Havas Henrik a Magyar Nemzetben megjelent cikk kapcsán kifejtette véleményét: „Mindenki hibázik.”
Havas Henrik teljesen begőzölt - így kezdődik annak az írásnak a címe, amely a Magyar Nemzeten jelent meg hétfőn reggel, melyben a szerző a "Tanár úr újabb szégyenfoltjaként" értékeli azt, hogy Havas Gönczi Gáborról írt nemrég, nem túl hízelgően.
Az előzményekről lapunk írt elsőként: Havas Henrik még a múlt héten tett közzé egy bejegyzést arról, hogy "miután Orbán Viktor a végét járja, mi lesz azokkal, akik halálmegvető bátorsággal nyalták a seggét". Az írásban mások mellett név szerint említette Gönczi Gábort, a TV2 munkatársát, aki nemrég készített exkluzív interjút Orbán Viktorral a csatornán. Havas az írában a szakmainak szánt kritikái mellett megjegyezte, úgy emlékszik Gönczire még a közös RTL-es időkből, hogy gyakran fellépett a Heti Hetes-bulikon, és "komolyan mondom, hogy nagyon bájosan énekelt örökzöldeket".
A Magyar Nemzet szerzője a héten megjelent írásában a fentiek kapcsán úgy fogalmazott, a Gönczit ért támadásra muszáj reagálni, "nem szabad, hogy a levegőben maradjanak ezek az aljas támadások". Havast a cikkben pökhendi újságírónak, a baloldal egyik leghangosabb megmondóemberének nevezi, aki "minden riportalanyával nyeglén, hanyagul, vérlázító módon, sokszor arrogánsan beszélt".
Hagyjuk már ezt a fölényeskedő, nagyképű dumát. Tele van már vele a padlás. Elég volt!
Havas új bejegyzésében reagált a szerző szavaira, kiemelve, hogy az Orbán-interjú végső kérdése miatt kritizálta Gönczi Gábort. Hangsúlyozta, hogy nem az volt a problémája, hogy a zenekara régen rendezvényeken lépett fel, csupán ez a lényeges részlet nem szerepelt a kormánylap cikkében.
"Miniszterelnök úr! Zárszóként: ön mindig energiát sugároz, és mindig van egy optimista forgatókönyve a világ működésére, és arra, hogyan fogunk felébredni holnap" - így szólt a Havas által kifogásolt kérdés Gönczitől, ám sem ez nem szerepelt a Magyar Nemzet cikkében, sem az, hogy Havasnak ezzel volt problémája. Havas ezt úgy keretezi, az újságírót név szerint említve: érti, hogy a szerzőnek az a dolga, hogy őt figyelje, de a szakmai szabályokhoz valamennyire így is tartania kellene magát.
