Ezek a beruházások világosan demonstrálták, miként lehet romba dönteni a város esztétikáját.

Harmóniát megbontó felhőkarcoló Párizs szívében, üresen álló betonkolosszus Phenjanban, vagy egy autópályahíd, amely Drezda világörökségi státuszát is veszélybe sodorta. A Mini-Dubaj kapcsán összegyűjtöttünk néhány olyan építkezést, amelyek véglegesen megváltoztatták egy-egy város arculatát, és a közvélemény szerint nem éppen kedvező hatással bírtak.

Karácsony Gergely a hétvégén a Facebookon osztotta meg véleményét, miszerint nem szükséges mesterséges intelligenciát alkalmazni ahhoz, hogy megértsük, mit szeretnének létrehozni az arab befektetők, Trump veje vagy a kormányzati érdekek képviselői a Rákosrendezőn. Elég csupán rápillantani a belgrádi fejlesztésekre: az eredmény egy elrettentő, embertelen betonrengeteg – írta, mellékelve a tavaly februárban készült fényképeit a szerb fővárosról. Eközben a Fidesz azt állítja, hogy a főpolgármester a főváros történetének legnagyobb fejlesztését próbálja megakadályozni, amely a budapesti lakosok számára kedvezőbb jövőt ígérne.

Jelenleg még kérdéses, hogy megvalósul-e a Mini-Dubaj néven ismert beruházás, de ha a tervezett központi épület, az 500 méteres felhőkarcoló (és a 250 méteres társai) végül elkészül, az kétségtelenül jelentős hatással lesz a város arculatára. Európa legmagasabb épülete ugyanis jóval a Citadella és a Széchenyi-hegy fölé emelkedne, ezzel új dimenziót adva a város panorámájának.

Az épületek iránti vonzalom vagy elutasítás sokféle okra visszavezethető. Míg egyes híres építmények a város vagy akár az egész ország ikonikus jelképeivé válhatnak, mások évtizedeken keresztül a közutálat céltáblájává lesznek. A párizsi Montparnasse-torony sajnálatos módon az utóbbi csoporthoz tartozik. A francia főváros 15. kerületében emelkedő, 210 méter magas, 59 emeletes felhőkarcolót 1970-ben kezdték építeni, majd 1973 nyarán avatták fel. Míg az Eiffel-torony, amelyet kezdetben szintén sokan bíráltak, idővel a város szívéhez nőtt, a Montparnasse-torony iránti párizsi érzések azóta is vegyesek, és a helyiek nem tudtak vele megbarátkozni.

Az épület átadása óta sokak kedvenc tréfája, hogy a Montparnasse tetején található kilátóból nyílik a legpompásabb panoráma Párizsra, mivel ez az egyetlen hely a városban, ahonnan a híres torony nem látható. A Montparnasse stílusa nem igazán illeszkedik a 19. századi épületek által uralt városképhez, viszont cserébe felejthetetlen látványt nyújt az Eiffel-toronyra, amely valódi ikonja Párizsnak.

Párizsban ugyanakkor pozitív példát is láthatunk hasonló fejlesztésekre. Mint a pénzügyi világ egyik központjában, itt is nagy az igény modern irodaépületekre, ezeknek jelentős része Párizs üzleti negyedében, a közigazgatásilag már a városhatáron kívüli La Défense-ben található. Itt anélkül épülhetnek nagy irodaházak, hogy megtörnék a városkép harmóniáját.

A Montparnasse-toronyhoz hasonlóan a Berlini tévétorony is megosztó építmény, amely 1969 óta áll a német főváros szívében. A 368 méter magas torony nem csupán magasságával, hanem formájával is vitákat generál: a helyiek gyakran csak "tele-spárgának" vagy "fogpiszkálónak" hívják. Az építkezés költségei 132 millió márkára rúgtak, ami körülbelül négyszerese volt az eredetileg tervezett összegnek. A torony gömb alakú része, amely kilátót és éttermet is magában foglal, a napsütés hatására egy kereszt formáját ölti, ami sokak számára szimbolikus jelentéssel bír. Az NDK vezetése számára ez a forma nemcsak esztétikai, hanem politikai szempontból is kényes helyzetet teremtett, így sokan csak "a pápa bosszújának" nevezték ezt a különös jelenséget.

Bár az Elba-parti város leginkább a második világháború során lebombázott és a német újraegyesítés után újjáépített Frauenkirchéjéről ismert, Drezda sokkal több titkot rejt magában. 2004-ben az Elba-parttal együtt felkerült a UNESCO világörökségi helyszíneinek listájára, ami a város kulturális értékeinek nemzetközi elismerését jelentette. Sajnos ez a különleges státusz csak öt évig tartott, mivel 2009-ben egy tervezett híd miatt eltávolították a listáról. A Waldschlösschenbrücke névre keresztelt átkelő 2013-ra készült el, ezzel Drezda a második város lett, amely elveszítette a világörökségi címet. A híd megépítése jelentősen megváltoztatta a városképet, és ezzel új kihívások elé állította Drezda kulturális örökségét.

Phenjan, Észak-Korea fővárosa, különleges státuszt képvisel az értelmetlen presztízsberuházások sorában, legfőképpen a Ryugyong Hotel révén. Az építkezés 1987-ben kezdődött, ám azóta sem sikerült befejezni. A munkálatok leállítását a Szovjetunió összeomlását követő gazdasági válság és az éhínség sújtotta ország nehéz helyzete indokolta, és csak a 2000-es évek elején folytatták. Ekkor a homlokzatot kívülről befejezték, azonban a belső teret sosem alakították ki, így a szálloda megnyitása elmaradt. Nem sokkal ezután a monumentális épület egyik oldalát LED-panelekkel borították be, amely lehetővé tette, hogy hatalmas kijelzőként propagandaüzeneteket sugározzon; ezek az éjszakai fényárban a város szinte minden pontjáról láthatók.

Az ormótlan betonszerkezet napjainkban is üres, tavaly pedig már olyan hírek láttak napvilágot, melyek szerint az ország vezetése akár egy kaszinónak is odaadná az üzemeltetési jogokat, ha cserébe kezdenek valamit az épülettel.