A karácsony csodálatos időszaka mindig tele van meglepetésekkel, és Dragomán György írása egy különleges, egyedi történetet mesél el, amelyben a szeretet és a várakozás keveredik. A hősök nemcsak a karácsony varázsát élik át, hanem felfedezik a családi kö
Karácsony varázsa abban rejlik, hogy valóra válthatjuk a legféltettebb álmokat. Dragomán György Kicsivonat című írásában egy apa és fia közös pillanatai elevenednek meg egy pöfögő kisvonat mellett - egy ajándék, amely mögött szeretet és hosszú hónapok kitartó munkája rejlik. Az ünnep meghittségét mi is megteremthetjük, ha időben felkészülünk rá. Az OTP Bank megtakarítási megoldásai segítenek, hogy örömet okozhassunk, miközben a saját jövőnkről sem feledkezünk meg.
Az ajtó előtt állunk a kisfiammal, izgatottan várva, hogy mikor érkezik el az a varázslatos pillanat, amikor az angyal megérkezik. Idén azonban a csengő helyett egy síp hangja fog minket köszönteni. Amint megszólal a vasutassíp, belépünk a szobába, ahol a középen ragyogó karácsonyfa áll. A fa alatt körözni fog egy kivilágított kisvonat, füstöt fújva és szikrákat szórva, mintha egy mesebeli utazásra invitálna minket. A fiam szemei tágra nyílnak a csodálkozástól; ez az a pillanat, amire olyan régóta vágyott. Hónapok óta rajzolgatja a vonatokat, és most valóra válik az álma.
Ezt a vágyakozást nagyon jól ismerem. Amikor én is hasonló korú voltam, szintén egy varázslatos világító vonatra áhítoztam, ami igazi váltóval rendelkezik, füstöt ereget és előre-hátra is képes mozogni. "Angyalka, kérlek, hozzál nekem egy kis vonatot!" – mondogattam a csillagos ég felé, százszor, ezerszer. Ha ügyes leszek, biztosan teljesíti a kívánságomat, és akkor apával együtt kicsivonatozunk a szőnyegen. Hasra fekszünk, felváltva irányítjuk a mozdonyt, miközben figyeljük a forgalmat, izgatottan élvezve a közös játékot.
Úgy is lett. Apa fejből mondta mindig Vásárhelytől Udvarhelyig a székely körvasút összes állomását, én meg fújtam hozzá a sípot, mint egy igazi állomásfőnök, merthogy egy mogyorófából faragott mozdony alakú sípot is hozott akkor az angyal, ott lógott a fán a díszek közt, és pont úgy szólt, mint a vasutasoké.
Már jó rég felnőtté váltam, mire anya végre megosztotta velem azt a különleges történetet, hogy apám mennyi időt és energiát fektetett abba, hogy megalkossa a kisvasút mozdonyát. Volt egy kis titka: fél éven át faragta a sípokat, amelyeket az ócskapiacon árult minden vasárnap. Minden egyes eladott darabbal egy lépéssel közelebb került ahhoz a varázslatos kisvonathoz, amire annyira vágyott.
Fogom a fiam kezét, és ahogy a síp hangja felcsendül, az ajtó kitárul előttünk. Tudom, hogy hamarosan ott fogunk feküdni a szőnyegen, és amikor én azt mondom: "Déda, Déda állomás", a fiam megfújja a sípunkat, és abban a pillanatban apa is velünk lesz, mintha csak a varázslat hívná őt vissza.
