Nyilasi egy igazi sztárrá vált, akit már az Ezsütcipős stílusával és a szurkolók iránti elkötelezettségével azonnal megkedveltek.
"Valószínűleg nem számíthatunk arra, hogy meghívást kapunk bárhova" - Kőkemény választ adott Ráskó Eszter Gálvölgyi János provokatív megnyilatkozásaira.
Sebes Gusztáv, az Aranycsapat legendás kapitánya egyszer így vélekedett róla: "A játéktudása és a futballérettsége páratlan, kombinációs képességei lenyűgözőek. Tökéletesen képes helyzetbe hozni társait, és cselező- valamint gólszerző tudása alapján bármely csatár- vagy fedezetposzton megállta volna a helyét az én híres tizenegyemben, amelyet sokan csak Aranycsapatként emlegetnek, és amely tele volt tehetséges, csibész játékosokkal..."
Sokan alighanem miatta tudják, hogy egykoron létezett egy Úttörőstadion nevű csapat a Margitszigeten. Nyíl ott nevelkedett, és 68 meccsen 124 gólt lőtt. Kiemelkedett a gyerekek közül, s nemcsak tudásával, hiszen 14 évesen már 180 centi magas volt és 46-os cipőt viselt. S nem mellékesen óriási Fradi-szurkoló volt. Így aztán az élet ajándékaként fogta fel, hogy Kertész János, az FTC ifjúsági csapatának edzője 1970-ben azt mondta neki: "Fiam, téged várunk szeretettel a Fradiban!"
- Emlékszem az első meccsére a felnőttcsapatban. A Komlót fogadtuk a Népstadionban '73 tavaszán. Nyögvenyelős találkozó volt az. Nyertünk 1-0-ra, és Nyíl csereként állt be. Magas, vékony fiú volt, aki rajongásig szerette a Ferencvárost, s aki hihetetlen tisztelettel fordult felénk, idősebb játékosokhoz - mesélte a Blikknek Mucha József. - Látszott minden megmozdulásán az edzéseken s a meccseken, hogy különleges tehetség. Büszke vagyok rá, hogy egy csapatban játszhattam vele, s hogy az Ebedli-Nyilasi-Mucha középpályássorról a mai napig úgy beszélnek, mint a klubtörténelem egyik legjobb alakzatáról. Együtt nyertünk bajnoki címet '76-ban, s a sors megadta nekem azt is, hogy együtt nyertünk bajnoki címet 1992-ben, már edzőként. Nyíl mindössze 35 esztendős volt, amikor leült a Fradi kispadjára, és én Szepessy Lacival együtt pályaedzőként segítettem a munkáját. A játékosok tisztelték, a szurkolók legendaként tekintettek rá. Vezetésével minden évben nyertünk valamit, három kupát és egy bajnoki címet. Soha nem felejtem el a kispesti kupadöntőt, amelyet zsúfolt ház előtt megnyertünk az akkor bomba erős Honvéd ellen, majd jött a rendőrök lovasrohama és a kardlapozás. Az is itt van előttem, ahogy azon az estén az Üllői úti stadion borozójában, a törzshelyünkön megjelenik a belügyminiszter, és bocsánatot kér Nyíltól, no meg az egész Ferencvárostól.
Attól a titokzatos Nyíltól, aki már hosszú évek óta elkerüli a reflektorfényt, nem hallani nyilatkozatokat, bármennyire is próbálnak utána járni a sajtó képviselői. Így hát csak találgathatunk, hogyan tölti el a 70. születésnapját. Egy biztos: a szurkolók szemében ő örök Fradi-legenda, aki játékosként és edzőként is a bajnoki címek ünneplésének örömében részesült a zöld-fehér klub színeiben.
- Amikor belépett az öltözőbe, mindenki elhallgatott, mert pontosan tudtuk, hogy innentől kezdve egy klublegenda irányítása alatt dolgozhatunk, valóságos bálványként tekintettünk rá. Mondta, hogy tegezzük, de nehezen álltunk rá erre. A nyitány káprázatosan sikerült, első meccsén 5-0-ra nyertünk a Megyeri úton az Újpest ellen - elevenítette fel Wukovics László, az FTC egykori csatára. - Akkor már mindenki őt ünnepelte. A második szezonban pedig jött a bajnoki cím, amire 11 évet várt a Fradi-család. Büszkén mondhatom, hogy az én két gólommal nyertünk Diósgyőrben az utolsó fordulóban, hogy aztán a visszaúton Budapest felé, szerte az országban boldog emberek integessenek nekünk az út szélén. Nyilasi Tibor egyébként mindig beszállt játszani az edzéseinken, és bátran mondhatom, simán játszhatott volna még közöttünk, és rúgott volna vagy 15 gólt.
