Biztosan nem fogsz tudni aludni az új horrorsorozat hatására – az izgalmak és rémület garantáltak!

Stephen Kingnél jobban nem sokan értenek ahhoz, hogy a két lábon járó, színtiszta gonoszt ijesztően ábrázolják.

Az író 1986-ban megjelent, magyar nyelven 1200 oldalas regénye, az "Az", a Stephen King által megálmodott rémségek sorában is kiemelkedő helyet foglal el. A gyerekekre vadászó bohóc, Pennywise, már a lapok forgatása közben is képes volt rémálmokat csempészni az olvasók estéibe. Én személy szerint nem láttam az "Az" minisorozatot, de sokan a mai napig magasztalják, szinte kultikus státuszt adva neki. A 2017-es "Az" és annak folytatása, a 2019-es "Az - Második fejezet", viszont mély benyomást tett rám. Ezek a filmek csodálatosan megformált gyerekszereplői révén sikeresen keltek életre Stephen King klasszikusának világában. Bár a befejezés kapcsán én sem voltam teljesen elégedett, mégis biztosan a legjobb King-adaptációk közé helyezném őket.

Fontos megemlítenem, hogy Pennywise, a félelmetes bohóc megformálása Bill Skarsgård által valóságos mestermű. Az őszintén zavarbaejtő, sokszor elborult karakterek megtestesítője, Skarsgård olyan élethűen hozta elénk ezt a rémisztő figurát, hogy a horrorrajongók bizonyára mind a tíz ujjukat megnyalták utána. A smink és a kosztüm mellett a beszédstílusa, valamint az a jellegzetes, kísérteties vigyor örökre beleégett a nézők emlékezetébe, maradandó élményt nyújtva.

Örömmel jelenthetem, hogy az új filmekért felelős testvérpár, Andy és Barbara Muschietti, valamint a forgatókönyvíróként is aktívan részt vevő Jason Fuchs visszatértek a színre. Ráadásul sikerült Bill Skarsgardot is meggyőzniük, hogy csatlakozzon az Az előzménysorozatához. Az eredmény egy olyan sorozat lett, amely egyáltalán nem tűnik Stephen King művének kihasználásának; a fanservice vádjától pedig messze áll.

A következő szövegben a gyerekszereplők ismét lenyűgöző teljesítményt nyújtanak, miközben Pennywise új, eddig sosem látott formáit öltögeti magára. A világépítés is lenyűgöző, ám az október 27-én az HBO Maxra érkező *It: Welcome to Derry* esetében számos kihívás vár ránk. A Warner Bros. jóvoltából már az első öt epizódot megkaptuk, ami az évad több mint felét jelenti, így alaposan belemerülhettünk a történet rejtelmeibe.

Az "It: Welcome to Derry" cselekménye 27 évvel az "Az" eseményei előtt bontakozik ki, ami a rajongók számára nem meglepő, hiszen a kis amerikai városban rejtőző szörnyeteg időről időre visszatér, hogy új áldozatokra vadásszon. A mozi 1989-re kalauzol minket, de a történet jóval korábban kezdődik, amikor Derryből eltűnik egy 12 éves fiú. A sorozat nyitánya olyan erőteljes, hogy még a legedzettebb horrorfanatikusokat is megrázhatja. Bár a CGI néhol kicsit elvonhatja a figyelmet, a feszültség és a sokkoló pillanatok így is hatékonyan működnek. A pilot epizód ügyesen játszik a nézők elvárásaival, meglepetéseket tartogatva számukra. Az "Az"-hoz hasonlóan itt is fiatal gyerekek nyomoznak, és izgalmas nyomokra bukkannak, hogy aztán rögtön az elején szembesüljenek Derry rettegett főgonoszával.

Pennywise, a Bill Skarsgård által megformált bohóc, jó ideig rejtve marad a készítők szándékos döntése miatt, és ennek megvan a maga oka. Az „It: Welcome to Derry” sokkal inkább pszichológiai horrorra törekszik, mintsem hogy csupán a régi trükköket pörgetné. Muschiettiék tudatosan arra építenek, hogy a szörnyeteg minden egyes szereplő számára más-más formát ölt, így tükrözve az egyéni félelmeket, amelyek éjszakánként sokakat az álmatlanság szélére sodornak. Nem szeretném elárulni Pennywise alakváltásait, de annyit elmondhatok, hogy mivel az esti órákban néztem a sorozatot, bizony nekem is akadtak nehézségeim az elalvással. Pedig én magam igencsak sok horrort nézek, de ez a sorozat még nekem is meglepetéseket tartogatott.

Ahogy a klasszikus mesékben a gyerekek a másság miatt gyakran számkivetetté válnak, úgy az *It: Welcome to Derry* című sorozatban is találkozunk igazán különc karakterekkel. A történet középpontjában Lilly (Clara Stack), a visszatérő elmegyógyintézeti páciens áll, akire a környezete szkeptikusan tekint; nemcsak, hogy furcsán néznek rá, de talán egy kicsit még félnek is tőle. De említést érdemel Will (Blake James) is, aki Mike fiaként kerül a fókuszba, így a nézők bizonyos ismerős vonásokat is felfedezhetnek a régi filmekből. A cselekmény során Mike nagyapja, Leroy (Jovan Adepo) és nagymamája, Charlotte (Taylour Paige) is feltűnik, akik fiatal szülőkként érkeznek Derrybe. Ők nem csupán a rasszizmus árnyoldalaival találkoznak, hanem a várost fenyegető szörnyeteggel is, amely mindenkit megpróbál megfélemlíteni. Pennywise itt igazán kiszámíthatatlan; váratlan pillanatokban és formákban bukkannak fel, ami a horrorrajongók számára különös izgalmat kínál. Ez az előzménysorozat rendkívül hatékonyan építi fel a feszültséget, meglepetéseket csempészve a történetbe, és ezzel együtt a gyerekek karaktere is roppant vonzóvá válik; ahogy próbálnak beilleszkedni, közben pedig bátran szembeszállni a bohóccal.

Ahogy az első öt epizódot néztem a sorozatból, azonnal feltűnt, hogy Andy Muschietti és csapata mélyen értik Stephen King világát és alkotásait. Remek érzékkel építették bele a történetbe olyan karaktereket, mint Dick Hallorann (Chris Chalk), akit a Ragyogásban az Overlook Hotel konyhájának öreg mestereként ismerhettünk meg. Itt azonban a katonaság egyik tisztjeként tűnik fel, aki a ragyogás különleges képességét felhasználva végez egy titkos megbízást. Ez csak az egyik példa arra, hogyan kapcsolódik a sorozat King regényeinek gazdag és bonyolult univerzuma. A remény rabjai borzongató börtönének árnyéka többször is megjelenik, és a ragyogás képessége is visszatérő elem, nem beszélve a sok rejtett utalásról, amelyek a figyelmes nézőknek különleges élményeket kínálnak. Mindezeket ügyesen szőtték bele a narratívába, elkerülve a klisés fanservice-t, miközben folyamatosan előre mozdítják a történetet.

Amivel bajom volt, hogy a katonás szál némiképp túlnyújtottnak bizonyult. Annak ellenére is, hogy amikor az évad felénél kiderült, hogy miért vannak itt, az azért ütött. Ahogy az is, ahogy Pennywise eredetét pár rész alatt ilyen szinten, puzzle-ként összerakták Muschiettiék. Aki a gonosz bohóc múltjára, arra, hogy miért éppen Derryben vadászik, és arra is kíváncsi, hogy miképp vették fel ellene a harcot a lakók az elmúlt évszázadokban, az nem fog csalódni. Az én ízlésemnek időugrásokból egy picit túl sok volt az évad első felében, de kárpótolt, amikor Pennywise végre teljes valójában nekiesett mindenkinek, aki él és mozog a sötét csatornákban.

Persze az It: Welcome to Derrynek nem ez a legnagyobb erőssége, hanem az, hogy finoman adagolja a horrort. Mivel a karaktereket jól kidolgozza, a traumáikat megérthetővé teszi, és elkezdünk együttérezni a szereplőkkel, ezért összeszorul a néző torka is, amikor fényes nappal a szupermarketben szabadul el a pokol.

Különösen izgalmas a sorozat koncepciója, amely szerint a későbbi évadok 1962 után újra visszautaznak az időben, 1935-be és 1908-ba, hogy felfedezzék Pennywise gonoszságának mélyebb gyökereit. Kíváncsi vagyok, hogyan formálódott ez a rémség, amely oly sok félelmet keltett. Nagy reményeket fűzök az It: Welcome to Derry-hez, hiszen bár akadhatnak benne időhúzások vagy gyengébb tévés effektek, mégis egy igazi horrorélményről van szó. Az ilyen típusú alkotások a lenyűgöző szörnydizájnokkal és a pszichológiai rettegéssel képesek úgy ránk nehezedni, hogy szinte fuldoklunk a félelem tengerében.