"Itt állandóan a végtelenben lebegsz" - Kapu Tibor élménybeszámolója az űrprogramról.

Tíz nappal ezelőtt, július 15-én ért véget Kapu Tibor és az Axiom Space Ax-4 küldetése, amikor az űrhajó és legénysége épségben visszatértek a Földre. Június 25-én indultak el a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), és ott tartózkodása alatt a magyar asztronauta közel harminc kísérletet végzett el a tudósok támogatására. Napjairól, tapasztalatairól, a körülményekről és az első űrből hazatelefonálásáról a Mandinernek adott interjút, még a Houstonban zajló rehabilitálása idején.

A Hunor-program első magyar űrhajósával Lentulai Krisztián beszélgetett. Kapu Tibor, aki eredetileg gépészmérnöknek tanult, húsz napot töltött távol a Földtől. A kaliforniai landolását követően még négy hetet kell Houstonban töltenie a rehabilitálása érdekében. Várhatóan augusztus közepén térhet vissza Magyarországra, ahol karácsony óta egyáltalán nem járt.

Kapu Tibor a kilövést követően elmondhatta az első magyar szavakat az űrben. Az élőben közvetített harminc másodpercben többek között a következők hangzottak el: "15 millió magyar emelt ma idáig, támogatásotok olyan, mint a szürke hamu alatt nyugvó parázs. Belül csendben izzik, de ha fát dobnak rá, egyként lángol."

A magyar űrhajós kutató szavainak mélységét egyszerű, de hatékony indoklással magyarázta. Rámutatott, hogy bár mindig akadhatnak negatív vélemények, tapasztalata szerint a kritikák zöme a közösségi médiából érkezik, ahol az emberek gyakran anonim módon támadják őt vagy az űrprogramot. Ezzel szemben azok, akik támogatják őt, személyesen keresik meg; írásban, vagy akár élőben is kifejezik elismerésüket. Már a küldetés előtt is számos biztató üzenetet kapott. Szerinte ez a pozitív hozzáállás az, ami valóban képes összekovácsolni az embereket és nemzeteket egy közös cél érdekében.

„Nevem, édesapám neve és a zászlóm az űrruhámon” - írta a fényképhez, amelyet indulása előtt osztott meg. Az űrruháján látható magyar zászló hatalmas visszhangot keltett a médiában, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is. Kapu Tibor abban bízott, hogy ez a büszkeség nemcsak az egyéni sikert, hanem a nemzet egységét is erősíti. És valóban, egyedüliként képviselte hazánkat az űrállomáson, amelyhez rengeteg honfitársának és kollégájának fáradhatatlan munkája járult hozzá. Számára ez a program nem csupán tudományos célokat szolgált, hanem a magyarság méltó képviseletét is, így minden feladatát büszke szívvel látta el.

Bár (ahogy Kapu Tibor fogalmazott) ő az, aki arcként kikerült az emberek elé, egy ilyen programhoz százak, ezrek éveken át tartó munkája kell, hogy megvalósulhasson. Hazánkból a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, valamint dr. Ferencz Orsolyát, az űrkutatásért felelős miniszteri biztost említette meg, aki már az elejétől a Hunor-program "motorja" volt. Maga a program is rengeteget bővült, fejlődött, folyamatosan érkeznek az új tudósok, és ők szintén nélkülözhetetlenek egy ilyen léptékű kutatásban.

Az asztronauta különösen hangsúlyozta a családja és barátai szerepét az életében, hiszen 2023 márciusától kezdve, a nagyobb nyomás ellenére is kitartottak mellette. Ekkor jelentették be, hogy űrhajósjelöltként pályázhat idén, ami óriási terhet rótt rájuk. A helyzet nem könnyült meg, amikor Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodott: a családtagok és barátok folyamatos kérdezősködésnek voltak kitéve. A média fáradhatatlanul kereste fel őket, személyes nyilatkozatokat remélve, ami senkinek sem volt egyszerű. A tudós ezért nemcsak azért érzi hálásnak őket, mert a nehéz időkben támogatták, hanem azért is, mert a program elkerülhetetlen, és sokak által nem vágyott kihívásait is ilyen jól viselik.

Amikor megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra, az első dolga az volt, hogy felhívja édesanyját. "Nálunk a Kapuéknál van egy különös hagyomány: bárhová is mennek a gyerekek, mindig hívják fel az anyát, hogy érkeztek" - mesélte az űrhajós. "Ez egyrészt egyfajta kötelesség, másrészt pedig megnyugtató, mert ha bármilyen probléma adódik, apu azonnal jön értünk." Mielőtt elindult volna, még tudott telefonálni haza, és a családi szokás szerint megígérte, hogy jelezni fog, ha megérkezett, és ha esetleg szükség lenne rá. Viccesen búcsúzott édesanyjától, de a dokkolás után valóban sikerült felhívnia őt. "Szerencsére nem kellett apának jönnie értem" - mondta mosolyogva.

Az ISS-en eltöltött időszak alatt Kapu Tibor és csapata huszonöt kísérlet végrehajtását tervezte meg, és mindezt sikeresen teljesítették. A küldetés előtt óriási felkészülés és intenzív tréning vette kezdetét, amely során rengeteg munkát fektettek a feladatokba. A hatvan kísérletből huszonöt az ő felelősségük volt, ami nemcsak hogy jelentősen meghaladta az átlagos tizenötös számot, de mindezt rendkívül szűk időkeretben kellett megvalósítaniuk.

"Én ennek egy nagyon-nagyon pici, apró darabkája vagyok. Én odamentem, és végrehajtottam - kis túlzással - azt, ami a papírra le volt írva" - nyilatkozta mindezek ellenére a magyar űrhajós. Pedig a felvitt kísérletek kiemelkedő tudományos értékkel bírnak a NASA és a hazai kutatók számára is.

A legtöbb teszt a távoli jövő kihívásaira keresett megoldásokat. A problémák már jelen vannak, és sürgősen megoldást igényelnek; a kreatív megközelítések pedig eddig eredményesnek bizonyultak – osztotta meg tapasztalatait a nemrégiben visszatért kutató.

"Nyilván nem azért száll be az ember egy ilyen programba, hogy aztán farsangkor Kapu Tibinek öltözzenek a gyerekek, de a hatása az érződik." Az űrhajós több olyan hírt kapott, hogy leginkább a gyerekeket érintette meg a program. Szülők is írtak neki, hogy követik, amikor csak tudják.

A program nem csupán egy eszköz volt, hanem számára is fontos küldetést jelentett: üzenetet közvetíteni a fiatalok felé. Ha a fiatalok előtt megjelenik valami, amire felnézhetnek és amiben bízhatnak, akkor képesek lesznek felismerni, hogy van egy ösvény, amelyen elindulhatnak. Ennek az ösvénynek a végén pedig ott vár rájuk egy reménysugár, amelyet a program kínál, és amelyre érdemes összpontosítaniuk.

Ehhez kapcsolódik az a fajta példamutatás is, amivel a Nemzetközi Űrállomáson a különböző nemzetek képviselői együtt dolgoznak. Az emberiség legnagyobb beruházása és az ott folyó kutatások a földi helyzettől függetlenül fontosak mindenki számára, így közösen kell munkálkodni a fejlődésért. És egymásért, hiszen az űrben keringve valóban csak azokra számíthatnak, akik velük vannak.

Kapu Tibor véleménye szerint az égi szférákban soha nem létezett orosz-amerikai konfliktus, és az ukrajnai események sem kerültek szóba egyetlen alkalommal sem. Pedig az ő négytagú csapatuk mellett az állomás személyzetében három orosz és négy amerikai kutató is helyet kapott. A munka során kialakult együttműködés, sőt, a személyes kapcsolatok is rendkívül jól működtek, főleg miután a hivatalos ügyeket sikerült elintézniük. Hetente egyszer közös vacsorát is szerveztek, ahol az orosz kollégák például finom tortákkal kedveskedtek.

Miután visszatért a Földre, Kapu Tiborra hosszú napok, hetek munkája várt (és vár), hogy a testét az indulás előtti formába hozza. A mikrogravitációs térben töltött idő azonban nem csak a szervezetére volt hatással, hanem az olyan apró hétköznapi eseményekre is, mint az étkezés vagy a zuhanyzás.

"Nincs olyan, hogy állsz, nincs olyan, hogy ülsz, mindig lebegsz. És el kell jutnod A-ból B-be, és az első három-négy nap mindig bevered a fejed valamibe vagy a könyököd valamibe" - mesélte az űrhajós. Kitért arra is, hogy az egyébként összetett tréningeken pont ezekre a legegyszerűbb dolgokra nem térnek ki. De elmondása szerint egy idő után az embernek "kinőnek az űrlábai": úgy tudja mindenféle zugba betenni a lábát, hogy már különösebb agymunka nélkül is stabilizálja magát.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e az űrállomáson elhagyni dolgokat úgy, hogy nem kerülnek elő, a következőket mondta: "Hogyha én elhagyok valamit, az nem fog lecsapódni a földre, nem fog kattanni. Hanem az nagyon-nagyon szépen, csendben ellebeg tőlem." Nevetve mesélte, hogy valamit csak hónapokkal később találnak meg a személyzet tagjai, és teljesen biztos benne, hogy az ő zoknijai közül is előkerül még néhány a közeljövőben.

Az olyan váratlan események mellett, mint amikor egy előre elkészített étel napokkal később hirtelen felbukkan a szemük előtt, azt is meg kellett tanulniuk, hogyan alkalmazkodjanak "vendégként" a már régóta az űrállomáson élők szokásaihoz. Azok, akik hónapok óta ott tartózkodnak, teljesen eltérő ritmusban élik mindennapjaikat, mint ők négyen, akiknek sürgősen el kellett végezniük a kijelölt feladatokat. Kapu Tibor beszámolója szerint azonban sikeresen kezelték a felmerülő kihívásokat, és a szabadidejük jelentős részét a személyzettel való együttléttel töltötték.

Bár Kapu Tibor számára az űrutazás felejthetetlen élményt jelentett, és elmondása szerint újra készen áll a visszatérésre az űrállomásra, mégis különös örömmel töltötte el, amikor végre hazaérkezett. A keringés során Magyarországot alig látta, és bár nem tapasztalt klasszikus értelemben vett honvágyat a földje vagy otthona iránt, a felkészülés során előírt karantén miatt már két hónapja nem ölelhette meg a szeretteit, ami igencsak megviselte lelkileg.

Szerinte az alig három hét, amit az űrben töltött, nem elegendő ahhoz, hogy valódi honvágyat érezzen a Föld iránt, de a felkészülés ideje alatt Magyarország iránti érzései már kezdtek formálódni. "Most már igazán jól esne egy ízletes rántott hús" - tette hozzá nevetve, ezzel zárva le a gondolatmenetét.

Az egyik legmeghatározóbb élménye a Nemzetközi Űrállomáson az volt, amikor ténylegesen rádöbbent, hogy mennyire egyedül vagyunk. "Minden koromsötét a Földön kívül. Viszont maga a Föld elképesztően gyönyörű és nagyon-nagyon fényes, nagyon-nagyon színes" - magyarázta. Ő nem a sokat emlegetett kiszolgáltatottságot észlelte fentről, hanem azt, hogy a bolygó nagyon élő, és a látvány a sérülékenység helyett inkább erőt sugárzott.

Az a pillanat különösen emlékezetes volt, amikor a saját szemével is megfigyelte, hogy a Földön tapasztalt jelenségek valójában folyamatosan zajlanak, csupán más-más helyeken. Mindig is létezett valahol egy felhő, és számtalan hatalmas vihar csapott le, míg számunkra a bolygó egy adott szegletében csupán évente néhány ilyen esemény jut.

"Jelenleg éppen egy szép napot élsz, de ne feledd, hogy máshol valakinek lehet, hogy éppen nehéz pillanatai vannak. Az élet eseményei mindig eloszlanak a világban, és ez a sokféleség rengeteg izgalmat csempész az emberiség életébe" – mondta az űrhajós. Ebből az utazásból leginkább azt a tanulságot vonta le, hogy az alázat gyakran abból születik, amikor ráeszmélünk: míg nálunk ragyogó napsütés van, másutt lehet, hogy éppen vihar tombol.

A teljes interjút meg lehet nézni a Mandiner YouTube-csatornáján.

A kiemelt kép forrása: Facebook / HUNOR - Magyar Űrhajós Program.