Elszánt medúzák építhettek piramist az Antarktisz jégpáncéljának mélyén.
A koptatott homokkő, a vulkáni aktivitás vagy éppen a jég hatásai mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a természet csodálatos szimmetrikus formákat alakítson ki. Az ember pedig, amint lehetőséget lát, azonnal lecsap ezekre a csodákra, hogy felfedezze és kihasználja a bennük rejlő szépséget.
A Marson nemrég felfedezett szögletes képződmény ugyan csak erős fantáziával tekinthető piramisnak - és olvasóink többsége szerint minden bizonnyal a természetes folyamatok hozták létre -, az ókori egyiptomiak, aztékok és maják azért jobban teszik, ha meghúzzák magukat, mert a jelek szerint az egész bolygó tele van piramisokkal.
Az egykori civilizációk olyan ősi építményeket vettek alapul, amelyek még régebbiek voltak náluk, s ez a jelenség felveti a kérdést: vajon a természet vonzalma a gúlák iránt játszik szerepet, vagy talán az emberi természet mélyebb rétegei is összefonódnak ezzel a formával?
A Gunung Padang egy kétszáz méter magas teraszos képződmény, amelyet vulkáni eredetű, szögletes kőgerendák elszórt darabjai borítanak. A szundanézek szerint legendás első királyuk, Siliwangi próbált itt egy éjjel palotát építeni.
A Gunung Padang piramis mivoltáról 2023 októberében jelent meg tudományos cikk, amit az Archeological Prospection szaklap mintegy fél évvel később visszavont. Az eredeti cikk szerint a piramist a jégkorszak közepén faragta lávából egy építészetileg fejlett civilizáció valamikor 17 és 25 ezer évvel ezelőtt. A visszavonás indoklásában az állt, hogy a Gunung Padang valójában egy szunnyadó vulkán, nem bizonyítja az emberi beavatkozást sem a talaj összetétele, sem a terepen talált kőoszlopok. Az előkerült kerámiadarabok pedig nem több tízezer, hanem pár száz évesek, így nyomába sem érhetnek a 4500 évre visszatekintő gízai fennsík piramisainak.
A cikk visszavonása talán nem hozott jelentős változást, hiszen a helyszín már régóta komoly turisztikai vonzerővel bír. Az indonéz állam is teljes mellszélességgel támogatja a piramis körüli történetet. Ráadásul a világ egyik legismertebb áltudósa, Graham Hancock is felkeltette az érdeklődést a terület iránt egy Netflixes dokumentumfilm keretein belül.
Az alaphelyzethez visszatérve: izgalmas kérdés, hogy kik lehettek az építők, hiszen az emberiség a mezőgazdaság felfedezését követően, körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt érte el azt a társadalmi szintet, amely lehetővé tette a komoly építkezések megvalósítását. Ugyanez a dilemmája merül fel a hozzánk legközelebbi piramisok esetében is, hiszen a múlt titkai sokszor rejtélyes építészeti teljesítmények mögött állnak.
2005 tavaszán Semir Osmanagic texasi-boszniai közgazdász-politológus magára öltötte a régészek számára kötelező, zsebes mellényből és túrakalapból álló szettet, és hamarosan megszületett a Szarajevótól észak-nyugatra fekvő, Visoko falu környékén található piramisok története. A piramisok korát nem túl szerényen 34 ezer évesre becsülték.
A boszniai piramisok ügyét sokan áltudományos mozgalom termékének tartják, hiszen számos ellentmondásra derült fény. Az építők körüli titokzatosság és az állítólagos kultúra teljes hiánya sokak számára gyanús. Ráadásul a különféle elméletek között még a hunok is feltűnnek, ami csak tovább bonyolítja a képet. Az ilyen magyarázatok sokszor inkább a fantázia szüleményei, semmint tudományos alapon álló érvek.
A hajdani mesterek különös figyelmet fordítottak arra, hogy alkotásuk tökéletesen tükrözze a környék domborulataiban fellelhető homokkő rétegeket.
A morfológia által "vasalónak" titulált, viszonylag sima felszínű, profilból háromszög alakú hegyek az üledékes kőzetek eróziós folyamata révén jönnek létre, és ezek a képződmények nem számítanak ritkaságnak. Hasonló természetes piramisok találhatók az orosz távol-keleten, Vlagyivosztok környékén is.
A régi koreai királyságok idején impozáns királyi síremlékek születtek, amelyek formavilága a dombos parkok eleganciájától a masszív kőépítményekig terjedt. Különösen figyelemre méltó Kvanggetho király síremléke, amelyet az V. században Kogurjó államban emeltek. Ez a monumentális építmény, amely valaha 75 méteres oldalhosszal és 11 méter magassággal bírt, inkább piramis, mintsem félpiramis formájával tűnt ki. Az ilyen hatalmas struktúrák építése óriási energiákat követelt meg a korabeli társadalom részéről, még ha méretükben elmaradtak is az egyiptomi piramisok grandiózus mértékétől.
Valószínűleg ezt a csorbát próbálta kiköszörülni Kim Ir Szen, amikor az első koreai királyság alapítójának, Tangunnak építtetett piramist, annak vélt sírhelyén. A kommunista ország nem vesződött letűnt jégkorszaki kultúrákkal, saját piramisukkal 1994-ben készültek el és a rend kedvéért elnevezték mauzóleumnak.
Lincoln Ellsworth, a híres felfedező, valószínűleg megdöbbent volna, ha a 1935-ös repülése során a levegőből pillantotta volna meg az antarktiszi piramist. Elképesztő látványát valószínűleg éppen a gép ülésén ülve tapasztalta meg, így nem esett le a székéről. Az Ellsworth-hegység egy különös és rejtélyes része hamar a feledés homályába merült, ám az internet világának köszönhetően 2016-ban a nagyközönség újra felfedezte ezt a lenyűgöző képződményt.
A csúcs 1265 méteres magasságával lekörözi ugyan az egyiptomiakat, de a hivatalos álláspont szerint természetes képződmény, amelyet a fagyás és olvadás eróziós munkája hozott létre. Az Antarktiszon több piramidális hegy is létezik, de ez valóban kiemelkedik közülük az emberi szem számára különös szimmetriájával. A környékről érdemes tudni, hogy 500 millió évvel ezelőtti fosszíliákban gazdag. Ez alapján, mivel az első gerincesek pár millió évvel később jelentek meg, az antarktiszi piramist egy nagyon elszánt medúza-civilizáció építhette.
