Jakupcsek Gabriella: Miért csökken a gyermekvállalási kedv? Miért tapasztalható a családok széthullása?

Jakupcsek Gabriella nemrégiben interjút adott a Nők Lapjának, ahol beszélt legújabb könyvéről, a Jóanyaád! című interjúkötetről is. Elmondása szerint azért éppen most merült el az anyaság kérdéseiben, mert az életében új szakasz kezdődött: nagymama lett, amit nem mindig könnyen kezel.

A mi generációnk számára az elvárások tengerében való eligibilitás szinte lehetetlen küldetésnek tűnik. Számomra a nagymamám volt az a meghatározó figura, aki mindent megváltoztatott az életemben. A hatvanas évek világában nőttem fel, ahol az első dolgozó női generáció három műszakban tette a dolgát. Akkoriban a fiatal nagymamák, akik már ötvenéves korukra nyugdíjba vonultak, a gyereknevelés sziklaszilárd alapját jelentették.

- fejtette ki.

Ha kicsit belázasodtál, a szüleid már tettek is be az autóba, és vittek vidékre a nagyihoz. Nem is emlékszem olyanra, hogy otthon lettem volna egyedül, betegen. És a nagyi éjszaka behozta nekem a kacsacombot kovászos uborkával.

Mint említi, abban az időszakban a nagymama jelentette a mindennapi élet alapját: ő volt a stabilitás és a támogatás forrása. Azonban ő maga nem tud ilyen szerepet betölteni, és ezzel nem áll egyedül. Tapasztalatai alapján sok ötvenes-hatvanas ember találkozik hasonló helyzettel, akik jelenleg a legnagyobb generációt alkotják.

Soha nem volt még ennyi ötvenes éveiben járó ember, mint napjainkban – és ezek az emberek rendkívül aktívak. Nekünk hatvanhárom éves korunkig dolgoznunk kell, ami nem csupán anyagi kényszert jelent, hanem motivációt is. Mert ma egy hatvanhárom éves nő akár szenvedélyesen szeretheti a munkáját, ambiciózus lehet, vagy éppen most vág bele másodszor is abba, hogy megvalósítsa önmagát.

Az interjú során az írónővel folytatott beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy milyen felismerésekre jutott a könyv írása alatt. Jakupcsek kifejtette, hogy szerinte fontos téma a női szerepek vizsgálata: hogyan definiálja a társadalom, mit vár el a nőktől, és milyen elvárásokat támasztanak a nők saját magukkal szemben.

Azért kell erről beszélni, mert innentől kezdve lehet csak elvárni, hogy azok az emberek, akik majd döntéshozók lesznek, elgondolkodjanak azon, vajon miért nincs több gyerek. Miért esnek szét a családok? Miért válnak el ennyien? Hát azért, mert megeszik őket a hétköznapok. Fölzabálják az embereket a nehézségek - a könyveléstől a közlekedésig. Apró dolgok, amikből száz gyűlik össze egy nap egy családban

Jakupcsek rámutat, hogy ezek a tényezők komoly hatással vannak a párkapcsolatokra, a gyereknevelésre és sok más fontos területre, hiszen mindezek szétszedik az alapokat, amelyekre a családi élet épül.

Persze mindig kilyukadunk a pénznél - de jómódú családokat is ugyanígy elemészt ez az egész. Hogy például hány nő azért nem megy vissza dolgozni, mert nem tudja megoldani a gyerekfelügyeletet. Persze ilyenkor sokan visszakérdeznek: miért kéne bébiszitter? Hát azért, hogy legyen életed. Azért, hogy el tudj menni tornázni, vagy a pároddal koncertre. Nyilvánvalóan benne van az én tehetetlenségem is annak a nagymamának a történetében, akinek külföldön él a családja.

Példaként említette, hogy ha a fia hívná őt azzal, hogy az unokája orra folyik, sajnos nem lenne képes átszervezni a napját, sőt, még a holnapját sem, olyan szoros menetrendje van.

Számos velem egyidős nő létezik, akik nem élvezik annyira a munkájukat, mint én, de a megélhetés érdekében muszáj dolgozniuk. Ők nem tudják megvalósítani az álmukat, hogy hivatásos nagymamák legyenek. Pedig ha lenne lehetőség arra, hogy valaki ezt a szerepet hivatásként űzze, talán szívesen elfogadnák azt a szerény jövedelmet, amit ez a munka hozna, és ezzel értékes tagjaivá válhatnának saját családjuknak.

Jakupcsek korábbi szerzeményében, A napos B oldal című könyvében a menopauzával is részletekbe menően foglalkozott, ugyanis úgy érezte, egyáltalán nem beszélünk a változókor egyébként természetes velejáróiról. Hangsúlyozta, hogy a férfiakkal különösen fontos lenne beszélni a témáról, akik csak állnak, és nem tudják, mi történik a partnerükkel, miközben a klimaxos tünetek az élet természetes velejárói, de a kamaszkori hormonális változásokkal ellentétben akár 20-25 évig is eltarthatnak.

Egyébként volt olyan férfi az egyik előadásomon, aki fölállt, és azt mondta: "Rendben, Gabika, de akkor miért nem arról ír, hogy nekünk, férfiaknak mit kéne csinálnunk ahhoz, hogy a nők jól legyenek?" Na, most megfogott - gondoltam. Ez is egy létező igény, amit valahogy ki kellene elégítenünk. Ne csak panaszkodjunk, hanem próbáljuk kiteríteni a problémát az asztalra. Mi vagyunk az első generáció, amelyiknek nyíltan kellene erről tárgyalnia. Mert velünk erről nem beszélgettek, ez nem volt téma.

Kiemelte, hogy emlékei alapján soha nem beszélt arról az időszakról az édesanyjával, amikor izzadt és nyugtatókat szedett. Csak később, az évek múlásával kezdett tisztábban látni, és döbbent rá, hogy édesanyja mindezt egyedül, csendes harcban küzdötte le.

A beszélgetés végén a műsorvezető úgy fogalmazott, lázad, de forradalmárnak nem tartja magát.

A családom szerint hatalmas a türelmem. Sokat szemlélődöm és várakozom. Nem lehet elvárni, hogy mindenki zászlót lobogtasson - van, akinek azt meg kell varrnia előbb.

Jakupcsek Gabrielláról legutóbb a múlt hónapban számoltunk be, amikor új könyvének kapcsán osztotta meg gondolatait a CSOK-ról is. Ekkor betekintést nyújtott saját nézőpontjába, amely sokakat elgondolkodtatott.