Szinetár Dóra mély fájdalmát fejezte ki, amikor egy érzelmekkel teli képpel osztotta meg a szívszorító hírt.

Ebben a percben jött a gyászhír: fának csapódott az autójuk, meghalt a magyarok kedvenc együttesének zenésze

Meghalt Harkányi Endre. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes- és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának tagjának halálhírét a Vígszínház közölte vasárnap.

Első szerződését 1963-ban kötötte a Vígszínházzal, ezt követően pedig számos fővárosi színházban megfordult, mielőtt 1984-ben ismét visszatért a Vígszínház falai közé. Itt egészen 2015-ig hűségesen szolgálta a társulatot.

Harkányi Endre hosszú éveken és évtizedeken át a Vígszínház egyik kiemelkedő alakja volt, aki bármilyen szerepben is lépett a színpadra, mindig maradandó hatást gyakorolt a közönségre. Akár a legkisebb, akár a legnagyobb szerepekben brillírozott, minden előadásával nyomot hagyott a nézők szívében.

Felidézték, hogy a vészkorszak brutalitása során mindkét szülőjét elvesztette, így tízévesen magára maradt, mint egy törékeny virág a fagyos földön. A háború után rokonok fogadták be, akik megpróbálták belőle a tisztességes kétkezi munka világába bevezetni, de a fiatal szívét a színészet iránti szenvedély lángja ragyogta be.

Lakner Bácsi gyermekszínházában indította el színészi karrierjét, majd 1947-ben, mindössze 13 évesen, szerepet kapott a Valahol Európában című filmben. Az alkotásban elhangzó legendás "Könyörgöm, akasszuk fel!" mondatával pedig maradandó nyomot hagyott a magyar filmművészet annalszámban.

Harkányi Endre - fénykép: Blikk

Miután felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, a diákévek alatt sikeresen letette érettségijét, majd 1957-ben megszerezte diplomáját. Pályafutását a debreceni Csokonai Színháznál kezdte, ahol 1957 és 1960 között játszott. Ezt követően a budapesti Petőfi Színházban folytatta, ahol 1960 és 1963 között bontogatta szárnyait. 1963-tól 1968-ig a Vígszínház tagja volt, majd a Mikroszkóp Színpadnál folytatta karrierjét 1968-tól 1977-ig. A következő évtizedet a József Attila Színházban töltötte, ahol 1977-től 1984-ig volt aktív. 1984-től 1993-ig ismét a Vígszínházhoz csatlakozott, majd egy évadra a Művész Színházhoz szerződött 1993-94-ben. Végül 1994 és 2015 között újra a Vígszínház társulatának tagjaként dolgozott, ahol számos emlékezetes szerepet alakított.

Bejelentették, hogy egy olyan kiemelkedő művész, aki a magyar színházi élet egyik legnagyobb alakja, korszakalkotó hatással bírt. Színházi előadásainak száma meghaladta a 150-et, ami figyelemre méltó teljesítmény. Kiérdemelte a közönség és a szakma elismerését, hiszen olyan emlékezetes szerepeket játszott, mint Puck a Szentivánéji álomban, Dromio a Tévedések vígjátékában, Hugó Molnár Ferenc Liliomában és Melchiades a Száz év magányban.

Megemlítették, hogy a Valahol Európában című film után a színész több mint harminc mozifilmben és közel negyven televíziós produkcióban szerepelt. Olyan emlékezetes alkotásokban láthattuk, mint a Külvárosi legenda, a Légy jó mindhalálig, a Fiúk a térről, a Legenda a nyúlpaprikásról, az Alfa Rómeó és Júlia, valamint az Utazás a koponyám körül – csupán néhány példa a sok tucatnyi mű közül, amelyekben feltűnt.

A gyerekek Mézga Géza vagy a Vízipók-csodapók Keresztesének hangját hallva azonnal felidézik a mesék varázslatos világát, ahol a karakterek életre kelnek és szórakoztatják őket.

Kiemelték, hogy Harkányi Endrét 2004-ben Ajtay Andor-emlékdíjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el. 2005-ben neki ítélték a Ruttkai-emlékgyűrűt, és kiváló művész is lett ebben az évben, 2008-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatába. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták és még abban az évben a művészi életútja elismeréseként átvehette a Kossuth-díjat.

"A színpadon hallható páratlan hangzás, az egyedi mozdulatok, valamint különleges személyiségének minden rezdülése örökre velünk él majd" - áll a teátrum közleményében.

Harkányi Endre a Vígszínház számára saját halottjának számít.

Szinetár Dóra is elbúcsúzott a nagyszerű színésztől Instagram-oldalán.

"Próbáltam találni egy olyan fényképet róla, amin éppen dől a nevetéstől. Sajnos nem akadtam rá, pedig az emlékeimben élénken él. Emlékszem, amikor annyira mulatott, hogy képes volt kisétálni a színpadról, majd nem sokkal később visszatérve, még mindig nevetett. Haragot sosem éreztem iránta, hiszen biztos vagyok benne, hogy ő volt a legboldogabb színész a világon..." - osztotta meg a színésznő a nagy előd imádatát.