag magas, 4 körüli a termékenységi ráta, és a születéskor várható élettartam sok országban még csak most lépte át a 60 évet, addig Európa, Óceánia és Észak-Amerika társadalmai már hosszú évtizedek óta alacsony termékenységgel és magas életkilátásokkal élnek - amiből nem túl nehéz feladat visszafejteni az "öregedő Európa" jelenséget. Míg korábban csak a leggazdagabb országokban figyelhettük meg a népességfogyás jeleit, ma már a világ országainak több mint kétharmada - köztük olyan országokkal, mint India vagy Kína - olyan alacsony termékenységi mutatókat produkál, amelyek hosszú távon elkerülhetetlenné teszik a népességcsökkenést.

Tóth János rávilágított egy érdekes jelenségre, amelyet gazdasági demográfiai paradoxonnak nevezünk. Ez a paradoxon arra utal, hogy...

Ez a látszólagos ellentmondás különösen szembetűnő a fejlettebb országok körében, ahol az egy főre jutó GDP már meghaladja a 40 ezer dollárt (kb. 14,6 millió forint), de a termékenységi ráta mégis 1,5 alá esik. Ezzel ellentétben a legszegényebb afrikai területeken, ahol az egy főre jutó GDP csupán 1800 dollár (körülbelül 658 ezer forint), a termékenység üteme túllépi a 4-es szintet.

Ez a jelenség azt mutatja, hogy a gazdasági fejlődés, az oktatás bővülése, a városok növekedése, valamint a nők társadalmi helyzetének változása olyan életformát teremt, amely nem támogatja a gyermekvállalást.

- summázta a szakértő.

A hazai statisztikák sajnos nem mutatnak kedvezőbb képet. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon a születéskor várható élettartam folyamatosan növekedett, különösen a rendszerváltást követően, azonban a Covid-19 járvány ebben a pozitív trendben jelentős megtorpanást okozott. A termelékenység terén 2020-ra az arányszám 1,55-re emelkedett, ám 2024-re már csak 1,38-ra csökkent. A nők átlagosan 28 évesen vállalják első gyermeküket, ami alatta marad az OECD országok 30 éves átlagának. A tendencia egyértelmű: a gyermekvállalás egyre inkább késlekedik, miközben a gyermektelen nők aránya folyamatosan nő. Japánban ez az arány már 28 százalékot tesz ki, míg Magyarországon jelenleg 17 százalék, ami aggasztó jelenségnek számít. Orbán Viktor 2023-as tusnádfürdői beszédében ezt a kedvezőtlen demográfiai helyzetet így kommentálta: "Nagy bajban vagyunk, ezért a lehető legtöbb erőforrást kell a családtámogatások irányába csoportosítani."

Tóth János külön figyelmet szentelt annak a kérdésnek, hogyan alakul a népességváltozás a születési és halálozási adatok tükrében, különös tekintettel a korstruktúrára és a migrációs mozgásokra. Három területet különített el.

A legfrissebb előrejelzések alapján a következő évtizedekben Kelet-Európa népessége drasztikusan csökkenhet. A Balti államok esetében, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a lakosság akár a harmadára is zsugorodhat 2050-re, míg Bulgáriában a népesség egyötödére is visszaeshet. "A demográfiai visszaesés nem csupán egyéni választások következménye, hanem összetett társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatok összjátéka. Ez nem egy futurisztikus vízió, hanem egy statisztikai tény" - emelte ki a filozófus-demográfus. A kelet-európai térség népességcsökkenése nemcsak a termékenységi arányok csökkenésével, hanem a nyugat-európai országokba irányuló elvándorlással is összefügg. Ezzel szemben Nyugat-Európában a lakosságszám stabilizálása gyakran kizárólag a bevándorlás révén történik.

GRÁF

A világ népessége valószínűleg már ebben az évszázadban elérheti a történelmi csúcsát, ezt követően pedig csökkenésnek indulhat. Néhány előrejelzés szerint ez a folyamat már 2060 környékén elindulhat, míg más szakértők a 2090-es évekre várják ezt a jelentős változást. "Ez a fordulat alapvetően átalakítja az emberiség helyzetét: míg korábban a társadalmi és gazdasági rendszerek a növekedésre, a terjeszkedésre és az utánpótlás biztosítására összpontosítottak, a jövőben az alkalmazkodás, az erőforrások csökkenése és az idősebb generációk dominanciája válhat a középpontba" – figyelmeztetett Tóth János, aki nem éppen derűlátó jövőképet vázolt fel.

Magyarország számára különösen figyelemre méltó ez a globális jelenség. Az ország már 1981 óta a népességcsökkenés időszakában található. "Ez a hosszú távú tapasztalat, bár komoly társadalmi következményekkel járt, lehetőséget teremt arra, hogy értékes tanácsokat és példákat kínáljon más, most belépő országok számára. A népesedés problémája nem csupán statisztikai adat, hanem egy komplex morális, gazdasági és kulturális kihívás is. A népességfogyás nem feltétlenül jelent végzetes helyzetet, de csak akkor kezelhető hatékonyan, ha nyíltan beszélünk róla, felismerjük az okokat, és hosszú távú következményekre is figyelünk" - nyilatkozta Tóth János.

A kérdés az, hogy milyen innovatív megoldások és kezelési stratégiák állnak rendelkezésünkre a demográfiai kihívásokra való reagálás érdekében.

Platthy Iván, a Horn-kormány Miniszterelnöki Hivatal egyházi ügyekért felelős címzetes államtitkára (1995-1998), hangsúlyozta, hogy a demográfiai válság egy rendkívül összetett és sokrétű társadalmi kihívás, amelyre nem léteznek könnyű, egyszerű megoldások.

"Nem csupán egy átmeneti jelenségről van szó, hanem egy hosszú távú, globális szinten megfigyelhető folyamatról. A fejlett országok, különösen az OECD-tagállamok népessége folyamatosan csökken, míg a fejlődő területek, különösen Afrika, dinamikus növekedést mutatnak. Ez a tendencia újraértelmezi a világ civilizációs erőviszonyait, egyes régiókat és kultúrákat háttérbe szorítva, míg másokat kiemelve" - hangsúlyozta Mádi László, közgazdász és a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanára.

A társadalmak zöme ugyan észleli a körülöttük zajló változásokat, de nem tekinti ezeket válságos helyzeteknek. Inkább fokozatosan alkalmazkodnak, ami gyakran a "megfőtt béka szindróma" fenyegetéséhez vezet.

Az egyre inkább individualizálódó, fogyasztásra fókuszáló kultúra háttérbe állítja a családalapítás eszméjét. Ezt a jelenséget tovább nehezíti, hogy a növekvő életszínvonal, meglepő módon, gyakran a gyermekvállalás ellen hat.

- erősítette meg a közgazdász Tóth János által említett állításokat.

Némiképp árnyalta a képet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezető közgazdasági szakértője. "Egyes országok válságként kezelik a népességcsökkenést. Dél-Korea például nemzeti vészhelyzetként deklarálta a termékenységi ráta drámai zuhanását, míg Japán már évtizedek óta küzd a problémával. Európában Lengyelország, Spanyolország és Magyarország is aktív intézkedéseket hozott a születésszám emelésére" - húzta alá Asztalos Péter.

Kiemelte, hogy a gyermekvállalás nem egy közösségi döntés, mint például a környezetvédelmi intézkedések, hanem egy "mélyen személyes, ritkán megismétlődő és rendkívül összetett döntési folyamat". Sokan nem egy előre meghatározott "gyerekszámot" céloznak meg, hanem inkább a "plusz egy gyermek" gondolatával közelítik meg a dolgot – ami végül elkerülhetetlenül egy természetes határhoz vezet. Hozzátette: "Nincs univerzális megoldás vagy csodaszer a problémákra; a kihívásokra komplex, átgondolt megoldásokat kell keresni." Az MNB közgazdásza három kulcsfontosságú lépést emelt ki a gyermekvállalás stimulálásához:

A gyermekvállalás csökkenése szorosan összefonódik a társadalmi értékrend átalakulásával. A jólét domináló szerepe, a felelősségvállalással kapcsolatos aggodalmak, valamint a közösségi és családi hagyományok erodálódása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok egyre inkább elveszítik a családalapítás iránti bizalmukat – nyilatkozta Mádi László. Kiemelte, hogy a nemzeti termékenységi mutatók torzító hatásúak lehetnek, mivel egyes társadalmi csoportok, mint például a bevándorlók vagy a romák, magasabb születési arányokkal rendelkeznek. Ezért fontos, hogy az adatok mögött rejlő mélyebb társadalmi struktúrákat és sokszínűséget is figyelembe vegyük.

A negatív demográfiai trendek ellensúlyozásának egyik nyugat-európai válasza a tömeges migráció. Szakértők figyelmeztetnek arra, hogy ennek a jelenségnek számos árnyoldala van, mint például a társadalmi feszültségek fokozódása és a kulturális eltérések erősödése. Közben az őshonos lakosság termékenységi rátája folyamatosan csökken.

Izrael mint példaértékű modell került a figyelem középpontjába. Az ottani vallási és kulturális közösségek jelentősége, valamint a kollektív nemzeti identitás és a veszélyérzet – különösen az arab lakossággal való együttélés fényében – lényegesen hozzájárul a magas születési arányokhoz. Tóth János megállapításai szerint az izraeli társadalom tagjai számára a gyermekvállalás nem csupán egyéni döntés, hanem egy közösségi létfenntartási stratégia is. Ezzel szemben Európában hiányzik ez a mélyebb egzisztenciális motiváció, ami nem meglepő módon a termékenységi szintek csökkenéséhez vezetett.

Tóth János filozófiai gondolkodását előtérbe helyezve arra hívta fel a figyelmet, hogy a termékenységi ráta csökkenése az emberek számára túl elvont fogalom ahhoz, hogy valódi érzelmi reakciókat kiváltsanak. A "genetikai vonal megszakadása" nem válik átélhető veszteséggé, ami érzelmi hatást gyakorolna ránk. E helyett a gazdasági tényezők, a kényelmi szempontok és a rövid távú anyagi előnyök kerülnek a középpontba.

A beszélgetés során felmerült egy érdekes hallgatói kérdés, amely a mesterséges intelligencia fejlődésének potenciális hatásait boncolgatta: vajon lehetséges-e, hogy a várható élettartam drámaian megnövekedjen, akár 150-170 évre is? Tóth János és Mádi László azonban szkeptikus véleményüket fejezték ki ezzel kapcsolatban. Rámutattak, hogy a várható élettartam növekedése már most is lassul, és hogy az emberi élet maximális hosszát genetikai korlátok is befolyásolják. Ezen kívül az egészségügyi fejlesztések hatásai is vegyesek; a betegségek bonyolultsága és a mozgásszegény életmód újabb kihívásokat teremthet a jövőben. Így a 150-170 éves élettartam elképzelése inkább illúziónak tűnik, hiszen a valóságból kiindulva a maximum valahol 90 év körül alakítható, ahogyan azt Japán példája is jól mutatja.

A gyerekvállalás eltolódása jelentős szerepet játszik a népesség csökkenésében. Manapság egyre többen választják, hogy későbbi életkorban alapítanak családot, ami miatt kevesebb gyermek születik, sőt, sokan végül gyermektelenek maradnak. Az előtérbe helyezett karrierépítés, a gazdasági bizonytalanság, a válások magas aránya, a párkapcsolatok instabilitása, valamint a megfelelő lakhatás hiánya mind hozzájárulnak ehhez a jelenséghez.

"A megoldás nem kizárólag gazdasági, hanem mindenekelőtt társadalmi természetű. Az állam szerepe nem merülhet ki pénzügyi ösztönzők nyújtásában; sokkal szélesebb, közösségi összefogásra van szükség, amelyben részt kell venniük az egyházaknak, civil szervezeteknek, pedagógusoknak, az egészségügyben dolgozóknak, sőt az önkormányzatoknak is.

- fogalmazott Platthy Iván, kiemelve a családalapítás emberi, érzelmi és spirituális aspektusait.

A gyermekvállalásra vonatkozó döntések esetében talán nem annyira az állami szabályozások, mint inkább a körülöttünk lévő társadalmi közeg és az ott tapasztalt példák játszanak kulcsszerepet. Az, amit a családunkban és baráti körünkben látunk, valamint a gyermeket nevelő közösségek élő példái – vagy akár egy híres személy anyasága a közösségi médiában – sokkal inkább formálhatják a gondolkodásunkat, mint bármilyen adókedvezmény.

A magyar kormány legutóbb bejelentett családpolitikai intézkedései között kiemelkedő szerepet kapott az szja-mentesség kiterjesztése a három- és kétgyermekes anyákra. "Pénzzel nem lehet megmenteni egy csökkenő lélekszámú nemzetet. Az szja-mentesség önmagában nem oldja meg a demográfiai kihívásokat, csupán elodázza a valódi megoldást" - fogalmazott a nyugalmazott államtitkár, Platthy Iván. A beszélgetés többi résztvevője viszont nem zárta ki a gazdasági ösztönzők szerepét teljesen: Asztalos Péter hangsúlyozta, hogy fontos, hogy a támogatások ne csupán a harmadik gyermek megszületéséhez kapcsolódjanak, mert így a második gyermek vállalásának esélye is csökkenhet. A pénzügyi támogatások ugyan fontos alapot jelentenek, de a demográfiai problémák átfogó megoldásához komplex, családbarát szemlélet szükséges - emelték ki.

A kérdésre, hogy vajon megfordíthatók-e a kedvezőtlen demográfiai trendek, nem könnyű egyértelmű válasz adni. A szakértők konszenzusra jutottak abban, hogy a változások alapvető irányvonala nem módosítható, csupán a hatásuk intenzitása tompítható. Az állami beavatkozások, mint például a pénzügyi támogatások és gyermekvállalási kedvezmények, csak korlátozottan képesek hatni. Ezen kívül megfigyelhető, hogy míg a negatív hatások, mint például a gazdasági válságok, gyorsan csökkentik a születési rátát, addig a jóléti intézkedések hatása sokkal lassabb és mérsékeltebb ütemű.

Asztalos Péter megállapítása szerint Magyarországon és számos más európai országban észlelhető egy kedvező korreláció az egy főre jutó GDP, a fogyasztói bizalom és a termékenységi ráta között. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez a jelenség nem érvényes mindenhol. Néhány országban éppen ellenkező tendencia figyelhető meg, ami arra utal, hogy a gazdasági jólét önmagában nem elegendő ahhoz, hogy ösztönözze a családalapítást.

Olyan életmódbeli és gondolkodásbeli fordulatra lenne szükség, amely újraértékeli a közösséget, a jövőt és a gyermekvállalás jelentőségét. Ennek része lehet például

"Ahhoz, hogy a következő generáció megértse, mit jelent valójában a család és a gyermekvállalás, elengedhetetlen a társadalmi összefogás. A falvaink egyre inkább elnéptelenednek, a fiatalok pedig szívesebben keresnek boldogulást máshol. A több százezer üresen álló ingatlant fecskeházakká kellene átalakítani, hogy új életet leheljünk a közösségekbe."

A demográfiai válság nem csupán gazdasági vagy politikai problémakör, hanem egy mélyen gyökerező kulturális és értékrendi kihívás is. Habár a jövő irányvonalát még nem látjuk tisztán, a jelen helyzetének tudatosítása, valamint a hosszú távú gondolkodás képessége lehet az első lépés a megoldás felé vezető úton.

„Születés csak ott valósulhat meg, ahol bizalom övezi az egyént, a közösséget és a jövőt. Ez a demográfiai változás elsődleges alapja.” - hangzott el.