Képzelj el egy olyan kommunista államot, ahol a hagyományos adórendszert teljesen megszüntették, ezzel megteremtve egy új, szokatlan gazdasági modellt. Ebben az országban a lakosok közvetlenül részesülnek a közjavakból, és a közösségi erőforrások felhaszn
Észak-Korea a világ egyik legelzártabb és legrejtélyesebb országa, ahol a hatalmat egy masszív diktatúra gyakorolja, és ahol nagyszabású hatalmi ambíciók formálják a politikai tájat. Daniel Tudor, a The Economist újságírója által írt „Kérdezz meg egy észak-koreait!” című interjúkötetében disszidensek vallomásait osztja meg, amelyek rávilágítanak arra, hogy a phenjani rezsim hogyan viszonyul más történelmi diktatúrákhoz. A kötet szerint Ceausescu Romániája, Castro Kubája, Honecker NDK-ja vagy a brezsnyevi Szovjetunió is csupán „puha diktatúraként” tűnik fel a kimjonguni rezsim árnyékában. Csak Mao Kínája, Enver Hodzsa Albániája vagy Pol Pot Kambodzsája hasonlítható a jelenlegi észak-koreai rendszerhez, amely a totális kontroll és elnyomás szempontjából egyedülálló a modern történelemben.
Az ország történelme szakadatlan háborúzással telt idegen hódítókkal szemben. Hol mongol, hol kínai, hol japán iga alá kerültek. Középkori történelmét két dinasztia határozta meg: a Korjol és a Csoszon. Az ország az előbbiről kapta nevét, míg az utóbbi félévezreden keresztül uralta a félszigetet, egészen 1910-ig. Ekkor a világhatalomra törő Japán annektálta az országot, és saját közigazgatási területének nyilvánította.
A 20. század közepén a Koreai-félsziget a globális történelem középpontjába került. A második világháború végén 1945-ben a függetlenné vált Koreát két nagyhatalom osztotta fel: az északi területeket a szovjet csapatok, míg a déli részt az Egyesült Államok foglalta el. A potsdami konferencián megállapították, hogy a 38. szélességi foktól északra szovjet, míg délre amerikai megszállási zónákat hoznak létre. Az északi zónában megalakult a szovjet modell alapján a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, amelyet azóta is a Kim család irányít. 1948 és 1994 között az ország első vezetője, Kim Ir Szen, az örökös elnök (más néven a Nagy Vezér) volt, akinek nevét valójában Kim Ilszongként kellene írni. 1994 és 2011 között a fia, Kim Dzsongil (a Kedves Vezér) vette át a hatalmat, majd 2011 után unokája, Kim Dzsongun lépett a színre.
Kim Dzsongun nem csupán egy politikai vezető, hanem egy nemzet sorsának alakítója is, aki Észak-Koreát atomhatalommá formálta. Az első kísérletre 2006-ban került sor, amikor a világ figyelme egy újabb fegyverkezési versenyre irányult. 2016-ban pedig egy újabb mérföldkőhöz érkezett az ország, amikor sikeresen tesztelték a hidrogénbombát. Észak-Korea legnagyobb erejű nukleáris fegyvere elképesztő, 13-szorosan fölülmúlja az 1945-ben Hirosimára ledobott atombomba pusztító erejét, ezzel pedig a geopolitikai feszültségek színpadára lépett.
