Fennhangon hallatszott az üvöltés, miszerint nőnapon elengedhetetlen a virágok jelenléte.

Magyarország nem lesz jobb hely addig, amíg nem lesznek egyenlő arányban nők és férfiak a politikában - hangzott el egy kerekasztal-beszélgetésen, ahol három politikus járta körül azt, hogy egy nőnek mennyi esélye van labdába rúgni a mai magyar közéletben.

A javarészt még mindig férfiakkal telített magyar közéletben és maszkulin politikai kultúrában kihívást jelenthet egy női politikus számára a hatékony érdekképviseletet ellátni úgy, hogy közben nem veszi át ő maga is azt a fajta macsós vezetési stílust, amely jellemző erre a közegre. Ugyanakkor a női politikusok eltérő állásponton vannak arról, hogy a nemük mennyire nehezítette meg az érvényesülésüket a politikában. Ez derült ki legalábbis a CSAK ezt az 1-et kértem! Feminista Fesztivál egyik kerekasztal-beszélgtésén, ahol Döme Zsuzsanna (MKKP), Orosz Anna (Momentum) és Udvarhelyi Tessza beszélgetett női érdekképviseletről, az érvényesülés és az előrelépés esélyeiről a közéletben.

Döme Zsuzsanna, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt alapítója és társelnöke, valamint Ferencváros alpolgármestere a női politikai szerepek kapcsán egy érdekes hasonlattal él: úgy viszonyul ehhez a témához, mint ahogyan a roma festők létezéséről vagy hiányáról vélekedünk. "Számomra nem a női identitásom határozza meg a politikai pályafutásomat. Vezetőként inkább azt tapasztaltam, hogy a női kollégákkal való kapcsolatom néha kihívásokkal teli volt, sokszor úgy éreztem, hogy kevésbé tudok megfelelni az elvárásaiknak, vagy ők inkább a férfiak véleményére adtak.

Úgy érzem, hogy létezik egyfajta hagyományos nézet, miszerint a vezetői pozíciók gyakran férfiakhoz kötődnek. "Rendben, amit mondtál, de azért szeretném még az igazgató véleményét is kikérni (aki természetesen férfi)."

Ugyanakkor úgy véli, hogy az érvényesülés legfőbb akadálya nem annyira a női identitásban, hanem inkább a társadalmi mobilitás hiányában rejlik. "Ma Magyarországon, különösen Budapesten, a legnagyobb kihívás az, hogy honnan érkezel. Vidékieként, kisvárosból, milyen családi háttérrel rendelkezel, van-e már a családodban olyan példa, aki politikai pályára lépett vagy diplomát szerzett? Én például mindezek tekintetében hátrányos helyzetben voltam: kisvárosból származom, az első diplomás a családban, és senkinek sem volt köze a politikához. Úgy érzem, hogy a társadalmi mobilitás teljes megállása tükröződik a politikai élet stagnálásában is. Az elmúlt évtized során gyakran merült fel bennem a kérdés, hogy van-e itt helyem a közéletben. Ez azonban nem a női mivoltom miatt fogalmazódott meg bennem, hanem a származásom miatt."

Orosz Anna, a Momentum politikai képviselője úgy véli, hogy a politikai pályára lépés nem zárja ki a női identitást. "Rendkívül nehéz egy nem értelmiségi háttérrel, pláne nőként betörni a politikai világba. Sok női politikus a mai közéleti színtéren már szinte a bölcsőből magába szívta a politikai diskurzusokat. Az én családom nem volt politikai vonatkozású, de ha például a férfi családtagjaimmal akartam közös nevezőre jutni, akkor muszáj volt a közéletről beszélgetni, hiszen ez volt a téma, amiről ők szívesen eszmét cseréltek. Ez a dinamika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma itt állok."

Egy másik nézőpontból megközelítve, fontos megjegyezni, hogy a nők politikai szerepvállalásának is vannak előnyei. "A választók már régóta hozzászoktak a klasszikus öltönyös férfi politikai képviselőkhöz, és üdítő változás, ha egy nő lép a színre. Ilyenkor sokkal inkább felkeltődik a figyelmük, és talán ezzel könnyebbé válik a női politikai hang megszólaltatása is. Úgy érzem, hogy a közönség egy bizonyos része belefáradt a domináló macsó retorikába, és örömmel fogadják, ha egy politikus, legyen az nő vagy férfi, emberibb, empatikusabb, és együttműködőbb megközelítést képvisel."

Orosz Anna megosztotta tapasztalatait arról, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a saját elfogadtatásának folyamatában. "Amikor először megjelentem, az évtizedek óta a hivatalban dolgozó, ősz halántékú férfiak és nők is úgy néztek rám, mintha azt kérdeznék: 'Mit keres itt ez a fiatal lány?' Azonban ahogy teltek a hónapok, észleltem, hogy fokozatosan nő a tiszteletem a szemükben. Látják, hogy elkötelezetten dolgozom az ügyekért, küzdök, és folyamatosan bővítem a tudásomat. Ha valamit elhatározok, abban nem ismerek tréfát."

Udvarhelyi Tessza, aki egy évtizeden át vezette a Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoportot és jelenleg Józsefváros alpolgármestere, úgy tapasztalja, hogy a nők gyakran nem érzik magukat otthonosan a politikai színtéren. "A férfiak hajlamosak arra, hogy ne adják fel vagy ne engedjék át a pozícióikat a közéletben, és sokszor úgy vélik, az a tér, amit betöltenek, eleve az övék" - mondja Tessza. Ezzel szemben a nők gyakrabban mérlegelik, hogy alkalmasak-e a szerepre, megfelelnek-e a kihívásoknak, és valóban képesek-e hozzájárulni a döntéshozatalhoz.

Szerintem Magyarország nem lesz jobb hely addig, amíg nem lesznek egyenlő arányban nők és férfiak a politikában. Azt látom, hogy máshogy vezet egy női politikus meg egy férfi: míg a férfiak hajlamosabbak a monologizálásra, addig a nők inkább párbeszéddel vezetnek. Muszáj, hogy a magyar politikai életben a női vezetői stílus is sokkal inkább megjelenjen, mert ez a monologizáló politikai gyakorlat ellene megy a demokratikus működésnek."

A résztvevők közös tapasztalata az volt, hogy a politikai színtéren gyakran találkoznak szexista megjegyzésekkel, amelyek nemcsak a személyüket, hanem szakmai felkészültségüket is kétségbe vonják.

Döme Zsuzsanna állítása szerint kapott már az "idefigyelj, kiscsaj"-ozástól kezdve mindent, de különösebben nem viselte meg.

"Megkaptam, hogy miért nem sminkelek, meg hogy nem nézek ki elég jól, de hál' Istennek nem szépségkirálynő-választáson indultam, na, hát így nézek ki, mindjárt 50 vagyok, hogy nézzek ki?!"

Udvarhelyi Tessza két figyelemre méltó példát osztott meg tapasztalataiból. Az első esetben arról beszélt, hogy politikai diskurzusok során, amikor ő kifejtett egy véleményt, azt szinte senki sem vette észre. Ám amikor egy idősebb férfi ugyanezt a gondolatot mondta el, azonnal felkeltette a figyelmet. A másik példa a nőnap körüli tumultusra vonatkozik: az elmúlt öt évben komoly viták zajlottak arról, hogy egy önkormányzat hogyan ünnepelje ezt a napot. A diskurzus során hangos viták robbantak ki, olyan kijelentésekkel, mint hogy "a virág része a kultúrának", valamint "nem fogunk tampont gyűjteni, mert nem akarunk véres tamponokról posztolni a közösségi médiában". Végül azonban sikerült túllendülniük a nehézségeken, és ma már a Józsefvárosi Önkormányzat annyi menstruációs terméket gyűjt nőnapra, hogy szinte elborítja őket. Mostanra a politikai szereplők is előszeretettel pózolnak a menstruációs eszközökkel és a betétautomatával, de ez az eredmény öt év kitartó küzdelmének gyümölcse.

A beszélgetés során felmerült Döme Zsuzsanna és Magyar Péter találkozása, amely a Kutya Párt társelnökeként zajlott. Magyar Péter határozottan kijelentette, hogy "a nő kint marad", így csak Kovács Gergellyel volt hajlandó leülni a tárgyalóasztalhoz. Amikor Zsuzsannát megkérdezték, hogyan élte meg ezt a helyzetet, őszintén bevallotta, hogy nem esett jól neki. "Miközben az autóban ültem, sok mindenen elgondolkodtam, különösen a női princípiumom kiteljesedéséről... Kár, hogy az autóban nem volt konyha, mert akkor aktívabban kihasználhattam volna ezt az időt."