Feltárult, mi rejlett a Házasság első látásra Renijének összetépett levelében.

Geri, akit Tóth Gergely néven ismernek, felesége, Reni, a Házasság első látásra műsorának legszínesebb és legmeglepőbb karaktere volt. Még az utolsó pillanatban is képes volt váratlan fordulatot hozni, amikor is bejelentette, hogy folytatná a házasságot, ezzel sokkolva a nézőket és a résztvevőket egyaránt.

Az elején a közönség haragja súlyosan nehezedett önre, főként a Gerivel való bánásmódja miatt. Azonban sikerült átalakítania ezt a szituációt, és végül elnyerte a nézők szimpátiáját. Ön is hasonlóképpen élt át ezt a változást?

- Abszolút! Sosem gondoltam volna, hogy én így ki fogok fordulni magamból, ahogyan az elején. Ez számomra is ijesztő volt, de igyekeztem nem magamra venni és elhinni azt, amit idegenek mondanak rám. Tudtam, hogy ezen sikerült átlendülnöm, és akkor látni fogják a valós énemet, ami - úgy gondolom - nagyon is szerethető. Ezt a fordulatot akkor éreztem, amikor a bevásárlóközpontban egy néni odajött hozzám, megölelt, majd azt mondta: "Te csodálatos ember és nő vagy, maradj mindig ilyen! Én minden este szurkolok nektek a tévé előtt és bízom benne, hogy együtt maradtok."

Visszatekintve észrevette, hogy az elején milyen megalázó szituációba sodorta Gerit.

- Úgy gondolom, hogy nem aláztam meg. Nyilván a stílusomon kellett volna elég sokat változtatni, de akkor annyira elborult az agyam, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Őszintén elmondtam neki amit érzek, nem gondolnám, hogy ez megalázásnak számított volna.

- Tenne bármit is másként?

- Egyetlen egy dolgot csinálnék máshogy: jobban odafigyelnék a kommunikációra. Háttérbe kellett volna szorítanom a csalódottságomat. Helyesebb lett volna arra figyelni, hogy ott áll velem szemben egy férfi, aki szintén hasonló helyzetben van, mint én.

A lovacska örökbefogadása kétségtelenül egy döntő pillanat volt a kapcsolatuk életében.

Az elején a kommunikációs nehézségeink komoly kihívást jelentettek, és sokáig teljesen tanácstalanok voltunk, hogy mit vár a másik. Megosztottam Gerivel, hogy félek a víztől, mert nem tudok úszni, viszont a supozás a Velencei-tavon a szívem csücske. Erre ő felajánlotta, hogy supozni hív a Dunára, ami kicsit bántott, mert úgy éreztem, nem hallgat oda arra, amit mondok. Ekkor úgy döntöttünk, hogy leülünk beszélgetni, hogy jobban megismerjük egymás érdeklődési köreit. Elmondtam neki, mennyire szeretem az állatokat, ami egy új irányvonalat nyitott a kapcsolatunkban. Innentől kezdve állatos programokra kezdtünk járni, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Így bátran állíthatom, hogy a lovacska örökbefogadása volt az a lépés, ami megnyitotta előttünk azt az utat, amelyen együtt szárnyalni kezdtünk.

- Ez elég volt ahhoz, hogy megszeresse Gerit?

Nem csupán a program önmagában ragadott magával, hanem az a figyelem és törődés, amit tapasztaltam. Észrevettem, hogy valóban hallgat rám, figyel arra, amit mondok, és igyekszik kedvezni az igényeimnek. Ez a személyes kapcsolat adta meg nekem azt az élményt, amiért elkezdtem igazán megszeretni.

- A nézők szurkoltak, hogy együtt maradjanak. Sok ilyen komment volt: "Szerintem, ha Reni kezdi a levél felolvasását, ő igent mondott volna." Mi volt a levélben, amit összetépett? Az, hogy folytatná?

A levélben részletesen kifejtettem azokat a fájó pontokat, amelyek a házasságunk alatt mély nyomot hagytak bennem. Őszintén feltártam az érzéseimet, hiszen úgy éreztem, érzelmileg más szinten állok nála. Az életben sosem szabad könnyen feladni, hiszen a küzdelem és az előrehaladás az, ami igazán számít. Ez a gondolat folyamatosan ott motoszkált a fejemben, miközben írtam a levelet és lépésről lépésre közelítettem hozzá. Én tényleg harcolni akartam értünk, és közösen szembenézni a kihívásokkal.

A fájdalom és a harag egy különös elegye feszítette a szívét, amikor a jegygyűrűt a víz mélyére süllyesztette. Mi vezette őt erre a drámai lépésre? Talán a csalódás, ami az ígéretek mögött rejtőzött, vagy az a sejtekkel teli üresség, amit az elhagyatottság érzése hozott magával. Az indulat, mint egy viharos tenger, mindent elsöpört, ami valaha szép volt. A gyűrű, amely egykor az örökkévalóság szimbóluma volt, most csak fájdalmas emlékek hírnökévé vált. Miért nem tudta elviselni a múlt súlyát, hogy inkább a hullámok örvényében keressen megnyugvást?

Nem éreztem sértettséget vagy dühöt, inkább egy megfoghatatlan könnyebbség áradt szét bennem abban a pillanatban. Rájöttem, hogy a házasságért csupán én harcoltam, és most végre vége. Amikor a gyűrűre néztem, a szívem összeszorult. Tudtam, hogy ha megtartom ezt a gyűrűt, csak fájdalmas emlékek fognak hozzá kapcsolódni, és soha nem leszek képes igazán elengedni, feldolgozni az egészet. Mivel hiszek a spirituális dolgokban, úgy éreztem, nem lenne helyénvaló megőrizni ezt a gyűrűt. A sors iróniája, hogy a víziszonyom ellenére egy hajón kellett házasodnunk, és a végső döntést is egy tó partján kellett meghoznunk. Ezért úgy gondoltam, a legjobb, ha a gyűrű a tó mélyén találja meg a helyét.

Hogyan formálódott a magánélete a műsor befejezése után?

- Jelenleg azt érzem, hogy a magánéletemet szeretném magamnak megőrizni. Ez a hirtelen jött ismertség, bevallom, először megrémisztett, de ugyanakkor amit a forgatások alatt átéltem, az valami hihetetlen volt. Úgy éreztem, hogy ez az én közegem... Kitűztem magam elé egy célt: szeretném a gyerekkori álmomat valóra váltani, és szeretnék egyszer műsorvezető lenni.

Az ismerkedés közben sokkal nehezebbé vált, hiszen olyan férfiak is megtalálnak, akik egy kis hírnévre szeretnének szert tenni. De természetesen ezeket már az elején felismerem és megszakítom az ismerkedést. A házasságról továbbra is azt gondolom, hogy egy csodálatos dolog. Hiszen olyan példák vannak az életemben, mint a szüleim, akik a végsőkig küzdöttek és máig boldogan élnek együtt. És látom a nagyszüleimet is - ők ötvenkét éve élnek csodálatos házasságban. Ez az, ami motivál az életben.