A kis herceg írója, akárcsak főhőse, csodás utazások után tért vissza a saját világába, ahol a csillagok fénye és a sivatag szelíd hangulata örökre megmarad emlékezetében. Az ő története is egy különleges repülés, amely során felfedezte a szív titkait és

A világirodalom egyik legkedveltebb regényének szerzője rejtélyes körülmények közt tűnt el repülőgépével a második világháborúban. Több mint fél évszázaddal később egy halász Marseille partjainál egy ezüst karkötőre bukkant, amely Saint-Exupéry nevét viselte. Két év múlva pedig egy búvár rálelt az eltűnt repülő roncsaira is. És bár a felkutatott egykori német pilóta azt állította, hogy ő lőtte le a gépet, a roncsokon nem találtak lövésnyomokat.

Antoine de Saint-Exupéry, aki 1900. június 29-én született Lyonban régi arisztokrata családba, igazán kalandos életet élt. Már gyermekkorában is a repülés szerelmese volt. Szárnyakat szerelt a biciklijére, és elhatározta, hogy egy nap pilóta lesz. Így is történt.

Huszonegy éves korában lépett be a katonai szolgálat világába, ahol Strasbourg városába irányították, hogy pilótaképzésben vegyen részt. Egy év elteltével sikeresen megszerezte a pilótaengedélyét, és ezt követően átkerült a légierőhöz, hogy folytathassa karrierjét a felhők között.

Mivel már fiatalon is erőteljes írói vágyakat dédelgetett, eljegyezte Louise Lévêque de Vilmorint, aki szintén az irodalom világában szeretett volna érvényesülni. A forró szerelem annyira magával ragadta, hogy még a repülés iránti szenvedélyét is háttérbe szorította: menyasszonya kérésére kiszállt a hadseregből, és Párizsban egy irodai állást vállalt. Ezenkívül megpróbálkozott egy gépkocsiügynökséggel is, de másfél év alatt mindössze egy teherautót tudott értékesíteni.

Miután Vilmorin kisasszonnyal zátonyra futott a kapcsolata, ismét repülni kezdett. Ezúttal nem a légierő kötelékében, hanem nemzetközi postajáratokon. Kezdetben Toulouse és Dakar között repült. A fiatal író nyitva tartotta a szemét, hiszen első meséjét A pilóta (L'Aviateu) címmel, míg első könyvét 1928-ban a Postajárat délről (Courrier Sud) címmel jelentette meg. Közben megkapta a Casablanca-Dakar útvonalat, majd a Nyugat-Szaharában lett repülőtér-igazgató. Nyughatatlan természete egy év múlva már Dél-Amerikába vitte, ahol az Aeroposta Argentina légitársaságot vezette.

Az 1931-ben megjelent Éjszakai repülés (Vol de Nuit) című könyvéért elnyerte a Femina-díjat, amely jelentős elismerés volt a számára. Ugyanebben az évben házasságot kötött Consuelo Suncín Sandoval Zeceñával, egy salvadori írónővel, aki már korábban átélt egy válást és egy özvegyi időszakot. A különleges szépséggel megáldott nő és a szerző közötti kapcsolat viharos fordulatokat hozott, de a köztük lévő mély érzelmi kötelék mindvégig megmaradt.

Bejárta az egész világot. Kezdetleges felszereltségű gépein gyakran hagyatkozott az ösztöneire: rádió nélkül repült többek között a Szaharában és az Andokban is. Nem rettent meg semmitől, holott többször is súlyos balesetet szenvedett. 1935-ben megkísérelte megdönteni a Párizs-Saigon légi út rekordját, de a Líbiai-sivatag fölött lezuhant a társával. Napokig bolyongtak étlen-szomjan, és már hallucinációk gyötörték őket, amikor egy beduin rájuk talált. 1938-ban Guatemala fölött hibásodott meg a gépe, de a csodával határos módon ismét megmenekült.

A második világháború kitörésekor francia felderítő pilótaként szolgálta hazáját. Az ország összeomlása után New Yorkba költözött, majd egy időre a kanadai Québecben élt. E nehéz évek alatt két jelentős műve is napvilágot látott: a Levél egy túszhoz (Letter to a Hostage) című írása a negyvenmilliós honfitársához szólt, akik a megszállás alatt Franciaországban maradtak; valamint a híres A kis herceg (Le Petit Prince) regénye, amely mára a világirodalom egyik legismertebb és legkedveltebb könyvévé vált.

A történet szövevényesen összefonódik a szerző életének eseményeivel. A főszereplő pilóta tragikus repülőgép-balesetet szenved, és ennek következtében egy különös lázálom világába kerül. Vagy talán mindez csak egy illúzió? Egy biztos: a sivatag végtelen homokjában találkozik a kis herceggel, egy bájos, szőke hajú gyermekként, aki végtelen kérdéseivel és kíváncsiságával folyamatosan próbára teszi a felnőtt világ határait.

Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak.

1943-ban Antoine de Saint-Exupéry Észak-Afrikába utazott, és bár politikai nézetei szerint de Gaulle ellenfele volt, végül csatlakozott a tábornok által vezetett szabad francia csapatokhoz. 1944-re, a korából adódóan, már nem engedték repülni, de ő nem hagyta annyiban a dolgot. Minden lehetséges eszközt bevetett a repülési tilalom megváltoztatásáért, még Franklin D. Roosevelt amerikai elnök fia is közbenjárását ajánlotta. Először csupán öt repülésre kapott engedélyt, de ezt követően még három további felszállást is kiharcolt. Végül, 1944. július 31-én reggel a Lightning P-38-as gépével Korzikáról emelkedett a levegőbe, azonban többé nem tért vissza.

Sokan azt feltételezték, hogy öngyilkosságot követett el, miután a de Gaulle által irányított Franciaországban árulónak bélyegezték. Mások úgy gondolták, hogy a gép technikai hibája okozhatta a tragédiát. A legtöbben viszont azt hangoztatták, hogy a németek lőtték le a repülőgépet. Mindeközben a gép roncsait évtizedeken át hiába kutatták.

1998-ban Marseille partjainál egy halász felfedezett egy ezüst karkötőt, amelyen Antoine de Saint-Exupéry neve szerepelt. Két év múlva Luc Vanrell búvár rábukkant a híres író repülőgépének roncsaira a tenger mélyén. Ekkor Vanrell elhatározta, hogy megkeresi azt a német pilótát, aki lelőtte a gépet. Hat évnyi kutatás után sikerült rátalálnia Horst Rippert egykori német harci pilótára. Rippert elárulta, hogy 1944. július 31-én valóban lelőtt egy P-38-as repülőt a Földközi-tenger felett, nem messze attól a helytől, ahol a roncsokat megtalálták. "Ha tudtam volna, ki ül a gépben, biztosan nem lövöm le, mert A kis herceg a szívem csücske volt" – mondta Rippert, ezzel szavain keresztül is érzékeltetve a bűntudatát a múlt árnyai felett.

Valóban érdekes fejlemények zajlottak, hiszen a nyomozók a repülőgép roncsain nem bukkantak egyetlen lövésnyomra sem, ami megerősítette volna a németek állításait. Ezzel szemben sikerült megállapítaniuk, hogy a gép függőlegesen, 500 mérföld/órás sebességgel csapódott a vízbe.

És hogy tovább bonyolítsuk a történetet, Saint-Exupéry egy nappal a halála előtt kelt levelében ezt írta egyik ismerősének:

Azt se bánnám, ha lelőnék a repülőgépemet. [...] Irtózom a jövő hangyabolyától. Ha jól meggondolom, tulajdonképpen kertésznek születtem...

De az is lehet, hogy főhőséhez hasonlóan csak elrepült és visszatért bolygójára. Ki tudja?