A James Webb űrteleszkóp lélegzetelállító felvételeket rögzített a Jupiter csodálatos sarki fényéről (videó), amelyek valódi csodát tárnak elénk.

A Jupiter fölött megjelenő sarki fény rendkívül összetett jelenség, amelyet most a NASA legújabb, csúcsmodern űrteleszkópja révén sikerült alaposabban feltérképezni. Ez a kutatás új fényt vet arra, hogy miben különbözik a gázóriás sarki fénye a Földön tapasztaltaktól.
Látványos felvételeket lőtt a James Webb Űrteleszkóp a Jupiter északi pólusánál pompázó sarki fényről, melyek százszor fényesebbek a földi sarki fényeknél. A NASA űrteleszkópjának köszönhetően most első ízben lehet ilyen részletességgel látni a Jupiter sarki fényét.
Mint ismert, a földi sarki fények a napviharokból erednek - a töltött részecskék ütköznek a légkör felső rétegeivel, ez pedig energizálja az ott található gázokat, s végül kialakul a jellegzetes ragyogás. A Jupiter esetében azonban a Napból érkező töltött részecskék mellett van egy másik tényező is - és ezt a felfedezést a James Webbnek köszönheti a tudomány.
Kiderült ugyanis, hogy az óriásbolygó erős mágneses mezeje még a környezetéből is magához tudja vonzani a töltött részecskéket, például azokat is, amelyek az egyik holdján, az Io-n történt vulkánkitörésekből származnak. Ezek a források pedig egy sokkal komplexebb "sarki fényt" eredményeznek a Jupiteren.
Az űrteleszkóp rendkívül érzékeny infravörös kamerája (NIRCam) révén a kutatók olyan finom részleteket és ragyogó foltokat képesek megfigyelni, amelyeket a Hubble teleszkóp nem tudott rögzíteni.
Jonathan Nichols, a Leicesteri Egyetem kutatója, aki a felvételeket rögzítő csapatot irányította, megosztotta a céljaikat: azt kívánták megfigyelni, milyen sebességgel váltakoznak a sarki fények a Jupiter felszínén. Eredeti várakozásaik szerint a jelenség körülbelül negyedóránként következik be, ám meglepetésükre azt tapasztalták, hogy a sarkvidék folyamatosan ragyog, és a fények akár másodpercek alatt is változnak.
A csapat egy különleges alkalomra összegyűlt, hogy egyszerre rögzítsenek felvételeket a James Webb és a Hubble teleszkópok segítségével. Ezzel a megközelítéssel sikerült összehasonlítani az ultraibolya és a közeli infravörös képeket. Az eredmények lenyűgözőek voltak: a James Webb olyan részleteket tudott megörökíteni, amelyeket a Hubble már figyelmen kívül hagyott. Ez jól mutatja, milyen hatalmas előrelépést jelentett a három évtizednyi technológiai fejlődés.
A kutatók reményeik szerint a legújabb eredmények hozzájárulnak Jupiter mágneses mezejének belső működésének alaposabb megértéséhez, számos egyéb kérdés mellett. A gázóriás légköre körüli rejtélyek még mindig sokasodnak, és számos ismeretlen terület vár felfedezésre.