Farkas András: Valóban bevezetnék a nyugdíjak adóztatását Magyarországon?

A nyugdíjszakértő véleménye szerint a közelmúltban megjelent hírek, amelyek a nyugdíjak állítólagos megadóztatásáról szólnak, nem valós tényeken nyugszanak, hanem inkább a tények szándékos félreértelmezéséből vagy torzításából erednek. A szakértő részletesen kifejti, hogy miért tartja ezt fontosnak, és milyen összefüggések állnak a háttérben, amelyek világosan rávilágítanak a hírhamisítás veszélyeire és a tájékoztatás hitelességére.

Egy augusztus végén zajló podcastbeszélgetés során Simonovits András matematikus és nyugdíjszakértő kifejtette, hogy véleménye szerint a nyugdíjrendszer túl bőkezű az új nyugdíjak megállapításakor, ezért szükséges lenne a frissen megállapított nyugdíjak összegének visszafogása. Ezen elgondolás egyik eszköze a degresszió nevű lépcsőzetes csökkentési eljárás szigorítása lenne. A degresszió lényegének bemutatására egy nem éppen szerencsés analógiát használt, amely szerint az új nyugdíjak "10-20%-os adóztatása" valósulna meg. Ezt a megjegyzést a kormányzat két hónappal később, októberben vette észre, de sajnos félreértelmezte, azt állítva, hogy Simonovits a Tisza-párt nyugdíjszakértőjeként a nyugdíjak megadóztatását javasolta, így a Tisza a nyugdíjakra is adót vetne ki - összegezte Farkas András nyugdíjszakértő legfrissebb hírlevelében a nyugdíjak megadóztatásáról szóló kormányzati kommunikáció előzményeit.

Szerinte erről az egészről a szocializmus híres vicce juthat eszünkbe:

A jereváni rádiótól érdeklődnek, igaz-e, hogy Jerevánban Moszkvicsok kerülnek kiosztásra. A rádió válasza: a hír valós. De nem Jerevánban, hanem Tbilisziben. Nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat. És nem osztogatás folyik, hanem fosztogatás.

Hozzátette, Simonovits András ugyan többször kijelentette azóta is, hogy nem szakértője a Tisza-pártnak, nem ő készíti a Tisza-párt nyugdíjterveit, és esze ágában sem volt azt javasolni, hogy a nyugdíjakat meg kell adóztatni. Ám a kormányzati propaganda gigantikus gépezetével szemben esély sincs a kormányzat híveit meggyőzni arról, hogy a politikai ellenlábas nem akarja a nyugdíjasokat adóteherrel gyötörni.

Farkas András alaposan bemutatja a nyugdíjak kiszámításának folyamatát, valamint a degresszió fogalmát. A nyugdíj meghatározása során a nyugdíjigénylő által életük során elért elismert szolgálati idő, amelyet egész években fejeznek ki, kulcsszerepet játszik. Ezt a szolgálati időt egy nyugdíjszorzóval szorozzák meg, amely az egyéni szolgálati idő hosszától függ. Emellett figyelembe kell venni az 1988. január 1-jét követően a nyugdíjba vonulás napjáig szerzett, nyugdíjjárulék-köteles bruttó jövedelmekből kalkulált nettó havi átlagkeresetet is.

Tehát az öregségi nyugdíj mértéke alapvetően két kulcsfontosságú tényezőtől függ:

A degresszió kizárólag az életpálya-átlagkereset kalkulációjában játszik szerepet. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a meghatározott havi nettó életpálya-átlagkeresetet a jogszabályban rögzített határértékek felett csak korlátozott mértékben, két fokozatban csökkentve lehet figyelembe venni. Amennyiben a saját jogú nyugellátás alapját képező havi nettó életpálya-átlagkereset meghaladja a 372 ezer forintot, akkor...

A saját jogú nyugellátás megállapításakor figyelembe kell venni bizonyos tényezőket.

A nyugdíjszámítási folyamatban ezt követően, az utolsó lépésként következik a nyugdíjskála (nyugdíjszorzó) alkalmazása: az egy hónapra számított degresszált nettó "életpálya" átlagkeresetnek a nyugdíjtörvényben meghatározott, a megszerzett szolgálati idő egész években mért hosszától függő százalékos mértéke lesz a havi öregségi teljes nyugdíj induló összege. A nyugdíjszorzó maximálisan 100% lehet (ami 50 évhez és annál hosszabb szolgálati időtartamokhoz tartozik). 40 évhez 80% a szorzó mértéke, amely ezt követően minden további egész évvel 2 százalékponttal nő.

Tehát a degressziós eljárásnak nem áll semmilyen kapcsolata az adózási rendszerrel, és ez a viszony sosem létezett. A degressziót a nyugdíjtörvény 1998. január 1-jén életbe lépett rendelkezései szabályozzák, és azóta is a nyugdíjak kiszámításának fontos eleme.

A következőkben egy részletes áttekintést nyújtunk a degresszió történeti alakulásáról. Érdemes megjegyezni, hogy a nyugdíjszakértő megemlíti: 2013. január 1-je óta a küszöbértékek nem változtak, miközben a nemzetgazdasági nettó átlagkereset már több mint kétszeresére nőtt. Ez azt jelenti, hogy indokolt lenne a küszöbértékek emelése; az induló értéknek nem 372 ezer forint körül kellene mozognia, hanem már 700 ezer forint felett lenne a helye. Egy másik fontos tényező, hogy a 2013. január 1-jétől érvényes, járulékfizetési felső határ megszüntetése következtében a magas jövedelmű munkavállalók – akiknek nyugdíjjárulék-alapjuk meghaladja a 12 millió forintot – nyugdíjjogosultsága rendkívül gyorsan és jelentős mértékben növekszik. Ez a tendencia komoly problémákhoz és igazságtalanságokhoz vezethet a jövőben, amelyeket érdemes alaposan áttekinteni és kezelni.

A problémák elkerülése érdekében - amennyiben nem áll helyre a járulékplafon, vagy nem kerül bevezetésre egy nyugdíjplafon - Simonovits András véleménye szerint jelentős lépéseket kellene tenni az egyes küszöbértékek feletti átlagkereset-részek csökkentésére. Alternatív megoldásként több küszöbérték bevezetése is indokolt lehet, hogy megakadályozzuk a több milliós új nyugdíjak mértékének korlátlan növekedését. Az átalakítás szükségességéről beszélt, és nem a nyugdíjak adóztatásáról.

- magyarázta.

Farkas András véleménye szerint a nyugdíjak megadóztatása nem lenne teljesen távol álló gondolat. A világ számos nyugdíjrendszerében a nyugdíjat bruttó összegben határozzák meg, amelyet adók és egészségbiztosítási járulékok terhelnek. Ezzel szemben Magyarországon a nyugdíjak nettó, adómentes juttatások formájában érkeznek, ami azt jelenti, hogy a nyugdíj utáni adófizetés bevezetése előtt elengedhetetlen lenne a nyugdíjak bruttósítása. Farkas András hangsúlyozza, hogy a nyugdíjasok nem szenvednének hátrányt, ha a nyugdíjak adókötelessé válnának, mivel ez csak a bruttósítás után lenne lehetséges.

Ahogy korábban említettük, nyugdíjas szervezetek is kifejezték támogatásukat Simonovits András iránt, és rendkívül felháborítónak találják, hogy szavait torzítva interpretálták.