Jakab Péter egy figyelemfelkeltő üzenetet fogalmazott meg a közvélemény számára, amelyben a néphez fordulva kifejezte aggodalmait és javaslatait. A politikai tájékozódás és a közéleti diskurzus szempontjából jelentős dokumentumot hozott létre, amely tükrö

Nem a parlament lépcsőjéről, nem délceg paripáról az éljenző tömeg közt, nem kardját a magasba lökve, sújtásosan. Főleg nem fehér lóról büszkén. De még csak nem is az irodájából. Nem, kérem. Ő egy modern kiáltványt intéző. Igazi mai.

És mellette természetesen ott van a kisember, aki a közösség része. Sőt, valójában ő maga a nép megtestesítője!

Autójában ülve, egy videóüzenet keretein belül fordult híveihez. Borotválkozás nélkül, kissé kapkodva beszélt, de ezt megértjük: valószínűleg sietett, hogy a csomagtartóban hátul ne romoljon meg a parizer.

"Kérem a határon túli magyarokat, hogy ne támogassák a Fidesz pártot, mert ennek súlyos következményei lesznek ránk nézve."

Ezt mondta a nép pártján levő.

Itt világosan látható, mit takar a nemzet fogalma, és hogyan különbözik a népétől. A nemzet egy egységet alkotó közösség, míg a nép inkább egy önző egyedekből álló tömeg, akik csupán saját érdekeikre koncentrálnak, és csak attól számítanak népnek, hogy éppen a társadalom alsóbb rétegeiben helyezkednek el. Ezek az emberek nem törődnek a körülöttük lévőkkel, a történelemmel vagy a közösség jövőjével. Az ő mottójuk: "csak az én érdekem a lényeg". Ilyen alapokra építkezik a hatalom.

Ne hergelj, Péter - üzenem én neki -, csak edd a parizert! Ne lázítsd a népet, mert te csak a saját pártodon vagy!

A határon túli, az amúgy nem "a nép"? Tényleg érdekelne az ilyen lelkivilága.

Érdekes időszakot élünk Romániában, ahol mostanában emelkedett az ÁFA, és újabb megszorításokat vezettek be. Ez a lépés várhatóan általános áremelkedést fog eredményezni, és elgondolkodom, meddig lehet még fenntartani ezt a „bezzeg Románia” narratívát. A határon túli magyar közösségek szavazati ereje is korlátozott, hiszen a voksuk összességében csupán egyetlen parlamenti mandátumot képvisel.

"Maradok a nép pártján". Ezt hirdeti Jakab Péter, a "politikus, aki nem gazdagodott meg."

Jakab Péter már 16 éve képviseli a Parlamentet, de a bankszámláján 0 forint szerepel, és egy 18 éves Opel Astrában közlekedik. Tizenhat éve van benne a politikai élet forgatagában, ahol havonta milliós jövedelmeket keresett, volt pártelnök és frakcióvezető is. Életmódja furcsa ellentmondásokat rejt: néha parizert majszol, máskor paprikás krumplit fogyaszt. A 2024-es vagyonnyilatkozata szerint nincs ingatlana, megtakarítása, bankszámlája üres, autója pedig egy öreg Opel Astra. Ilyen hosszú idő után a politikai pálya végén ott tart, mint egy friss gyakornok.

Ez az új, divatos irányvonal, amit a "közönség" felé kell juttatni. Hogy semmivel sem rendelkezel. Azt kell állítanod, hogy anyagilag nehéz helyzetben vagy, még akkor is, ha ez nyilvánvalóan nem fedi a valóságot. Szinte elképzelhetetlen, hogy ez igaz lenne. Ha kiderül, hogy két értékes festményed van, az biztosan botrányt kavar. (Talán le kellene tagadnom a Zórád Ernő akvarelljeimet, mert különben valódi harag zúdulhat rám.)

Ez a megközelítés rendkívül sunyi és aljas támadás a középosztály ellen. Olyan, mintha a középosztályt szándékosan a tömeg elé dobnák, hogy aztán a dühödt emberek céltáblaként használhassák. Ez a középosztály áldozattá tételét jelenti, a pellengérre állítást. Mert a valódi gazdagok szinte teljesen elzárkóznak a haragtól; ők a saját társadalmi rétegükön belül mozognak, és nem érintkeznek a középosztály problémáival. Ezzel szemben a középosztály tagjai mindennapi életük során, mint boltba járás vagy parkolás során, könnyen tetten érhetők, és ha van is valamiük, az gyorsan feláldozható, odadobható a tömeg haragjának.

Soha nem szavaznék olyan személyre, aki 44 évesen nem ért el semmit az életben. Ha valaki saját sorsát nem tudja irányítani, hogyan várhatnánk el tőle, hogy egy ország sorsát képes legyen formálni?

De érzem, hogy ez a szöveg nem az én világomra íródott. Talán nem vagyok elég "népies" ahhoz, hogy valóban átéljem. Akárcsak a határon túli magyarok, akik szintén kívülállónak érezhetik magukat ebben a kontextusban.