Erdő Péter a konklávé előtt már nyilvánvalóvá tette, hogy mi a tét | 24.hu

A bíboros szerint a világ most azért remény nélküli, mert pogány.

Erdő Péter bíboros, prímás nemrégiben elfoglalta helyét a Szent Márta-házban, azonban ezt megelőzően egy videóüzenetben osztotta meg gondolatait a saját vezetése alatt álló Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Kardinális csatornájának és a Magyar Kurír szerkesztőivel. A katolikus hírportál különösen kiemelte, hogy a bíboros a pápaválasztás előkészítő megbeszéléseinek során tapasztalta meg legintenzívebben, hogy a bíborosok körében is sokan kérik a Szentlélek irányítását a Sixtus-kápolnában zajló események kapcsán.

Erdő Péter emlékezetében felidéződött Szent II. János Pál pápa egy különleges írása, amelyben egy fiktív pápaválasztást a szellemek küzdelmeként ábrázolt. Ez az elképzelés olyan mélyen megérintette a hívők szívét, hogy a vallásos közösség számára a választás folyamata nem csupán politikai vagy egyházi esemény, hanem a szellemi világ harca is.

A rossz szellemek és a Szentlélek - aki persze erősebb mindenkinél, de az ember gyenge. Az a fontos, hogy az ember hagyja, hogy a Szentlélek irányítása érvényesüljön, és ne más szellemekre hallgasson.

Ha ez bekövetkezik, akkor egy igazán különleges pápaválasztás elé nézhetünk, ami a világ számára is egy biztató üzenetet hordozhat - emelte ki, megjegyezve, hogy az idei szentév mottóját Ferenc pápa fogalmazta meg: "a remény zarándokai".

Erdő Péter véleménye szerint jelenleg egy olyan világot képviselnek, amelyben a remény szikrája is hiányzik, mivel az emberek pogány hitben élnek. A pogányok ugyanakkor gyakran hiábavaló dolgokon töprengenek, elveszítve ezzel a valódi értékek keresésének irányát.

Sajnos, reménységük hiányzik. Azok, akik azt gondolják, hogy a földi élet egyedüli cél és értelme mindennek, hajlamosak a világ mulandó dolgaiba túlzott szenvedéllyel belemerülni. Ekkor gyakran felesleges törekvésekbe fognak, és rengeteg energiát pazarolnak el olyan dolgokra, amelyek végső soron üresnek bizonyulnak. Ez a hozzáállás pedig nemcsak az ő életükre van hatással, hanem a körülöttük élőkre is, hiszen egyre inkább önző, harcos attitűdöt öltve lépnek kapcsolatba másokkal.

A mai korban a reménység üzenetének közvetítése óriási kihívás elé állít minket, hiszen Nyugaton a közöny és az ateizmus terjedése miatt sokan úgy vélik, hogy semmi sem számít, hiszen a végső sorsunk elkerülhetetlen. Erdő Péter viszont abban az optimista meggyőződésben él, hogy a konklávé eredményeként egy olyan üzenet fog megszületni, amely az egész emberiséget megérinti. Szerinte csupán világi érvekkel nem lehet elérni az emberek szívéig, hogy segítsenek másokon; az élet mélyebb értelmének felismerése adhatja meg azt a lelkesedést és nagylelkűséget, amelyre szükség van. Az igazi remény fénye világíthatja meg az utat, és ösztönözheti a cselekvést.