"György Péter búcsúztatása: egy ember, aki humanista értékeket vallott és bátor harcosként élt."

Karácsony Gergelytől Radnóti Sándorig sokan fejet hajtottak a tegnap elhunyt művész emléke előtt.

A közösségi médiában egyre szélesebb körben osztják meg búcsúüzeneteiket a politikai és közéleti szereplők, valamint pályatársaik György Péterről. Az esztéta, író és az ELTE egykori tanára kedd este hunyt el, életének 71. évében.

Karácsony Gergely főpolgármester posztjában azt írta, György nélkül nehezebb lesz őrizni, és ápolni a kultúrát, visszautasítani a megvetettséget. "Elment egy nagy gondolkodó, egy óriás humanista, egy kérlelhetetlen demokrata, a műveltség eszményének akkurátus őrzője, elment a barátom."

Bombera Krisztina újságíró egy írásában osztotta meg, hogy egyetemistaként milyen mély hatást gyakorolt rá az ELTE egyik oktatója. Az élmény nem csupán a tananyag elsajátításáról szólt, hanem a gondolkodásmódjának formálásáról és a szakmai értékek átadásáról is. Az oktató inspiráló személyisége és elkötelezettsége révén Krisztina új perspektívákat nyert, amelyek segítették őt a későbbi pályafutásában. Az ilyen találkozások sokszor alapvető fontosságúak a fiatalok fejlődésében, és Krisztina története is ezt a gondolatot erősíti.

György Péter és a média tanszék mélyrehatóan megformálta az identitásomat, a lehetőségeimről és az újságírás hívásáról alkotott elképzeléseimet, valamint a közélet alakításának lehetőségeit egy igazságosabb és jobb Magyarország érdekében. Péter, valamint a tanszék többi oktatója arra tanított, hogy a kritikai gondolkodás az élet navigálásának alapja. A szuverenitás, az együttérzés a gyengébbek iránt és a szolidaritás mind olyan értékek, amelyeket az újságírói hivatásban elengedhetetlenül fontosnak tartanak. A kultúra és az olvasottság folyamatos növelése képezi a szakmai fejlődés szervesen összefonódó részét. Az egyenlő bánásmód tiszteletben tartása pedig a szakmai etika fundamentumát jelenti. Péter volt az első, aki hitet tett mellettem, mondván, hogy tehetséges újságíró válhat belőlem, ha hajlandó vagyok dolgozni érte. Bátorított, hogy tanuljak, fejlődjek, és ne féljek a kihívásoktól. Ő volt az, aki egykor a régi TV2-höz irányított, így elindítva egy olyan pályán, amely tele volt lehetőségekkel és felfedezésekkel.

- írta.

Veiszer Alinda újságíró azt írta, "én ahányszor találkoztam vele, mindig lelkesen magyarázott egy- egy fontos morális dilemmáról. Nem volt mesterem, de nem mulasztott el alkalmat, hogy kifejezze, mellettem áll - legutóbb a hírtv-s elbocsátásomkor. Én meg mindig nagyon kíváncsian hallgattam a megfejtéseit a világról. Terveztük, hogy eljön még beszélgetni, aztán addig addig toltuk, hogy már nem jön el sem, szembe sem. Nagy kár."

Rónai Egon megosztotta emlékeit Györgyről, aki állandó szereplője volt az Egyenes beszéd című műsornak. "Egy igazi humanista és harcos volt, aki mindkét oldalt magában hordozta. A műsorban való részvétele egészen addig tartott, amíg betegsége el nem terjedt. Mély tisztelettel adózom emlékének."

Fodor Gábor volt országgyűlési képviselő, miniszter, a Közép-Európai Rendszerváltást Kutató Intézet igazgatója azokat az időket idézte fel posztjában, amelyekben az esztéta tanácsadóként segítette miniszteri munkáját:

Gyakran találkozott a közutálat és a közkedveltség szeszélyes összjátékával, néha hirtelen váltakozva. Működését nem határozta meg az elismerés, de a téma iránti érdeklődése rendkívül erős volt. Folyton kutatta a műfajok, irányzatok és helyszínek mögött rejlő mélyebb összefüggéseket, miközben tekintete a felszínen is gyakran kalandozott. Egy nevető szemű, valamelyest éneklő hangú, jókedvű, ugyanakkor távolságtartó kritikus volt, aki pillanatok alatt képes volt átlépni a kíméletlen közéleti frontharcos szerepébe. Szinte sosem értettünk egyet, kivéve azokat az alkalmakat, amikor mégis, ami elég gyakran megesett. Az általa írtak és mondottak a magyar avantgárdról, építészetről, médiáról és persze a közéletről még sokáig viták tárgyát képezik majd. Mert bőven van miről vitázni. Véleményem szerint legnagyobb műve az „Apám helyett”, amely egy megrázó, kalandos emlékregény. Nyugodjon békében György Péter! Megint egy fontos hanggal lettünk szegényebbek.

Radnóti Sándor Széchenyi-díjas művészetfilozófus, esztéta György hatvanadik születésnapjára írt szövegével emlékezett: