Magyarország klímacéljaival kapcsolatban érdekes összehasonlítást végezhetünk a szomszédos országokkal. Az ország elkötelezett a fenntarthatóság és a környezetvédelem iránt, ám a célok elérésében és a megvalósításban eltérések mutatkoznak a környező állam
A három kulcsfontosságú mutató – amelyek a kibocsátás csökkentésére, a megújuló energia arányának növelésére a végső energiafelhasználáson belül, valamint az energiahatékonyság fokozására vonatkozó 2030-as célokat tartalmazzák a nemzeti energia- és klímatervben (NEKT) – alapján elemeztük Magyarország, Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia vállalásait.
Ahogy azt korábban említettük, október hónapban a magyar kormány benyújtotta az Európai Bizottságnak az EU minden tagállamára vonatkozóan kötelezően elkészítendő, aktualizált és véglegesített Nemzeti Energia- és Klímatervet (NEKT). Ez a terv a kabinet 2030-ig terjedő időszakra vonatkozó energia- és klímapolitikai célkitűzéseit tartalmazza, kitekintéssel 2040-re és 2050-re is. A dokumentum alapját a 2019-ben elkészített első NEKT képezi, amelyet a megváltozott körülmények és az európai uniós keretek figyelembevételével 2023-ban felülvizsgáltak.
A célszámokban a korábbi adatokhoz viszonyítva figyelemre méltó eltérések figyelhetők meg.
Mivel a NEKT-ek a kormányok legfontosabb energia- és klímapolitikai stratégiai céljait rögzítő dokumentumai, amelyek teljesülése vagy elvétése összefügg az országok versenyképességének alakulásával, és a nemzetközi éghajlatvédelmi célok szempontjából sem mellékes, ezért érdemes lehet összevetni Magyarország és a térség más országainak e téren tett vállalásait. Kiemelendő azonban, hogy bár 2024. június 30-áig az összes EU-tagállamnak be kellett volna nyújtania végleges aktualizált NEKT-jét, az országok közel fele (13 tagállam) ezt még november második feléig sem tette meg, és ebbe a csoportba tartozik az régiós országok jelentős része is, így esetükben csak a 2023-as tervezetből származó számok szerepelnek az összevetésben. Ahogy Magyarország példája is jelzi, a végleges dokumentumok célszámai akár több ponton is jelentősen eltérhetnek a 2023-as tervezetben szereplő értékektől, amit a célkitűzések összehasonlítása során is érdemes szem előtt tartani.
A zöldátállás legfőbb célja a klímaváltozás megfékezése, így a legfontosabb mutató az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentése. Az Európai Unió energiapolitikája a 1990-es évhez viszonyítva határozza meg a központi célkitűzést, amely a kibocsátás 40%-os csökkentéséről 55%-ra emelkedik. A nemzeti célok általában ehhez az alaphoz igazodnak. Fontos, hogy amikor ezeket a számokat összehasonlítjuk, figyelembe vegyük a különböző országok kibocsátási trendjeit. Például a volt szocialista országok esetében 1990-re már csökkenésnek indult az emisszió, míg más országokban, mint Ausztria, a kibocsátás csak a 2000-es évek közepén érte el a csúcspontját, mielőtt elindult volna a csökkenés.
A következő grafikon alapján megállapítható, hogy Magyarország a kiválasztott régiós országok között a középmezőnyben helyezkedik el, ha a 2030-as kibocsátáscsökkentési célok %-os arányát nézzük. Az új, 50%-os hazai célkitűzést érdemes úgy értékelni, hogy 2023-ra Magyarország karbonkibocsátása már 43%-kal alacsonyabb volt, mint 1990-ben. Ezen adatokon túl a célok értékelését bonyolítja, hogy az egyes országok között jelentős különbségek tapasztalhatók az egy főre jutó, valamint az egységnyi bruttó hazai termék előállítása során keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásában is.
Magyarország mindkét mutató tekintetben a jobban teljesítők, vagyis az alacsonyabb kibocsátású államok közé tartozik a vizsgált országcsoportban.
A kibocsátáscsökkentés szempontjából kulcsfontosságú, hogy az egyes országok végső energiafelhasználásának hány százalékát teszik ki a megújuló energiaforrások. Ezen kívül fontos figyelembe venni, hogy milyen mértékben tervezik e mutató növelését 2030-ig. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy bizonyos megújuló energiaforrások, mint például a biomassza, esetében a karbonlábnyom kérdése nem mindig egyértelmű. Különösen akkor merülnek fel kétségek, ha a biomassza fenntarthatóságával kapcsolatos aggályok jelennek meg. Éppen ezért a következő arányokba a hagyományos biomassza-használatot nem számítjuk bele.
A hazai megújuló energiaforrások jelentős szerepet játszhatnak az energiafüggetlenség és az ellátásbiztonság erősítésében, hiszen ezek nem igényelnek energiahordozók importját. Azonban a hagyományos termelési módszerekhez viszonyítva alacsonyabb kapacitásfaktorral rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a megújuló, időjárásfüggő energiaforrások esetében nagyobb mértékben szükséges a technológiai import. Ráadásul, ha a telepítések nem optimális ütemben és nem kellően diverzifikált módon történnek, akkor ez ellátásbiztonsági kérdéseket is felvethet. Érdemes megemlíteni, hogy az energiamix átalakításának lehetőségei között a nukleáris energia szerepének növelése is szerepel, amely szintén hozzájárulhat az emissziók csökkentéséhez. Ezt a megközelítést a vizsgált országok többsége, köztük Magyarország is fontolóra vette, bár a megújuló energia célkitűzései ezt a szándékot nem tükrözik.
Magyarország 2030-ra kitűzött megújuló energia célja 30%-ra emelkedik, ami csupán egy százalékpontos előrelépést jelent a 2023-as tervezethez képest, ugyanakkor 9 százalékponttal magasabb a 2019-es célértéknél. Ez a magyar célérték az uniós átlaghoz képest nem számít kiemelkedőnek, különösen figyelembe véve, hogy más országok is fokozzák ambícióikat a végleges NEKT-jeikben. Az Európai Unió új közös célja legalább 42,5% elérése, ideális esetben pedig 45%. A korábbi célkitűzés 32% volt, tehát a változás egyértelműen a fenntartható energiaforrások irányába mutat.
A kibocsátáscsökkentéshez, az ellátásbiztonság növeléséhez és a megfizethető energiaköltségek biztosításához szintén elengedhetetlen az energiahatékonyság javítása is, ami az energiafelhasználás (gazdasági aktivitáshoz viszonyított) csökkentésével érhető el, így ez is a fő energia- és klímapolitikai célok közé tartozik. Ennek megfelelően az uniós országoknak a 2030-ig elérni tervezett energiamegtakarításra vonatkozóan is célokat kellett megfogalmazniuk Nemzeti Energia- és Klímaterveikben, annak figyelembevételével, hogy az EU végső energiafelhasználásának 11,7%-os csökkentését tűzi ki célul 2030-ra a 2020-as referencia-forgatókönyvben 2030-ra előre jelzett energiafelhasználáshoz képest.
A könnyebb értelmezhetőség érdekében az alábbi grafikon az országok 2030-as energiahatékonysági céljait a 2022-es végső energiafelhasználási értékeikhez képest elérendő százalékos csökkenésként mutatja be. Amint az ábráról leolvasható, a vizsgált többi ország nagyobb arányú csökkenéssel számol, mint Magyarország.
A végleges Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) alapján Magyarország végső energiafogyasztása 2030-ra nem lépheti túl a 740 petajoule-t (PJ), ami mindössze 1%-os csökkenést jelent a 2022-es 748 PJ-hoz képest. Az első NEKT célkitűzése, amely 2019-ben született, azt tűzte ki célul, hogy az ország energiafelhasználása 2030-ra ne haladja meg a 2005-ös szintet, amely 785 PJ volt. A legfrissebb, 2023-as tervezet már 750 PJ-os célt fogalmazott meg, így a célok a korábbi verzióhoz képest is jelentősen csökkentek. Érdemes megjegyezni, hogy a valós adat is csökkent: 2021-ben 785 PJ volt a végső energiafelhasználás, míg 2022-re ez 748 PJ-ra mérséklődött.
Fontos hangsúlyozni, hogy a megadott célszámok csupán irányadó jellegűek, és a körülmények folyamatos változása miatt jelentős eltérések is előfordulhatnak. Ennek következtében a célok pontos elérése valószínűleg ritkán valósul meg; sokkal inkább az alulteljesítés vagy túlteljesítés esélye áll fenn. A kibocsátás csökkentése, a megújuló energiaforrások arányának emelése, valamint az energiahatékonyság növelése szoros összefüggésben állnak egymással, valamint más célokkal is, mint például az elektrifikáció. Ennek tükrében azok az országok, amelyek egy mutatóban jól teljesítenek, valószínűleg más területeken is eredményesek lesznek, de ez nem mindig garantált, amire példa lehet a nem megújuló nukleáris energia szerepe. Az összehasonlítás során figyelembe kell venni a különböző földrajzi, történelmi és gazdasági sajátosságokat is. Mindezek ellenére a célszámok sokat elárulnak az egyes országok energiapolitikai törekvéseiről és klímavédelmi ambícióikról.
