Egy különleges magyar futballista emlékét idézi fel Velence és Budapest, aki a sportág történetének árnyékában maradt. Az ő története nem csupán a pályán zajlott, hanem összekapcsolta a két várost, ahol szenvedély és tehetség egyaránt jelen volt. Míg Vele

Bánás József egyike a méltatlanul elfeledett futballistáinknak. Az egykori fedezet óriási hatással volt a labdarúgás fejlődésére, Velencében a modern foci alapjait is az ő munkásságának tulajdonítják. Két magyar edző az ő emlékét ápolva hozott létre nemzetközi tornát utánpótláscsapatokkal.

Amikor az Aranycsapat 1954-ben vb-döntőt játszott, senki se hitte volna, hogy 71 évvel később már azon matekozunk, hogyan lehetne egyáltalán újra kijutni a tornára. A világ labdarúgása elrobogott mellettünk, számtalan elmélet létezik arról, hogy miért, de a legnagyobb kérdés, hogyan lehetne visszaemelni a magyarokat a legjobbak közé. A különböző országok sikerein felbuzdulva igyekeztünk már másolni portugál, belga, vagy épp osztrák irányzatot is, de minden kísérlet kudarcba fulladt. De miért ne lehetne saját filozófiával sikert elérni?

Ezen az ösvényen indult el Moskovits Gábor és Tóvizi Tamás, amikor megalapították a Dunamenti Iskolát. A két szenvedélyes fociedző az Újpesti Torna Egylet akadémiáján találkozott, ahol az évek során felfedezték, hogy hasonlóan gondolkodnak a futballról. Közös meggyőződésük alapján úgy döntöttek, hogy összeadják tudásukat, és feltérképezik a magyar labdarúgás alapvető jellemzőit és stílusjegyeit. Kutatásuk célja nem más volt, mint megérteni, mitől válik a futball igazán magyarossá, és hogyan lehet ezt a szellemiséget megőrizni és továbbadni a következő generációknak.

Természetesen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a világháborúk időszaka alatt számos értelmiségi vesztette életét, vagy kényszerült elhagyni hazáját. A szerencsések, akik túlélték a háborúkat, sok esetben külföldre távoztak, ahol futballkarrierjük során edzőként vagy játékosként folytatták tovább. Talán nem is gondolunk bele, hogy ez milyen mélyreható következményekkel járt az európai labdarúgás fejlődésére. Moskovits és Tóvizi kutatásai alapján...

az 1947-ben az Olaszország-Magyarország találkozón 10 hazai játékosnak Egri-Erbstein Ernő, míg a vendégek közül kilencnek Guttmann Béla volt az edzője. Barátságos mérkőzés volt ugyan, de két kimagasló tudású csapaté. Olaszország egyébként is hálás befogadó nemzet volt, 1920-1945 között összesen hatvan magyar edző dolgozott az olasz profi bajnokságok egyikében.

Kétségtelen, hogy egyik napról a másikra nem lehetséges visszanyerni ezt a szintet; a legésszerűbb megközelítés az, ha fokozatosan, az alapvető stílusjegyekre építkezve alakítjuk át a magyar futballt. Ezt a célt tűzte ki maga elé a Dunamenti Iskola.

A projektet elindító két elkötelezett edző határozott alapelvek mentén kezdett el tornákat szervezni kisiskolások számára, mivel úgy vélték, hogy Magyarországon abban az időszakban nem volt megfelelő lehetőség a hét és tizenegy év közötti gyermekek versenyeztetésére. Mihez is nyúlhat az ember, ha az ilyen események hiányoznak? Hát saját tornát indít! Így jött létre nyolc évvel ezelőtt a Dunamenti Gyermekliga, amelynek szabályait minden résztvevő szigorúan betartja, különben súlyos következményekkel kell szembenéznie. Nemcsak a játékosok és edzők, hanem még a gyermekeket kísérő szülők is felelősséggel tartoznak, hiszen a viselkedésük is komoly büntetéseket vonhat maga után. Mindez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy egy igazán egészséges és támogató környezet alakuljon ki. Nyolc év elteltével pedig már az ország különböző tájairól is hajlandóak vállalni a költséges, hosszú utazásokat a klubok, hogy részt vehessenek a versenyeken.

Az érdeklődés külföldről is megnövekedett a kezdeményezés iránt, így 2025-re megérett az idő, hogy idősebb korosztály számára is nemzetközi tornát rendezzen a Dunamenti Iskola. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy Moskovits Gábor hosszú évek óta jó barátságot ápol Quim Estradával, a Venezia szakmai vezetőjével. Az ő neve onnan lehet ismerős, hogy 2008 és 2021 között a Barcelona legendás akadémiáján, a La Masián dolgozott. A személye önmagában is erős hívószó egy nemzetközi esemény megszervezéséhez, a Venezia neve pedig topligás csapatként szintén jól cseng.

A velencei együttműködés révén Bánás József nevét viselő torna nem csupán a sportélményről szól, hanem egy legendás pályafutás történetét is magában foglalja, amely szorosan összefonódik az olasz futball kultúrájával. Bánás itthon a Ferencváros és a Vasas színeiben tűnt fel fedezetként, mielőtt Pozsonyban, majd Teplicében folytatta pályafutását. Érdekes módon, miközben a közvélemény harmincévesen már túlkorosnak tartotta, 1924-ben a középcsapatnak számító AC Milanhoz szerződött, így ő lett a csapat történetének első magyar futballistája. Két évvel később azonban egy súlyos térdsérülés miatt kénytelen volt visszavonulni a játéktól, de a pályán eltöltött évek tapasztalatait edzőként kamatoztatta. Az MTK-val zsinórban öt bajnoki címet elérő Jimmy Hogant rendszeresen látogatta, hogy tanuljon tőle.

Több mint három évtizedet töltött edzőként Olaszországban, és 1935-től 1937-ig a Venezia csapatát vezette. Velencében máig úgy vélik, hogy ő fektette le a modern futball alapjait, bevezetve a labdabirtoklásra és letámadásra épülő domináló játékrendszert. Kérdés, hogy találhatunk-e nála alkalmasabb névadót a sportág ezen korszakának megértéséhez?

Bánás József kiemelkedő szerepet játszott Velence történetében, míg Gábor szívből szeretne tiszteletet adni emlékének. Számunkra óriási megtiszteltetés, hogy részt vehetünk ebben a kezdeményezésben, és büszkék vagyunk arra, hogy Bánás személyisége hidat képez az olasz és a magyar labdarúgás között. Mindenki számára kivételes alkalom ez, különösen a játékosaink számára, hogy bővítsék látókörüket, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is.

„Kérlek, alakítsd át a szöveget saját stílusodban” – nyilatkozta lapunknak Quim Estrada.

Az I. Bánás József Emléktornára június hatodikától nyolcadikáig került sor, U15-ös és U19-es mezőnnyel. A helyszín az Ikarus BSE Sporttelepe volt, nem véletlenül, ugyanis Tóvizi Tamás és Moskovits Gábor ennél a klubnál dolgozik jelenleg. Ugyan minden támogatást megkaptak a klubtól, hamar kiderült, hogy nem könnyű feladat egy ilyen rendezvényt tető alá hozni. A teljesség igénye nélkül:

Ez csupán a jéghegy csúcsának egy apró részlete. Közben a versenyek zavartalanul folytatódtak, a légkör pedig vidám és pezsgő volt, ahogy az egy gyerekeknek rendezett eseményen elvárható.

Bár több mint 30 tornát bonyolítottunk már le, ez az esemény számunkra is új kihívást jelentett a korosztály sajátosságai miatt. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a csapatok különböző helyekről érkeztek, mindannyian eltérő igényekkel. Az első alkalom szempontjából véleményem szerint sikeres volt, de jövőre mindenképp törekedni fogunk arra, hogy még jobban teljesítsünk.

Moskovits értékelése kiemelkedően fontos volt.

Ezen a tornán sokféle stílusú csapat mérkőzött meg egymással. Különösen izgalmas volt megfigyelni, ahogy az eltérő játékelvek ütköznek, és hogyan formálják a mérkőzések alakulását. Örömmel tapasztaltam, hogy a csapatok mindvégig elkötelezetten játszottak, és hűek maradtak saját elveikhez. Ez a hozzáállás kiemelkedően fontos a sport szellemiségében.

A torna utolsó napján a helyosztókra került sor, és a feszültség a tetőfokára hágott. Az U15-ös korosztályban az ötödik és a harmadik helyért folytatott küzdelem, valamint a döntő is izgalmas tizenegyespárbajokkal zárult. A nyelvi akadályok gyorsan felszínre kerültek, de egy villámgyors közvélemény-kutatás alapján kiderült, hogy az U15-ös és az U19-es csapatok tagjai egyaránt az MTK-t tartották a legjobbnak. Ami a külföldi csapatokat illeti, a Veneziát emelték ki a leggyakrabban, köszönhetően gyors és technikás játékosaiknak, akik lenyűgözték a közönséget.

A fiatal focisták jól érezték belülről az erőviszonyokat, ugyanis az MTK mindkét korosztályban első lett, az U19-es csapat a Sepsiszentgyörgyöt verte 2-1-re, míg az U15-ösök gól nélküli végeredmény után tizenegyesekkel nyertek. A velencei csapatok is kitettek magukért, két bronzmeccsbn is érdekeltek voltak. Az idősebbek nem kaptak gólt az egész tornán, a döntőről is csak tizenegyesekkel maradtak le, így a harmadik helyért járó érmekkel vigasztalódtak. Az U15-ös csapat viszont lecsúszott a dobogóról, mert a Vasas elleni fordulatos, 2-2-es végeredménnyel zárult meccs végén alulmaradt a tizenegyespárbajban.

"Egyértelmű, hogy világos vízióval rendelkeznek, és szerintem stabil alapokat raktak le. Ha alaposan megfigyeled a játékukat, azonnal észrevehető a labdabirtoklásra épülő stílusuk. Nagy színvonalat képviseltek, és teljesen megérdemelten hódították el mindkét korosztályt" - nyilatkozta Estrada az MTK kapcsán.

Néhány csapat igazán lenyűgözött, mivel valóban a játékra összpontosítottak. Gyakran tapasztalom, hogy nem a legügyesebb játékosok kerülnek előtérbe, hanem inkább a legnagyobb és legizmosabb fiúk. Spanyol származású lévén, én a szórakoztatóbb, dinamikus focit részesítem előnyben. Összességében egy kiváló színvonalú torna volt, amely rengeteg értékes tapasztalatot hozott.

Felfedeztünk egy új klubot, az Ikarust, és örömmel tapasztaltam, hogy ez a kicsi klub, fiatalabb korosztályú gyerekekkel kezdve, képes volt megmutatni, hogy kezdeményező játékkal is lehet sikereket elérni. Csak büntetőrúgásokon múlt, hogy lemaradtak a döntőről. Gábor barátom kiváló munkájának köszönhetően a csapata remek teljesítményt nyújtott. A játékosaink nagyon boldogok voltak, hogy részt vehettek ezen az eseményen, és új élményekkel gazdagodtak. Különösen élvezték, hogy más országok csapataival mérhették össze tudásukat, ami különösen fontos, hiszen így átfogóbb képet kapnak a fejlődésük jelenlegi állásáról.

Az ünnepélyes eredményhirdetés különleges pillanatokkal gazdagodott, amikor a torna díszvendégei is megérkeztek. Bánás Artúr szívhez szóló beszédet mondott, amelyben megosztotta a közönséggel, hogy többször is próbált kapcsolatba lépni nagybátyjával, de sajnos a politikai és logisztikai akadályok miatt ezek a találkozók sosem jöhettek létre. Nagy örömmel töltötte el, hogy a tornát Bánás József neve fémjelezheti, hiszen ez a gesztus nem csupán az ő emlékét őrzi, hanem az összegyűjtött újságcikkek mellett egy újabb értékes szálat fűz a családi hagyományokhoz.

Őt követte Sigér Dávid, a Sepsiszentgyörgy középpályása, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a futballban mindig eredménytől függetlenül, csapatként kell küzdeni. A 14-szeres válogatott játékos később Bánás Artúrral adta át az érmeket, trófeákat. A torna legjobb kapusa, játékosa és edzője is különdíjat kapott, az pedig a rendezvény nívóját mutatja, hogy az U19-esek között az a Francesco Mariutto lett a torna játékosa (és egyben legjobb védője is), aki az olasz utánpótlás-válogatottban is bemutatkozott már.

Az I. Bánás József Emléktorna már nevében is jelezte, hogy nem egyszeri alkalomra készül. Mivel azonban minden kezdet nehéz, nagyon fontos volt, hogy az első alkalom jól sikerüljön. Quim Estrada lapunknak úgy fogalmazott, hogy remekül megszervezett tornát kaptak, ami szerinte tovább fog növekedni a jövőben.

"Nagyra értékeljük a lehetőséget és a szervezés fáradozásait egyaránt. Néhány edző már egy héttel ezelőtt érdeklődött a játékosok szintje és a körülmények iránt. Ilyenkor nehéz megmondani, mire is számíthat az ember. Mi évente három-négy tornán veszünk részt a csapatainkkal, így rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, és teljes mértékben elégedettek vagyunk. Az volt a benyomásom, hogy mások is osztoznak ebben az érzésben" - osztotta meg Estrada.

A spanyol szakember nem kerülhette el, hogy az utánpótlás kapcsán legalább egy pillanatra ne említse meg a Barcelonát. Korábban a Xavi, Iniesta és Lionel Messi neve fémjelezte, saját nevelésű sztárok alkották a világ élvonalát, míg manapság Pedri, Gavi és Lamine Yamal is kiemelkedő tehetségek. Ők is egykor ifjúsági tornákon gyűjtögették a tapasztalataikat, de vajon mit tud a Barcelona, amit más klubok nem?

A leglényegesebb dolog, hogy lehetőségeket kell biztosítanod. Minden klubban ott rejtőznek tehetséges fiatalok, akiknek szükségük van a játéklehetőségre. A Barcelona jelenlegi gazdasági helyzete arra kényszerítette, hogy számos fiatalt a felnőtt csapatba emeljen, de minden egyes csapatnak biztosítania kell a fejlődéshez szükséges lehetőségeket. Merésznek és bátornak kell lenned ebben a folyamatban.

Előfordul, hogy hibázunk, és utána újra elkövetünk egy hibát, de a kockázat megéri, ha közben két-három tehetséges játékost tudunk integrálni a csapatba. Velencében is ezen a célt tűztük ki magunk elé; idén sikerült egy 2005-ös születésű fiatal tehetséget beépítenünk a keretbe, és a következő szezonban egy 2006-os születésű játékosra is nagy reményeket fűzünk, bízva abban, hogy lehetőséget kap. Ha évről évre csak egy-egy fiatal játékost tudunk a csapatba emelni, akár cserejátékosként is, akkor öt-hat éven belül a kezdőcsapatunk fele saját nevelésű játékosból állhat.

Ehhez kulcsfontosságú lépés lehet egy nemzetközi verseny. A Bánás József Emléktorna pedig ígéretes jövőt vetít előre az olaszok számára, ami mindannyiunk számára kedvező fejlemény.

Számunkra rendkívül fontos volt, hogy a Venezia FC pozitív benyomással távozzon az eseményről, hiszen ilyen korosztályban rendkívül nehéz minőségi csapatokat Magyarországra csábítani. Olyannyira sikerült elnyernünk a tetszésüket, hogy már most kijelentették, jövőre ismét ellátogatnak hozzánk. Quimmel régóta tartó barátság fűz minket össze, de természetesen mindannyian éreztük, hogy a Veneziának is bizonyítanunk kellett. Az egyik olasz menedzseriroda egy csapatot indított a tornán, és a vezetőjük a második este már jelezte, hogy megbánta, hogy ilyen szintű csapatot hozott, mert a színvonal sokkal magasabb volt, mint amire számított. Így jövőre egy még erősebb csapattal tervez visszatérni. Ráadásul több felvidéki és erdélyi csapat is érdeklődését fejezte ki a jövő évi részvétel iránt. Meggyőződésem, hogy a következő Bánás József emléktorna még sikeresebb és emlékezetesebb lesz!