A reformok sikerességéhez elengedhetetlen a holisztikus megközelítés alkalmazása a strukturális, intézményi és gazdaságpolitikai területeken. Az összefüggések figyelembevétele segíthet abban, hogy a különböző elemek harmonikusan működjenek együtt, ezáltal

Lentner Csaba vitairatában a Magyar Tudományos Akadémia I., II. és különösen a IX. osztályának teljesítményét több szempontból is kritizálja. Ezt követően a HUN-REN Kutatási Hálózat átalakítására vonatkozó javaslatokkal áll elő. Ebben a rövid írásban elsősorban az utóbbiakkal foglalkozom, mivel a diagnózisban számos téves állítás található, amelyeket fontos tisztázni.

A tévedések azért is érthetetlenek számomra, mert Lentner Csaba kezdetektől (ELKH-s korszak) tagja a HUN-REN Tudományos Tanácsának, így első kézből volt, illetve van rálátása a HUN-REN humán- és társadalomtudományi kutatóközpontok működésére.

A következőkben kizárólag a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) által szerzett tapasztalatokat fogom bemutatni.

Kiegészítés - A HUN-REN által végzett tavalyi nemzetközi átvilágítás különösen hangsúlyozta a KRTK nemzetközi orientációját. Az értékelésből származó idézetek:

A Központ rendelkezik egy hatékony és önértékelt működési rendszerrel, amely lehetővé teszi számára, hogy a vezetőség tisztában legyen a globális tudományos igényekkel és azok kezelésének módjaival. Ezen kívül a Központ aktívan belép a nemzetközi színtérre.

The panel commends the Centre for its stated "international first" strategy to publications.

Folyamatosan integráljuk a nemzetközi értékelő bizottság ajánlásait a tevékenységeinkbe, mind a magyar, mind az angol nyelvű blogunkban, amely a szakpolitikai elemzés - Policy Brief - sorozat keretében valósul meg.

A HUN-REN kutatóközpontok helyzetének igazi kihívása nem a teljesítményértékelési vagy ösztönzési rendszerek hiányából fakad – hiszen minden humán kutatóközpont rendelkezik saját értékelési mechanizmusával. A valós problémát inkább a reálértékben csökkenő állami finanszírozás és az alacsony bérek jelentik, amelyeket mind a nemzetközi szakértők, mind a HUN-REN vezetése is elismer.

A KRTK esetében az elmúlt két év során tapasztalható nominális költségvetési támogatás csökkenése komoly kihívásokat jelentett. Ezt a helyzetet csak részben tudták kompenzálni a sikeres hazai és nemzetközi pályázatok, melyek forrást biztosítanak a publikációs jutalmakhoz. Fontos megjegyezni, hogy ezek a jutalmak költségvetési forrásokból nem finanszírozhatók. Az egyetemi integráció folyamata már évekkel ezelőtt megkezdődött, hiszen a KEKVA-s egyetemek jelentős javadalmazással csábítják el a legkiválóbb kutatóinkat.

Az ELTE-hez való csatolás egyik indokaként a négy humán HUN-REN kutatóközpont tudományos teljesítményét nevezték meg, amivel segíthetik az egyetem előre jutását a nemzetközi rangsorokban.

Tehát most jó a teljesítményünk, vagy inkább van még hova fejlődnünk?

Tekintsünk el a ténybeli tévedésekről, és vegyük szemügyre a cikk lényegi mondanivalóját!

Az olyan elemzés, amely a nemzetgazdaság versenyképességét a tudásipar, különösen az akadémiai publikációk teljesítménye alapján vizsgálja, csupán egy egydimenziós perspektívát kínál a jelenség megértéséhez. Nem vitás, hogy az a kiinduló gondolat, miszerint a globális színtéren zajló termék-, szolgáltatás-, munkaerő-, tőke- és pénzmozgások folyamatos alkalmazkodást és a nemzeti gazdaságok versenyképességének növelését követelik meg, rendkívül releváns.

A tudás mint bemenet és kimenet valóban elengedhetetlen a folyamat során. Ugyanakkor az a kauzális összefüggés, amely a versenyképesség csökkenését főként az akadémiai szféra gyenge publikációs teljesítményére utalja, komoly hiányosságokat rejt magában.

A nemzetgazdaság versenyképessége egy összetett jelenség, amelyet nem lehet csupán egyetlen, uralkodó tényezőre visszavezetni. A gazdasági folyamatok dinamikáját sokféle hatás formálja, amelyek egymással szoros kölcsönhatásban működnek, és gyakran erős visszacsatolási hurkokat hoznak létre. Íme néhány olyan aspektus, amelyet a gondolatmenet gyakran figyelmen kívül hagy:

A tudományos teljesítmény mérésére használt publikációs metrikák bár fontosak, nem fedik le a tudás gazdasági hasznosulásának teljes spektrumát. A szabadalmak, a licencek, a technológiai transzfer, a spin-off cégek létrejötte, valamint a közvetlen ipari együttműködések mind a tudás gazdasági hozzáadott értékének mérőszámai, melyekről a szöveg nem tesz említést. A társadalom- és bölcsészettudományok esetében pedig a közvetlen gazdasági hatás mérése még ennél is komplexebb, és gyakran nem kvantifikálható pusztán publikációs adatokkal.

Végezetül, az IMD versenyképességi indexének értelmezése is pontatlan lehet. Az, hogy az intézet "véleményalapú adatokból" dolgozik, melyek az ország tudósainak publikációiból származnak, nem feltétlenül a tudományos teljesítmény hiányosságát jelzi, hanem a közösségi tudat és a véleménynyilvánítás szabadságának minőségét.

Összességében megállapítható, hogy a bemutatott érvrendszer túlságosan egyszerűsített magyarázatot ad egy összetett, több tényező által befolyásolt jelenségre. A magyar nemzetgazdaság versenyképességének valódi erősítéséhez elengedhetetlen a tudományos kutatás és az oktatás fejlesztése, de ez önmagában nem elegendő. Szükség van egy átfogó, holisztikus megközelítésre, amely magában foglalja a strukturális, intézményi és gazdaságpolitikai reformokat is.

A szerző a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatója.