Debrecen tavának vize különös szaggal terjed, a döglött halak szaga keveredik a halál utolsó harcát vívó élőlények keserűségével. A víz felszínén a sorsa beteljesült halak lebegnek, miközben a környék színei és hangjai a természet feszültségét tükrözik. A

Azok a területek, ahol a tóban még fellelhető némi víz, inkább mocsaras vidékekre emlékeztetnek.

A debreceni kirándulóhely, a Vekeri-tó környezete, amely egykoron a szebb napjait élte, most sajnos elhanyagolt állapotban van. A vízparton több helyen bűzös haltetemek és apróbb szemétszigetek rontják a táj esztétikáját – írja a debreciner.hu.

A Vekeri-tó jelenlegi vízellátása kizárólag az esőzésekből származik, mivel a tavat korábban tápláló Kati-ér mára teljesen kiszáradt. Ennek következtében az utóbbi években a tó gyakran szenvedett a vízhiánytól. Legutóbb 2022-ben tapasztalhattuk, hogy a tó teljesen kiszáradt, és az idei nyári hőség következtében a vízszint ismét drámaian alacsonyra csökkent, ami a téli hónapok során is hosszú távon megfigyelhető maradhat.

A víz szinte teljesen eltűnt, így a tómeder nagy része biztonságosan bejárható. Azonban ez nem igazán javasolt, mivel a tó déli partvidékén elhullott halak és kagylók ezrei hevernek, amelyek már messziről érezhető, zavaró szagot bocsátanak ki.

A portálon elérhető.

A tó körüli területeken, ahol csupán néhány vízfolt maradt, a táj inkább mocsaras vidékre emlékeztet. Az ott élő hattyúk és kacsák gyakran kénytelenek lábaikkal tologatni magukat az alacsony vízszint miatt. A nád és a sás szinte teljesen elfoglalták a teret, ám ezek a növények már kiszáradtak, és néhol zöld mohával benőve hajladoznak a téli szél simogatására.

A Vekeri-tó vízellátásának javítása érdekében a Civaqua-program folytatása ígéretes megoldás lehet, azonban a vízpótlást célzó fejlesztések ezen szakasza még nem indult el. Jelenleg még kérdéses, hogy a projekt mikor fogja valóban megváltoztatni a Vekeri-tó sorsát, de egy dologban biztosak lehetünk: hatalmas szükség lenne erre a beavatkozásra.

Ahogy korábban említettük, a Vekeri-tó kialakítása az 1970-es évek elejére nyúlik vissza, amikor is egy 18 hektáros területen horgászni és csónakázni lehetett. Azonban 2022-ben bekövetkezett kiszáradás drámai fordulatot hozott: a halak a megmaradt vízfoltokban zsúfolódtak össze, kilátástalan helyzetbe kerülve a túlélésért folytatott harcukban.