Ez lehet a lélek létezésének bizonyítéka? | 24.hu Egy új megközelítés a lélek természetének és létezésének kérdéséhez. A tudomány és a spiritualitás határvonalán mozgó elméletek és kutatások egyre inkább felkeltik az érdeklődést, és új perspektívákat nyi

A kutatók korábban már feljegyezték, hogy a klinikai halál állapotában, amikor a szív megáll, az agy rendkívüli elektromos aktivitásnak van kitéve, szinte mintha villódzna. Azok az egyének, akiket sikerül visszahozni az életbe, gyakran élénk hallucinációkról számolnak be. Egy professzor véleménye szerint ez lehet a lélek létezésének egyik lehetséges bizonyítéka - számol be erről a brit Metro.

A halál beálltakor megfigyelhető kitörés az agyi aktivitásban arra utalhat, hogy valóban van lelkünk - véli Dr. Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem aneszteziológus és pszichológus professzora.

A George Washington Egyetem kutatói 2009-ben hét, a klinikailag halál állapotában lévő beteg fején helyeztek el kis érzékelőket, percekkel azelőtt, hogy lekapcsolták volna a létfenntartó berendezéseiket.

Először észlelték, hogy minden leállt, majd váratlanul agyi aktivitásra figyeltek fel, miközben a pulzus és a vérnyomás már rég eltűnt - mesélte Hameroff egy interjú keretében.

A kutatásban olyan betegek vettek részt, akik 34 és 74 év közöttiek voltak, és önként választották az életüket fenntartó gépek leállítását. A résztvevők között két férfi és öt nő szerepelt.

Egy különleges megfigyelés során az egyik betegnél az idegsejtek egyidejű aktiválása és inaktiválása révén keletkező gamma-hullámokat észleltek. Ezeket a hullámokat a kutatók fontosnak tartják, mivel szerepet játszhatnak az alvás, az érzékelés és a mozgás folyamatában. Az EEG-készülék segítségével sikerült rögzíteni ezeket a hullámokat, amelyek akár 90 másodpercig is eltarthattak.

A halálközeli élményen átesett emberek 88 százaléka világszerte arról számol be, hogy volt valamilyen látomása. A legtöbben testen kívüli utazásról, a túlvilágról, vagy a természetfeletti világ létezéséről beszélnek.

A kutatók megállapítása szerint ennek a jelenségnek az alapja az, hogy amikor az agy oxigénhiányos állapotba kerül, és elér egy bizonyos kritikus küszöböt, számos idegsejt működése leáll. Ez a leállás az elektromos impulzusok hiányához vezet, amelyek általában felelősek az idegsejtek deaktiválásáért. Ennek következményeként az agyban egy zavaros elektromos aktivitás bontakozik ki, amely élénk és élethű hallucinációkat idéz elő.

Hameroff azonban azt állítja:

Lehet ez halálközeli élmény, de lehet, hogy ilyenkor hagyja el a lélek a testet.

A professzor, aki 1996 óta kutatja a vitatott "kvantumtudatosság" elméletét, úgy véli, hogy tudatunk és belső valóságunk sokkal mélyebb biológiai gyökerekkel bír, mint ahogyan azt általában feltételezzük. Az elméje kvantumszinten működhet, az anyag és energia legfinomabb szintjén. A tudat nem csupán a neuronok közötti elektromos jelek összessége, hanem a mikrotubulusok, ezek a fehérjékből felépülő, apró sejtstruktúrák játszanak kulcsszerepet, amelyek a sejtek formáját és osztódását irányítják. Ez a felfedezés arra utal, hogy tudatunk legutoljára a halál pillanatában távozik el.

A haldokló agyban az információ-feldolgozással kapcsolatos aktivitás nyolcszorosa lehet a tudatos állapoténak. Hameroff ezzel a ténnyel egy Dr. Robin Lester Carhart-Harris által élvégezett kutatás eredményét állítja szembe.

Carhart-Harris egy különleges kutatást végzett, amely során önkéntesek agyát tanulmányozta MRI- és EEG-készülékek segítségével. Ezek az önkéntesek pszilocibinben, a varázsgombákban megtalálható hallucinogén anyagban részesültek. A kutató arra számított, hogy a résztvevők színes, örvénylő látomásokat fognak tapasztalni, és a műszerek ennek megfelelően izgalmas és szokatlan adatokat fognak rögzíteni. Meglepetésére azonban a gépek nem mutattak ki semmilyen jelet a kábítószer hatására; az eredmények eltértek a várakozásoktól, és a kábítószer hatása láthatatlan maradt a műszerek számára.

Hameroff véleménye szerint a haldoklás során, valamint a drogok hatására tapasztalt hallucinációk között fellelhető jelentős eltérés rávilágít arra, hogy a tudományos közmegegyezés a halálközeli élményekről talán nem annyira megalapozott, mint ahogyan azt eddig gondolták.