Az egész Erdélyt súlyosan megrázta a török hódítók pusztítása a szászfenesi csata során. A történelem ezen viharos eseménye mély nyomot hagyott a régió életében és kultúrájában.

Tedd egyedivé a szövegedet: 1660. május 22-én, 365 éve, a szászfenesi csata színhelyén Szejdi Ahmed budai pasa és II. Rákóczi György erdélyi fejedelem csapatai találkoztak egymással. A fejedelem, aki a túlerővel dacolva lépett harcba, a csata során súlyos sebeket is szenvedett, ami a Rubicon írása szerint a küzdelem drámai fordulatát jelzi.

I. Rákóczi György közel két évtizedes uralkodása alatt Erdély egy békés fejlődés időszakát élte meg. 1648-ban, amikor fia a trónra lépett, a remények szerint ő is kiváló fejedelemnek bizonyult. Azonban a gondok 1656-ban kezdődtek, amikor X. Károly Gusztáv svéd király Rákóczit a folyamatban lévő lengyelországi háborúba kívánta bevonni.

A svéd uralkodó felajánlotta Rákóczi számára Lengyelország trónját, mint jutalmat a segítségéért, amely lehetőséget adhatott volna számára arra, hogy jelentős erőforrásokra tegyen szert a törökök kiűzéséhez. Az Oszmán Birodalom azonban éles szemmel figyelte a helyzetet, és azonnal megakadályozta a szövetség létrejöttét.

Rákóczi azonban biztos volt győzelmében, ezért ellenszegült a parancsnak és véghez vitte lengyelországi hadjáratát. Terve viszont elbukott: 1657-ben szövetségesei cserbenhagyták, így vissza kellett vonulnia. A fejedelem távolléte alatt Erdélybe betörtek a lengyelek, az ország főseregét pedig a tatárok bekerítették és a Krímbe hurcolták.

Rákóczi engedetlensége feldühítette Köprülü Mehmed nagyvezírt is, aki Szejdi Ahmed budai pasát, Ali temesvári pasát és a krími tatárokat is Erdélybe küldte Rákóczi ellen.

A minden irányból özönlő, óriási ellenséges hadak kegyetlenül feldúlták az országot: Szejdi Ahmed pasa április 28-án felégette Szoboszlót, majd Székelyhíd környékén is rettenetes pusztítást vitt végbe, végül pedig Kolozsvár felé vette az irányt. Rákóczi 8000 fős hadai a város közelében fekvő Szászfenesen állták útját a 20-25 ezer katonából álló török seregnek. Az erőkülönbség akkora volt, hogy Rákóczi harmadik vonal gyanánt még a fuvarosokat és a szolgáló személyzetet is felállította, hogy hadserege nagyobbnak tűnjön.

Az erdélyi csapatok gyorsan kezdték elveszíteni a harcot a túlerővel szemben. Rákóczi, hogy megőrizze katonái bátorságát, személyesen is a csatatérre sietett, de amikor átlépett a Fenes-patak fölött, a sisakja lecsúszott a fejéről, és az oszmánok azonnal felfedezték őt. Hirtelen lovasok tucatjai zúdultak rá, ám a fejedelem, még védtelenül is, bátorsággal harcolt, számos törököt földre terítve. Sajnos, a küzdelem végül súlyos sebekkel végződött számára. Csak hatalmas véráldozat árán tudták megmenteni a súlyosan megsérült vezetőt, de a csata már így is eldőlt a veszteség oldalán. Akik csak tehették, menekültek, míg a bekerített gyalogosok szinte mindannyian elestek.

Szászfenesnél a törökök hatalmas győzelmet arattak, amelyet véglegesen megpecsételt a fejedelem június 7-én bekövetkezett halála, amely sérüléseinek következménye volt. Az 1660-as Szejdi-dúlás nyomai mélyen beléjük ivódtak, és a fejedelemség soha nem tudta teljesen feldolgozni ezt a tragikus eseményt.