Huszonévesen lépnek ki a munka világából a fiatalok, mert elkerülnék a kiégést.

Az év elején jelent meg a köztudatban a micro-retirement, vagyis a mininyugdíj fogalma, amely talán leginkább az alkotói szabadsághoz hasonlítható. Ez a trend főként a Z generáció körében terjedt el, akik a kiégés elleni harcban alkalmazzák ezt a módszert. Azonban a dologban van egy kis csavar: hosszú távon saját jövőjüket veszélyeztetik ezzel a választással.

A micro-retirement fogalmával már 2007-ben találkozhattunk Timothy Ferris könyvében, amely a négy órás munkahétről szól. Akkoriban ez a koncepció még meglehetősen újdonságnak számított, és sokan nem tudták, hogyan is viszonyuljanak hozzá. A 2010-es évek elején a mininyugdíj ötlete még nem volt elterjedt, és legalább egy évtizedre volt szükség, hogy igazán körvonalazódjon. Azonban amikor a Z generáció elkezdett belépni a munka világába, hirtelen világossá vált, miről is van szó, és miért válhatott ez a megközelítés annyira vonzóvá.

Mindannyian találkoztunk már az alkotói szabadság fogalmával, amely sok szempontból a mininyugdíjhoz hasonlítható. Azonban van egy lényeges eltérés a kettő között:

Világszerte mindenütt küzdenek a kiégés problémájával, azonban a Z generáció az első, amelyik igyekszik lépéseket is tenni ellene. Az aktívan dolgozó korosztályok közül ők azok, akiknek igazán fontos, hogy meglegyen az úgy nevezett work-life balance, vagyis a munka és a magánélet közötti egyensúly. Ezért képesek a végletekig is elmenni, legyen szó otthoni munkavégzésről, négynapos munkahétről, vagy egyéb megoldásokról, jelen esetben a mininyugdíj intézményéről.

Guy Thorton, a neves kutató véleménye szerint,

a fiatalabbak a mentális egészséget, a személyes kiteljesedést és a tartalmas élményeket helyezik előtérbe ahelyett, hogy hosszú távú karrierre és az előrelépésre összpontosítanának.

Úgy véli, a közösségi médiának óriási szerepe van a trend elterjedésében, mert a Z generáció ezeken a platformokon látta, mennyivel jobb úgy élni, hogy ugyan dolgozol is, de főképp utazgatsz, közben felfedezed a világot és önmagadat is. Thorton szerint egyáltalán nem rossz dolog elvonulni a munkaerőpiacról egy évre, mivel rengeteget hozzáadhat az életünkhöz. Azonban, itt nem csupán egy évről beszélünk, hanem egy életre szóló életmódváltásról. Az ugyanis, aki a mininyugdíj mellett dönt, a következőképpen alakítja át az életét: az illető dolgozik egy ideig úgy, mint minden ember, majd huzamosabb időre szabadságra megy. Mint a Guardian is írja,

Néhány mininyugdíjas úgy döntött, hogy minden három évnyi munkát követően egy évet az utazás örömeinek szentelnek, így színesítve meg hátralévő életüket.

Valójában soha nem vonulnak véglegesen nyugdíjba, hanem életük során folyamatosan dolgoznak, csupán időnként beiktatnak hosszabb pihenőket. Ezzel a megközelítéssel azt remélják, hogy elérhetik azt a kívánt célt, amely az ideális egyensúly és a kiégés nélküli élet megteremtése.

Bár idehaza még nem annyira elterjedt, a tengerentúlon ez a jelenség egyre inkább megfigyelhető. Shanna Milford HR-szakértő rámutat, hogy 2025-re az Egyesült Államokban a nyugdíjasok 13 százaléka várhatóan ismét belép a munka világába, hogy megküzdjön a megélhetési nehézségekkel. Ennek következtében a fiatalabb generációk úgy érzik, nagyobb szabadságot élveznek a pihenés terén, hiszen lesz, aki átvegye a munkájukat. Milford kiemeli, hogy a visszatérő nyugdíjasok nem csupán tapasztalatot és szaktudást hoznak magukkal, hanem mentori szerepük révén is hozzájárulnak a fiatal munkavállalók fejlődéséhez és a stratégiai projektekhez való tanácsadáshoz, segítve ezzel a készségbeli hiányosságok áthidalását.

A nagyvállalatok már elkezdtek különféle stratégiák kidolgozásába, hogy alkalmazkodjanak a folyamatosan változó piaci környezethez. Milford véleménye szerint a részmunkaidős és projektalapú foglalkoztatás lehetőséget biztosít a mininyugdíjas munkavállalók hatékony bevonására a munkaerőpiacra.

Örömmel tapasztalom, hogy van megoldás, de érdemes visszatekinteni néhány lényegi gondolatra. Kiemelendő, hogy ezek a munkavállalók valójában sosem vonulnak vissza teljesen, hiszen életük végéig aktívan dolgoznak. Itt merül fel a kérdés: mi történik, ha betegség lép fel, vagy idős korukban esetleg ágyba kényszerülnek?

Csend legyen, mert most a mininyugdíjról beszélünk, nem pedig arról, hogy a fiatalok nem hajlandók szembenézni a romló egészségi állapot elkerülhetetlenségével.

Az újságíró a Guardian hasábjain a világ eseményeit egyedi stílusával és mélyreható elemzéseivel tárja az olvasók elé. Különleges figyelmet fordít a részletekre, miközben az emberek mindennapi életét és a globális történéseket összekapcsolja, így teremtve meg a cikkek sajátos hangzását és érzelmi mélységét. Az írásai nem csupán informálnak, hanem gondolkodásra is ösztönöznek, és új perspektívákat kínálnak a témákhoz.

Tagadhatatlan, hogy az idő néha meglepő módon tudja átalakítani a dolgokat; ellenségesnek tűnő helyzetekből igazi ajándékok születhetnek, például amikor először belépünk a mininyugdíjasok világába. Ám hosszú távon nem biztos, hogy a döntéseink következményei annyira kedvezőek, mint azt elsőre gondolnánk. A Z generáció tagjai gyakran elkerülik a túlzott tervezést, hiszen sokan úgy vélik, hogy amíg fiatalok és mentesek a komolyabb kötelezettségektől, mint például a gyerekvállalás vagy a hitel, addig érdemes minden adódó lehetőséggel élni, amit az élet felkínál. Ezzel szemben a szakértők óvatosak, és kétségeik vannak afelől, hogy ez a hozzáállás valójában jótékony hatással lenne a fiatalok jövőjére vagy a munkaerőpiacra.