A két hegymászó felesége közösen idézte fel a tragédia eseményeit, szívükben fájdalommal és emlékekkel teli. Az együtt eltöltött pillanatok során megosztották egymással a veszteség súlyát és a szeretetüket, amely a nehéz időkben is összekötötte őket.

A gyermekek gyászának megértése és feldolgozása kulcsfontosságú volt a tragédia utáni időszakban, hiszen ez segítette őket a nehéz érzelmek kezelésében és a gyógyulás útjára lépésben.

Sterczer Hilda, Erőss Zsolt felesége, és Legindi Tímea, Suhajda Szilárd felesége, együtt osztották meg tapasztalataikat a Sorsfonalak című podcastban. Beszélgetésük során arra reflektáltak, hogy milyen nehéz volt számukra a remény fokozatos eltűnését megélni. Kifejtették, hogyan birkóztak meg a gyász folyamatával, és milyen érzések kavarogtak bennük, amikor a gyermekeikkel közölték a szívszorító hírt: édesapjuk soha többé nem tér haza. Az érzelmekkel teli beszélgetés során a két nő nemcsak a fájdalmukat osztotta meg, hanem azt is, hogyan próbálták meg támogatni egymást ebben a nehéz időszakban.

Erőss Zsolt és társa, Kiss Péter 2013. május 20-án elérték a Himalája impozáns csúcsát, a Kancsendzöngát, amely 8586 méter magasan emelkedik. A hazaúton azonban tragikus események sora indult el: Zsolt, aki egy korábbi baleset következtében műlábval mászott, rendkívül kimerült állapotban volt. Társa, Péter, aki nem hagyta magára barátját, visszafordult, hogy segítsen neki, de a hegy kegyetlen volta mindkettejüket elragadta. Szomorú sorsot osztottak meg a Kancsendzönga sziklái között. Szinte pontosan egy évtizeddel később, Suhajda Szilárd is a hegyek világában találta magát, ám az ő sorsa még tragikusabb volt. 2023-ban, a Mount Everest 8848 méteres csúcsának közelségében vesztette életét; elérhetetlen célt tűzött ki maga elé, de az odavezető úton találta meg végső nyugalmát, a világ legmagasabb pontja elérhetetlen maradt számára.

- A legrosszabb az volt a bizonytalanságban, hogy tudtam, Zsolt a hegyen fekszik, és én tehetetlenül nézem, ahogy szenved - idézte fel Hilda a legnehezebb pillanatait. - Csak Istenhez folyamodtam, hogy adjon neki erőt, hogy le tudjon jönni arról a fáradt, meredek hegyről, mert más segítségem nem volt.

Ledingi Tímea, Suhajda Szilárd felesége is kapaszkodót keresett: eleinte mindig akadt valami apró reménysugár, ami életben tartotta a bizakodást. Aztán felhívta őt egy régi hegymászó barátjuk és kimondta, amit talán már ő maga is tudott.

- Kislány, tudod, itt már csak a csoda jöhet szóba! - idézte fel magában Tímea a rég hallott szavakat.

Mindketten édesanyák és mindketten a gyerekekbe kapaszkodva tudták túlélni a legnehezebb időszakot: az élet nem állhatott meg, gondoskodni kellett a kicsikről, iskolába vinni őket - és persze ott voltak a szakemberek is, akik átsegítették őket az emberpróbáló heteken, hónapokon. De vajon megértették a gyerekek - Hildánál egy kisfiú és egy kislány, Tímeának egy kisfia van - hogy mit jelentett édesapjuk halála?

- Amikor Gerdának elmeséltem, mi történt, egy pillanat alatt világossá vált számára, hogy édesapja sosem tér haza többé - osztotta meg Hilda. Hozzátette, hogy szerinte a gyerekek kezdetben, legalábbis egy időre, mintha képesek lennének elfogadni a tragédia valódiságát. Azonban lányánál, aki most éppen a kamaszkor küszöbén áll, időnként újra és újra észreveszi, hogy a gyász mély nyomokat hagyott benne, és nem tűnt el nyomtalanul.

Suhajda Szilárd kisfia, amikor édesapja eltávozott, még csupán egy kicsi gyermek volt. Édesanyja, Tímea, nehéz helyzetben találta magát, hiszen látnia kellett, hogy Soma fokozatosan megbékélt azzal a ténnyel, hogy apa nélkül kell felnőnie.

- Azt gondolom megértette mit jelentett a halál, de neki talán már ez lesz a normális, hogy mi ketten vagyunk - mondta Tímea.

A hegymászótragédiák után gyakran felmerülő kérdés, hogy miként lehet egy családos férfi képes veszélybe sodorni önmagát, ezzel pedig a szeretteit is kockáztatni. Az érintett feleségek azonban más szemszögből közelítik meg a dolgot. Számukra a sportolók szenvedélyének feladása nem csupán egy döntés lett volna, hanem egyfajta megalkuvás, ami eltávolította volna őket attól a férfitól, akibe beleszerettek. Számukra a szenvedély nemcsak hobbi, hanem a férfi lényegének része, amiért éppoly mélyen tisztelik őt, mint a család iránti elkötelezettségét.

- Ne felejtsük el, hogy ők ebből tartották fenn a családjukat. Hazatérve előadásokat tartottak és könyveket írtak - mondta Hilda. - Számukra ez nem csupán egy hobbi volt; ez volt az életük hivatása, amit szenvedéllyel végeztek.