Erdei Zsolt szívszorító vallomása autista kislányáról megindító betekintést nyújt a család életébe. A sportoló, aki eddigi pályafutása során számtalan kihívással nézett szembe, most egy olyan úton jár, amelyet a legnagyobb bátorsággal és szeretettel kell

A szakértő figyelmeztetett: soha ne tároljuk a tejet a hűtőajtóban!

Erdei Zsolt kislánya már 11 éves, míg kisfia 8 esztendős, de van egy 18 éves gyermeke is egy korábbi kapcsolatából. A háromgyermekes édesapa mindennapjai nem éppen egyszerűek a két kisebb gyermekével, hiszen speciális nevelési igényűek, de Zsolt mindent megtesz azért, hogy jó példát mutasson számukra. Az olimpikon megosztotta, hogyan közelíti meg az autista kislányával való kommunikációt és nevelést, hangsúlyozva a türelem és a szeretet fontosságát.

"Grétink különlegesen viselkedik. Néha rájön az öt perc, és elkezd kacagni. Szeretnénk leállítani, mert egy idő után már mindenkinek az agyára megy, de leállíthatatlan. Én néha fel is adom, nem is akarom megérteni, csak támogatni. Néha vannak olyan kirohanásai, sírásai, kiabálásai, hogy megpróbálom sokkhatásnak kitenni, és pont az ellenkezőjét csinálom, mint amit kellene. Például hisztizik, dobálja magát, és akkor odamegyek hozzá, finoman megsimogatom. Ő meg néz rám nagy szemekkel, és érzem, ellazul a válla. Nem mindig van türelmem ahhoz, hogy el tudjam viselni" - vallotta be őszintén.

A sportoló rádöbbent, hogy ezekben a kihívásokkal teli pillanatokban nem könnyű helytállni, de a kislánya iránti szeretete mindennél erősebb, és hajlandó lenne bármit megtenni érte.

Ő egy igazi kincs, egy varázslatos lény. Senkire és semmire nem cserélném el. Az esszenciája, a törékeny kis teste, ahogyan szenvedéllyel tud rajongani a világ apró csodáiért... - mesélte a szülő a gyermekéről.

"Büszkén mesélte az édesapa, hogy a gyerek már egyedül elsajátította az olvasás művészetét. Amikor könyvtárba látogatunk, öt vagy hat könyvet választunk ki, majd másnap anyuka visszaviheti őket, hiszen a gyermek már elolvasta mindet" - tette hozzá, és megosztotta azt a nehézséget is, amellyel szembesültek, amikor a gyermekeik betegségével kellett szembenézniük.

Huszonhét hétre, mindössze 920 grammal jött a világra. Az élete első szakasza inkubátorban telt, ahol hatvan napig harcolt a fejlődéséért. Végül nagy nehézségek árán hazaengedték. Eleinte nagyon lassan haladt, sokáig csak feküdt a szőnyegen, és nem tudott semmilyen tevékenységet végezni. Két éves korára kezdett el úgy-ahogy járni, ekkor azonban a viselkedésével és a kiakadásaival már komolyabban foglalkozni kezdtünk. Mindent elkövetünk, hogy támogassuk a fejlődését, és szerencsére fokozatosan, de biztosan haladunk előre.