Hann Endre panaszát elutasította az Alkotmánybíróság, ezzel véget ért az ügy jogi procedúrája.
Hann Endre pert indított az Elk*rtuk című film készítői ellen, mert álláspontja szerint hamis színben tüntették fel őt
A vitatott film olyan állításokat fogalmazott meg, amelyek szerint Hann Endre 2006-ban szándékosan torzította a közvélemény-kutatási eredményeket az MSZP-SZDSZ koalíció javára. A történet szerint ő aktívan részt vett politikai döntéshozatali folyamatokban, sőt, az október 23-i rendőri beavatkozás irányítása is az ő felelőssége volt. A film elején megjelenő „megtörtént események alapján” felirat egyértelműen utal arra, hogy a Hann néven említett karakter cselekedetei valós személyen alapulnak. Ennek következtében Hann bocsánatkérést és kártérítést követelt, hangoztatva, hogy a film hamis és megtévesztő információkat közöl róla.
Az elsőfokú bíróság részben helyt adott Hann keresetének, ám másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla már elutasította azt. A bíróság megállapította, hogy az "átlagnéző" tudatában van annak, hogy nem valós eseményeket lát. Az Elk*rtuk című fikciós játékfilm a véleménynyilvánítás egy eszközeként funkcionál. Emellett kiemelték, hogy mivel Hann közéleti szereplő, aki évtizedek óta formálja a nyilvános diskurzust, ezért hasonló tűrési kötelezettség vonatkozik rá, mint a politikusokra.
A Kúria ezt a döntést helybenhagyta. Indokolásuk szerint a kifogásolt megjelenítés a műalkotás keretein belül történt, így a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságát élvezte. A film által közvetített tartalom nem Hann védett magánszféráját célozta, és a film előtti közlemény csupán a szereplők azonosíthatóságát segítette.
Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsa megerősítette, hogy a Kúria alkotmányosan értelmezte a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi méltósághoz való jog közötti viszonyt. Megállapították, hogy Hann Endre személyiségi jogi védelmét az őt érintő közéleti szerep miatt a közhatalmat gyakorlókéhoz hasonló módon kell megítélni. Ezért a testület elutasította a panaszt.
A bíróság ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy vizsgálata kizárólag arra irányult, vajon a rendes bíróságok felismerték-e az ügy alapjogi vonatkozásait, és azokat alkotmányos mércével értelmezték-e. Nem feladata az Alkotmánybíróságnak megítélni, hogy a bírósági döntés az egyetlen lehetséges helyes ítélet volt-e, ahogy a bizonyítékok mérlegelésének vagy a bírói következtetések helyességének vizsgálata sem tartozik hatáskörébe.
A határozatot Horváth Attila, az Alkotmánybíróság elnökhelyettese vezette, aki az ügy előadó bírája is volt. A döntéssel Juhász Miklós, Lomnici Zoltán, Schanda Balázs és Szabó Marcel is egyetértettek, különvéleményt senki nem csatolt.
A történet itt nem zárul le, mivel Hann a HVG-nek kifejtette, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához kíván folyamodni.
